Miközben Brutus ezeket mondta a népgyűlés előtt, minden egyes szavára újra és újra felzúgott a tömeg, így adva tudtára helyeslését és bátorítását. Többjüknek könnye is kicsordult örömében e csodálatos és nem remélt szavak hallatára.
Vegyes érzések kerítették hatalmukba az emberek szívét, a legkevésbé sem hasonlók egymásra (értsd: „homlokegyenest ellenkezők” - a ford.). Fájdalom keveredett az örömmel - az előbbi a korábban történt szörnyűséges események hatására, az utóbbi a jövőt illető biztató kilátások miatt.

Lelkesedés járt párban a félelemmel - lelkesedés, mely arra buzdította őket, hogy ne törődjenek saját biztonságukkal a gyűlöletes események megbosszulásakor, és félelem, mely annak nyomán támadt bennük, hogy számot vetettek a zsarnokság megdöntésének nem könnyű mivoltával, s mely elbizonytalanította vállalkozó kedvüket. Mégis, mikor Brutus abbahagyta beszédét, szinte egyetlen torokból hangzott fel a kiáltás, hogy vezesse őket fegyverbe. Ő pedig elégedetten így szólt:
„Csak akkor, ha előbb megismervén a senatus (synedrion) törvényjavaslatait, jóváhagyjátok azokat. Határozatot hoztunk ugyanis, hogy a Tarquiniusok száműzöttként hagyják el a rómaiak városát, s mindazt a területet, melyet csak rómaiak birtokolnak. Továbbá, hogy senkinek se legyen szabad a Tarquiniusok visszatérése érdekében sem tevékenykednie, sem pedig szót emelnie. Akit pedig rajtakapunk, hogy ezen rendelkezések ellenében cselekszik, halállal lakoljon. Amennyiben egyetértetek azzal, hogy ezen javaslat törvényerőre emelkedjék, curiák (phratrai) szerint szétválva szavazzátok meg, s ezen határozat legyen számunkra szabadságunk kezdete.”

Így is történt, s miután minden curia a zsarnokok elűzésére szavazott, Brutus ismét az emelvényre lépve így beszélt:
„Miután az első ügyben az előírásoknak megfelelően jogerős intézkedés született, hallgassátok meg, hogy mit határoztunk még ezen felül az államformával kapcsolatban. Azt keresvén, hogy miféle állam rendelkezzék a közügyek felett, úgy határozunk, hogy ezután már nem királyságot hozunk létre, hanem évenként két, királyi jogkörrel felruházott consult (arkhón) jelölünk ki, akiket ti magatok választanátok meg a tisztségviselőket választó népgyűlésen, centuriák szerinti (kata lokhus) szavazással. Ha ez is egyezik akaratotokkal, szavazzátok meg.”

Ezt a javaslatot is helyeselte a nép, s egyetlen ellenszavazat sem érkezett. Brutus ezek után ismét szóra emelkedvén az ősi törvényeknek megfelelően Spurius Lucretiust jelölte ki a tisztválasztó népgyűlésért felelős interrexnek (mesobasileus). Ő pedig, miután feloszlatta a népgyűlést, elrendelte, hogy mindenki jelenjék meg fegyveresen, hadrendbe állva a Mars-mezőn, ahol mindig is tartották gyűléseiket. Miután megérkeztek, két férfit, Brutust es Collatinust választottak azon feladatok végrehajtására, melyek az idáig a királyokat illették meg. A nép pedig centuriánként szólítva szavazataival törvényesítette kettejük hatalmát. Ez idő tájt a városban tehát ezek az események történtek.