Appius Claudius Caecus (Kr. e. 4. század - Kr. e. 3. század), római szónok.

Kr. e. 312 - 285 között fontos politikai tisztségeket viselt. Politikai pályafutása alatt az arisztokraták ellensége volt, küzdött a születési előjogok ellen. Cicero szerint a római retorika legrégebbi, cím szerint is ismert emléke az a beszéd, amelyet Appius a szenátusban Pürrhosz épeiroszi király békefeltételei ellen mondott Kr. e. 279-ben. E beszéd gondolatmenetét Plutarkhosz közölte a ”Párhuzamos életrajzok” című művében, Pürrhosz életrajzában.

Több velős mondása is fennmaradt, a legismertebb: ”Suae quiusque fortunae faber est” (Ki-ki saját szerencséjének kovácsa). Érdeklődött grammatikai kérdések iránt is, de fő tevékenységi köre a politika volt.

Ő kezdte el épiteni a déli irányú Via Appia utat, a későbbi római főutak modelljét.