”De szeretném, atyák és összeírtak, ha államunk nyugalomba jutna, vagy a veszedelmekben mindenki elszántan védelmére kelne, s végül is a rút vállalkozás visszaütne a kezdeményezőkre! Ám ellenkezőleg, lázongásokkal kavartak fel mindent, méghozzá azok, akiknek ezt inkább meggátolniuk illett volna; azt kell tenniük a jóknak és bölcseknek is, amit a legaljasabbak, a legostobábbak tanácsoltak. Ámbár ti gyűlölitek a háborút, mégis fegyvert kell fognotok, mert Lepidusnak úgy tetszik; hacsak nem akar valaki békében maradni s közben elszenvedni e háborút. Hatalmas istenek, akik még mindig oltalmazzátok ezt a maga iránt közönyös várost!

M. Aemilius, a söpredék legalja - nem tudom, gonoszság van-e több benne vagy gyávaság -, sereget toboroz a szabadságeltiprására; azelőtt megvetették s most rettegnek tőle; ti csak morogtok, húzódoztok, inkább várjátok szavaktól, jósigéktől a békét, mintsem megvédenétek, s nem értitek meg, hogy az erőtlen határozatok titeket méltóságotoktól fosztanak meg, őt félelmétől. És jogosan, hiszen rablásaival consuli hivatalt, lázításával hadsereget és tartományt nyert. Mit kapott volna jó tettekért, ha bűneit ekkora díjakkal jutalmaztátok? S talán bizony hálás azoknak, akik a végsőkig követek küldésére, békés egyetértésére s más effélére szavaztak? Sőt, megvetést arattak, az államhoz méltatlannak bizonyultak s prédának tekinti őket, mivel a békét félelmükben kérik vissza - ahogy félelmükben vesztették is el.

Én bizony már az elején, mikor láttam, hogy Etruriában összeesküvést szőnek, a száműzötteket visszahívják, az államvagyont elajándékozgatva tékozolják, úgy véltem: gyorsan cselekedni kell, és néhányad magammal Catulus javaslatára hajlottam. De azok, akik az Aemilius nemzetség jótetteit magasztalják, s azt állították: irgalmassága révén növekedett a római nép nagysága, még akkor is tagadták, hogy Lepidus támadásra lendül, mikor magánkezdeményezésből fegyvert fogott a szabadság elnyomására; mindenki a maga boldogulását vagy oltalmát kereste, s lehetetlenné tette a közös döntést. Pedig akkor Lepidus csak haramia volt tábori szolgák és néhány orgyilkos élén, akik közül senki sem cserélte volna fel az életét egynapi zsoldért.

Most pedig tartományi helytartó, olyan hatalommal, amelyet nem vásárolt, hanem tőletek kapott, s idáig még neki jog szerint engedelmességgel tartozó alvezérekkel; köréje gyűlt minden rendű és rangú aljas ember; tüzelik őket ágrólszakadtságuk és vágyaik, bujtogatják bűneik, nyugalmat a lázadásban lelnek, a békében csak zűrzavart. Felkelést felkelésre, háborút háborúra lobbantanak, hajdan Saturninus, majd Sulpicius, aztán Marius és Damasippus, most pedig Lepidus csatlósai. Hozzá még Etruria, s minden parazsa a háborúnak fellángolóban, Hispaniában fegyveres mozgolódás, Mithridatés pedig adófizetőink határán áll - belőlük tartottuk fenn magunkat idáig -, lesi a háború napját; a birodalom felforgatására csak egy alkalmas vezér hiányzik. Ezért kérlek, könyörgök nektek, atyák és összeírtak, legyetek éberek, s ne tűrjétek, hogy bűnös garázdálkodása mint veszettség fertőzze meg az egészségeseket. Mert ahol a gonoszokat megjutalmazzák, ott kevesen szoktak önként jók maradni.

Vagy megvárjátok, amíg ismét megjelenik seregével és tűzzel-vassal támadja a várost? Mert ez a helyzet, amit most ő teremtett, sokkal közelebb áll a polgárháborúhoz, mint a békés egyetértéshez. Nem a rajta vagy másokon esett sérelmek miatt kelt fel valamennyi isteni és emberi rendelés ellen - ahogy színleli -, hanem a törvények és a szabadság felforgatására. Mert űzi-hajtja nagyravágyása és a rettegés bűnei miatt: tanácstalanul, nyugtalanul hol ide, hol oda kapkod; fél a békétől, gyűlöli a háborút, látja, hogy kerülnie kell a dőzsölést és szabadosságot, és közben visszaél közönyötökkel. Én sem tudom eléggé eldönteni, félelemnek, gyávaságnak vagy esztelenségnek nevezzem-e, hogy látszólag mindegyikőtök el akarja kerülni ezt a bajt, mint a villámcsapást, de meggátolni senki sem próbálja.

