XV. (38) Amikor valamiképp közhírré tették, hogy praetorrá választottak - említés nélkül hagyom és elhallgatom ugyanis, hogy akkoriban mi történt" -, tehát amikor azt, ahogy mondtam, közhírré tették, nem rázott fel legalább a hírnök szava, aki újra és újra hírül adta, hogy az idősebbek és a fiatalabbak centuriái e tisztséggel bíztak meg, hogy meggondold: minthogy az állam vezetésének egy részét rád bízták, abban az egy évben el kellene kerülnöd a szajha házát? Amikor a sorsolás a jogszolgáltatást bízta rád, sohasem gondoltad át, hogy milyen feladatot és milyen terhet vettél magadra? Még az sem jutott eszedbe, ha egyáltalán ennyire össze tudtad szedni magad, hogy azon feladat, amit még kivételes bölcsességgel és tisztességgel is nehéz ellátni, a legnagyobb ostobaságnak és bujaságnak jutott osztályrészül? Így hát nemcsak arra nem voltál hajlandó, hogy praetorságod alatt Chelidót kitiltsd házadból, hanem praetori hivatalodat mindenestül Chelido házába telepítetted át.
(39) Ezt követte a tartomány igazgatása, s ennek kapcsán sohasem jutott eszedbe, hogy nem azért kaptad meg a vesszőnyalábot, a bárdot, a főhatalmat és az összes előjog méltóságát, hogy az ezek nyújtotta hatalomnál és rangnál fogva a tisztesség és a kötelesség minden gátját hitted, hogy mindenki vagyonát saját zsákmányodnak tekintsd, hogy kapzsiságod és elvetemültséged elől senki vagyona se legyen biztonságban, senki otthona se maradhasson elzárva, senki élete se élvezzen oltalmat, senki tisztessége se legyen védve. Ennek kapcsán úgy viselkedtél, hogy miután minden vádpontot rád bizonyítottak - egy rabszolgaháborúhoz kellett védekezésként menekülnöd. Most azonban már belátod, hogy ebből nemcsak hogy semmiféle védelem nem fakadt számodra, hanem csupán nagy horderejű vádak. Kivéve persze, ha az itáliai rabszolgaháború maradványaira és a tempsaiak balszerencséjére akarsz hivatkozni, amihez nagy szerencsédre azonnal odahívtak, ha némi bátorság vagy igyekezet lett volna benned - azonban olyannak mutatkoztál, amilyen mindig is voltál.

XVI. (40) Amikor a valentiaiak felkerestek, és szószólójukként az ékesszóló és előkelő M. Marius megkért, hogy fogadd el a feladatot, hogy - mivel tiéd a praetori főhatalom és rang - vállald el vezérként és irányítóként ama kis csapat szétverését, te nemcsak ezt utasítottad el, hanem éppen akkor, amikor a parton tartózkodtál, jelent meg a te Tertiád, akit magaddal hoztál, és mutatkozott mindenki szeme láttára. Az oly ősi és előkelő városból származó valentiaiaknak pedig ilyen fontos kérdésekben akkor adtál hivatalos választ, amikor sötét tunicát és görög köpenyt viseltél. Mit gondoltok, mit tett útközben, és mit magában a tartományban az az ember, aki - midőn nem diadalmenet, hanem a törvényszék felé menve elhagyta a tartományt - még azt a gyalázatot sem kerülte el, ami gyönyörűségére sem szolgált?
(41) Ó, mily isteni felháborodást hallatott a nagy létszámú szenátus a Bellona-templomban. Emlékeztek, bírák: már alkonyodott, és röviddel azelőtt hozták hírül a tempsaiak balsorsát, s amikor senki sem akadt, akit főhatalommal felruházva arra a vidékre lehetett volna küldeni, valaki azt mondta, hogy Verres nincsen messze Tempsától, hogy felhördültek mindnyájan, milyen nyíltan adtak hangot a vezetők ellenvéleményüknek! (;s amikor ily számos vád és tanúvallomás terheli, még azok szavazatában reménykedik, akiknek a szava egyhangúlag és nyíltan elítélte, még mielőtt vizsgálatra került volna sor?

