„...Mert bizony a rómaiak valamennyi nemzettel, néppel, királlyal egyetlen, régi okból háborúztak: hatalomra és gazdagságra vágytak kielégíthetetlenül. Ezért kezdtek háborút előbb Philippus macedón királlyal, eleinte, míg a karthagóiak szorongatták őket, barátság ürügyén. Mikor ennek Antiochus segítségére sietett, Kisázsia átengedésével álnokul elfordították tőle, majd miután leverték Philippust, megfosztották Antiochust a Tauruson innen minden területétől és tízezer talentumjától.
Később Persesnek, Philippus fiának, mikor sok és váltakozó kimenetelű küzdelem után kezünkbe adta magát, a samothrakéi istenek előtt szavatolták biztonságát, s e leleményes esküszegők ravaszul meghagyták életét a feltételek szerint - de álmatlansággal ölték meg. Eumenést, kinek barátságával fennen kérkednek, először a béke díjául árulták el Antiochusnak, később egy elfoglalt föld felügyelőjének tekintették; pénzét kicsikarva s gyalázatos bánásmóddal királyból a legnyomorultabb szolgává tették, és egy égbekiáltó végrendeletet koholva, ellenség módjára vezették diadalmenetben fiát, Aristonicust, amiért kérni merészelte atyjától örökölt királyságát. Megszállták Kisázsiát, s végül Bithyniát rabolták el, amint Nicomedés meghalt, ámbár fia kétségtelenül Nysától származott, akit királynénak nevezett ki. (...)
Vagy nem tudod, hogy a rómaiak, mihelyt nyugaton útjukat állja az óceán, erre fordítják fegyvereiket? Hogy ősidőktől fogva nem volt egyebük, csak amit raboltak, otthonukat, feleségüket, földjüket, birodalmukat beleértve? Hogy hajdan mint hazátlan, rokontalan, gyülevész népség a földkerekség büntetésére születtek? Sem emberi, sem isteni erő nem gátolhatja őket abban, hogy távoli vagy közeli, gazdag vagy nincstelen szövetségeseiket, barátaikat kifosszák, megsemmisítsék; mindenkit ellenségüknek tartanak, aki nem szolgájuk, különösen a független királyságokat.
Mert csak kevesen kívánják a szabadságot, a többség beéri igazságos zsarnokokkal; s mi gyanúsak vagyunk mint vetélytársak, akik alkalmas időben bosszút állnak rajtuk. Te pedig, aki Seleuceának, e hatalmas városnak s a kincseiről messze híres perzsa királyságnak ura vagy, vársz tőlük egyebet, mint ármányt a jelenben, háborút a jövőben? A rómaiak mindenki ellen fegyvert fognak, de leginkább azok ellen, akiknek legyőzésével a legnagyobb hadizsákmányt nyerik; nagyságukat vakmerőségüknek, csalásaiknak, sorozatos háborúiknak köszönhetik. Ezzel az erkölccsel vagy kiirtanak mindent vagy elbuknak..."