Hadrianus császár korában élt római szónoklattanár (rétor).

Könyvben gyűjtötte össze az idősebb Seneca (i. sz. I. sz.) utáni szónoklattanárok előadásainak java érdekességeit, főleg vitatémáit, amelyeken a növendékek a vádbeszédek és védőbeszédek szerkesztését tanulták; legtöbbször ugyanarról a témáról kellett mind a kétféle beszédet megszerkeszteni, előzőleg pedig a kényesebb esetek jogi minősítését tisztázni.
Ezek az iskolai gyakorlatok (declamatio) csupa kiélezett helyzetet mutattak be, s ennek megfelelően feldolgozásukban is kötelező volt az éles megkülönböztetés, a hajszálig pontos elemzés, az ellentmondások kiemelése és a mindenkor talpraesett és szellemes visszavágás.

Calpurnius Flaccus ránk maradt könyve 53 ilyen vitatémát gyűjtött össze; hiteles és eleven képet ad a császárkor első és második századának főiskolai életéről, jogi vitáiról és ügyvédi gyakorlatáról. Magától értetődik, hogy a jogi problémák közt számos olyan akad, amely novellaanyagot tartalmaz, és mutatja, hogy a szónoki iskola gyakorlatában szerepeltek olyan témák is, amelyeket a szépirodalom már régebben feldolgozott.