XVII. (42) Am legyen: nem szerzett dicsőséget sem a rabszolgaháborúban, sem a háborús veszélyben, mivel sem ilyen háború, sem ilyen háborús veszély nem volt Szicíliában, s nem is gondoskodott arról, hogy ne is legyen! „Azonban a kalózok elleni háborúhoz kiváló flottája volt, és e téren egyedülálló gondosságot tanúsított, tehát remekül megvédelmezte a tartományt!" A kalózháborúról és a szicíliai flottáról azonban úgy fogok szólni, bírák, hogy már előre biztosíthatom: ebben az egy cselekményben benne foglaltatik Verres minden súlyos vétke, kapzsisága, hazaárulás őrültsége, önkénye és kegyetlensége! Amíg ezt röviden vázolom, kérte benneteket, figyeljetek rám gondosan, ahogy eddig is!
(43) Először is kijelentem, hogy a flotta ügyével nem azért törődött, hogy a tartományt megvédje, hanem hogy a hajóhad ürügyén pénzt szerezzen. Noha a korábbi praetorok szokása az volt, hogy a városokra meghatározott számú hajó, tengerész és katona kiállítását róják ki, a mamartinusok igen hatalmas és gazdag városára semmi ilyesmit nem róttál ki. Hogy ezért neked a mamertinusok titokban mennyi pénzt adtak, utóbb, ha úgy tetszik, saját okirataiktól és tanúvallomásaikból ki fogjuk deríteni.
(44) Most azonban azt állítom, hogy egy hatalmas, közpénzen, a te parancsodra épített háromevezős hajót a nagy nyilvánosság előtt, egész Szicília tudtával, a mamertinusok tisztviselőinek és tanácsának közreműködésével ajándékba adtak neked. Ez a hajó, amely szintén a zsákmányhoz tartozott, meg volt rakva szicíliai zsákmánnyal, akkor hajózott ki, amikor Verres, és számtalan dologgal megrakva Veliában kötött ki, kiváltképp olyan dolgokkal, amit a többi lopott holmival együtt nem akart Rómába küldeni, mert olyan kiválóak voltak, és igen nagy öröme telt bennük. Ezt a hajót a közelmúltban magam is láttam Veliában, és sokan mások is látták, nagyon szép és jól felszerelt volt, bírák: mindenkinek, aki megpillantotta, olybá tűnt, hogy már a száműzetés felé tekint, és urának keres menekülő utat.

XVIII. (45) Mit felelsz majd ehelyütt? Hacsak nem azt, amit - noha semmiképpen sem lehet bizonyítani - a zsarolás miatti perekben szükségképpen felelnek: hogy a hajót a te pénzedből építették. Legalább merd azt mondani, amit kell; ne félj, Hortensius, nem fogom megkérdezni, hogy egy szenátor építtethetett-e magának hajót; régiek és halottak már azok a törvények - ahogy mondani szoktad -, amelyek ezt tiltják. Egykor olyan volt az államszervezet, es olyan szigorúak voltak a törvényszékek, hogy egy vádló azt hihette, hogy egy ilyen esetet súlyos vádpontként hozhat fel. Minek neked hát egy hajó? Ha hivatalos ügyben utazol, a biztos átkeléshez közpénzen hajók állnak rendelkezésedre; magánemberként pedig egyrészt sehová sem utazhatsz, másrészt pedig nem hozathatsz magadnak a tengeren olyan dolgokat azon vidékekről, ahol semmiféle birtokod nem lehet.
(46) Továbbá: miért szereztél magadnak bármit is törvényellenesen? Ennek a vádnak akkor volna súlya, ha még élne az állam régi szigora és méltósága, most nemcsak hogy nem vádollak ezzel, de még a szokványos szemrehányásokkal sem kárhoztatlak: te pedig azt hitted, hogy sohasem lesz gyalázatodra, sohasem hozzák fel ellened vádként, sohasem szül ellened gyűlöletet, ha egy sokak által látogatott helyen nyilvánosan teherhajót építtetsz magadnak abban a tartományban, amely felett főhatalmat gyakorolsz? Mit gondoltál: mit szólnak, akik ezt látták, és miként vélekednek, akik hallottak róla? Hogy a hajót üresen akarod Itáliába hozni? Hogy hajózási vállalkozásba kezdesz, miután visszatértél Rómába? Még arra sem gyanakodhatott senki sem, hogy Itáliában tengerparti telked van, és a hozam elszállítására szereztél be egy teherhajót. Azt akartad, hogy széltében-hosszában ez a szóbeszéd terjedjen el rólad, hogy azt beszéljék: azért szereztél hajót, hogy Szicíliából elszállítathasd zsákmányodat, és magad után hozathasd a hátrahagyott tolvaj holmit.