És kérlek, vegyétek tekintetbe, mennyire felfordult a természet rendje is. Azelőtt a közösség elleni támadást titokban, elhárítását nyíltan készítették elő, s ezért a jók könnyen fölébe kerekedtek a rosszaknak; most a békés egyetértést kavarják fel nyíltan s védik titokban. Akinek csak tetszik, fegyverbe öltözik, ti meg félelembe bújtok. Mire vártok? Csak nem szégyelltek vagy restelltek helyesen cselekedni? Vagy Lepidus rendeletei hatnak így rátok?
Azt hangoztatja, vissza akarja adni mindenkinek a magáét, közben megtartja a másét; eltörli a háborúban hozott törvényeket, közben magának a fegyver s a kényszer az eszköze; megerősíti a polgárjogot, közben tagadja, hogy elvette; s hogy éppen az egyetértés végett állítja vissza a néptribunusi hatalmat, minden viszály forrását. Te leghitványabb, legszemérmetlenebb ember, te törődsz a polgárok nyomorúságával és siralmas helyzetével? Házadban nincs is egyéb, csak amit fegyverrel vagy törvénytelenséggel szereztél.

Második consulságodra pályázol, mintha az elsőt letetted volna, háborúval keresed az egyetértést, amelyet háborúval forgatsz fel; minket elárulsz, amazokhoz hűtlen vagy, minden derék ember ellensége, te! Hogy nem szégyelled magad sem az istenek, sem az emberek előtt, akiket hitszegéssel és hamis esküvel sértettél meg! De ha egyszer már ilyen vagy, maradj meg szándékodban és állj csak fegyverben, erre biztatlak; nehogy a felkelés halasztgatásával rettegésben tarts minket, te, aki maga vagy a nyugtalanság. Sem a tartományok, sem a törvények, sem védő isteneink nem tűrnek meg téged polgártársunknak. Haladj a megkezdett úton, hogy minél hamarabb megkapd, amit megérdemelsz.

Ti pedig, atyák és összeírtak, meddig tűritek még habozásotokkal az állam kiszolgáltatottságát, meddig szavaltok csupán a fegyverekkel szemben? Katonát szednek ellenetekre, pénzt csikarnak ki a kincstárból s magánosoktól, helyőrséget vonnak ki és helyeznek el, önkény hoz törvényeket, miközben ti követségeket és határozatokat készítgettek elő. Herculesre, amennyivel sóvárabban kéritek a békét, annyival keményebb lesz a háború, s Lepidus felfogja, hogy inkább a félelem, mint a jog és méltányosság tartja hatalmon.
Mert aki azt állítja: gyűlöli a zavargásokat és a polgárvér ontását s ezért nem ad fegyvert a kezetekbe, noha Lepidus fegyverben áll, az azt javasolja: tűrjétek inkább a legyőzöttekre mért sorsot, noha megvolna a lehetőségetek rá, hogy ti mérjétek ezt Lepidusra. Így benneteket békére beszél rá, őt meg háborúra. Hát ha ez tetszik, ha olyan bénultság veri bilincsbe lelketeket, hogy - feledve Cinna bűneit, akinek visszatérte e városba oltotta ki a senatusi rend fényét - nyugodtan rábízzátok magatokat, feleségeteket és gyermekeiteket Lepidusra, mi szükség határozatokra, mire jó Catulus segítsége? Hiszen ő vagy akár más tisztességes ember is hiába töri magát az állam javáért.

Tegyétek, ami tetszik, szerezzétek meg magatoknak Cethegus és más árulók támogatását, akik a rablást-gyújtogatást szeretnék újra rendszeresíteni és újra csapatokat felfegyverezni otthonaink istenei ellen. De ha a szabadság és igazság mellett vagytok inkább, hírnevetekhez méltón döntsetek, szítsátok a merészséget a bátor férfiakban. Veletek az új hadsereg, meg a kiszolgált katonák települései, az egész nemesség, a legjobb vezérek: bátraké a szerencse, s a mi tunyaságunk következményei hamar eloszlanak.
Ezért azt javaslom, minthogy Lepidus a maga kényéből a söpredékkel és az állam ellenségeivel, e rend akarata ellenére felszerelt hadsereget vezet a város felé, Ap. Claudius interrex Q. Catulus proconsullal s a többi katonai parancsnokkal védje meg a várost, s azon legyen, hogy az államot baj ne érje.”