(47) De mindezt elengedem, és rád hagyom, ha bebizonyítod, hogy a hajót saját pénzedből építtetted. Nem veszed észre, te őrült, hogy ettől a kifogástól viszont már az előző tárgyaláson éppen magasztalóid, a mamertinusok fosztottak meg? Herius, a város és azon küldöttség vezetője, amelyet magasztalásodra küldtek, ugyanis azt vallotta, hogy a hajót a mamertinusok építették közmunkában, s hogy annak élén hivatalosan egy mamertinus tanácsnok állt. Csak az alapanyag marad. Azt a reginumiaktól hivatalosan kényszerítetted ki,46 ahogy maguk is állítják - noha nem is tagadhatnád -, mivel a mamertinusoknak nincsen faanyaguk.

XIX. Ha mind a hajó alapanyaga, mind amunkásokparancsodra, és nem díj ellenében álltak rendelkezésedre, hol bújik meg hát az a beruházás, amelyet állításod szerint saját pénzedből eszközöltél? „Azonban a mamertinusok könyveiben semmi sem szerepel."
(48) Először is látom, hogy a dolgot végre tudták hajtani anélkül, hogy a közpénztárból valamit is adtak volna, hiszen a Capitoliumot is - ahogy őseink idején történt - hivatalosan a kézművesek összehívásával és munkások kirendelésével ingyen fel lehetett építeni, és el lehetett készíteni. Továbbá - ami nyilvánvaló, és amit fel is fogok tárni a megidézettek könyvelése alapján - számos, Verresnek kifizetett összeget hamis és fiktív műbérleti szerződések alapján könyveltek le.
Azon már a legkevésbé sem szabad csodálkozni, hogy a mamertinusok könyvelésükben védelmezték azon ember életét, akitől hatalmas kedvezményeket kaptak, és akit úgy ismertek meg, hogy barátibb érzülettel viseltetik irántuk, mint a római nép iránt. Ha azonban az, hogy semmit nem foglaltak írásba, bizonyítja, hogy a mamertinusok neked nem adtak pénzt, akkor arra nézvést, hogy ingyen kaptad a hajót, bizonyítéknak kell tekinteni azt is, hogy semmilyen írást nem tudsz bemutatni arról, hogy azt vetted vagy bérelted volna.
(49) Hiszen azért nem követeltél hajót a mamertinusoktól, mert szövetségeseink! Áldjanak meg érte az istenek! Íme egy ember, aki a fetialisok keze között nőtt fel," egy olyan ember, aki mindenki másnál lelkiismeretesebb és gondosabb a szövetségi szerződések szent előírásai tekintetében; minden praetort, aki korábban hivatalban volt, ki kell adnunk a mamertinusoknak, mivel a szövetségi megállapodással ellentétesen hajó elkészítését követelték tőlük! Te viszont, te szent és jámbor ember, miért követelted a tauromentumiaktól, akik szintén csak szövetségeseink, hogy hajót építsenek? Vagy azt akarod bebizonyítani, hogy a népek azonos helyzete mellett jogállásuk eltérő és helyzetük különböző volt - anélkül, hogy a pénz szerepet játszott volna?
(50) Hogyan? Ha bebizonyítom, hogy a két nép két szövetségi szerződése úgy hangzik, bírák, hogy a tauromentumiaknak a szerződés kifejezetten megígéri és biztosítja, hogy nem tartoznak hajót kiállítani, a mamertinusoknak pedig ugyancsak a szövetségi szerződés kötelezően előírja, hogy hajót kell kiállítaniuk - ha e szerződéssel ellentétesen a tauromentumiaknak kötelezővé tette, a mamertinusoknak pedig elengedte a hajóállítást, kétséges lehet akkor még bárki számára is, hogy Verres praetorsága alatt a mamertinusoknak többet segített a hajó, mint a tauromentumiaknak a szövetségi szerződés?
Olvassák fel a szövetségi szerződéseket!

XX. E jótéteményeddel tehát, ahogy magad hangoztatod, illetve pénzért és díjfizetésért, ahogy a dolog nyilvánvalóvá teszi, sértetted meg az állam fenségét, csökkentetted a római nép anyagi eszközeit, kisebbítetted az őseink bátorsága és bölcsessége révén megszerzett haderőt, helyezted hatályon kívül a főhatalom jogi korlátjait, a szövetségesek helyzetét és a szövetség emlékét! A mamertinusoknak, ha parancsba adtuk volna, a szövetségi szerződés alapján saját költségükre és veszélyükre egy felfegyverzett és felszerelt hajót kellett volna akár az óceánig küldeniük, ők azonban pénzért megváltották tőled szövetségesi jogukat és hatalmunk feltételét, mivel lakhelyeik és házaik előtt az öbölben sem akartak hajózni, és falaikat és kikötőjüket sem akarták megvédeni.
(51) Mit gondoltok, a szerződés megkötése során a mamertinusok mennyi fáradságot, munkát és pénzt áldoztak volna, hogy a kétevezős kiállításának terhét ne róják rájuk, ha ezt valamiképpen elérhették volna őseinknél? Ugyanis amikor a közösségre e nehéz terhet rárótták, a szövetségi szerződést valamiképpen a szolgaság egyfajta bélyege éktelenítette. Amit akkoriban, amikor kötelezettségeik még újak voltak, az ügy még kiforratlan volt, s a római népnek nem kellett nehézségekkel megküzdenie, őseinktől a szerződéskötés során nem tudtak elérni, azt most, új kötelezettség vállalása nélkül, oly sok évvel később - noha hatalmunkból fakadó jogunkat évről évre gyakoroltuk, és mindig is fenntartottuk - a legnagyobb hajóínség idején C. Verrestől pénzért megszerezték. És nemcsak azt érték el, hogy ne kelljen hajót kiállítaniuk: adtak praetorságod idején a mamertinusok akár egyetlen tengerészt vagy egyetlen katonát is, aki a flottában vagy az őrségben szolgált volna?

XXI. (52) Végül pedig amikor a szenátus határozata, valamint a lex Terentia és a lex Cassia alapján minden szicíliai várostól egyformán gabonát kellett vennünk, a mamertinusoknak e könnyű és általános terhet is elengedted! Azt állítod, hogy a mamertinusok nem tartoztak gabonával. Hogyhogy nem tartoztak? Nem voltak kötelesek gabonát eladni? Ugyanis nem arról a fajta gabonáról van szó, amit be szoktunk hajtani, hanem arról, amit meg szoktunk vásárolni. Ennélfogva te hitelesen kijelented és úgy értelmezed, hogy a mamertinusok még piacukkal és kivitelükkel sem voltak kötelesek a római népet támogatni.
(53) Melyik város volt egyáltalában erre köteles? Akik közföldeket művelnek, azok terheit a censori rendelkezés szabja meg: miért követeltél tőlük még egyéb szolgáltatásokat? Hogyan? Talán a tizedadó bérlői a lex Hieronica alapján fizetendő tizeden kívül valami egyébbel is tartoznak? Miért írtad elő számukra is, hogy mennyi eladandó gabonával tartoznak? Mi a helyzet az adómentesekkel? Ezek nyilván semmivel sem tartoznak. Tőlük azonban nemcsak hogy szolgáltatásokat követeltél, hogy többet adjanak, mint amire képesek, hanem még azt a hatvanezer mérőt is kiróttad rájuk, amit a mamertinusoknak elengedtél! Nem azt állítom, hogy a többieket nem joggal terhelted meg, hanem hogy a mamertinusoknak, akik ugyanabban a helyzetben voltak, s akiktől minden korábbi praetor ugyanazt követelte, mint a többiektől, s a pénzt a szenátus határozata és a törvények alapján megfizette: nekik - állítom - jogtalanul adtál mentességet. S hogy e kedvezményt, ahogy mondani szokás, megtámadhatatlanná tegye, tanácsának tagjaival megvizsgálta a mamertinusok ügyét, s a tanács szavazata alapján kijelentette, hogy a mamertinusoktól nem követel gabonát.
(54) Halljátok a bérpraetor határozatát saját jegyzőkönyve alapján, és figyeljétek meg, milyen méltósággal fogalmaz, és milyen tekintélyesen alapozza meg az előjogot! Olvasd fel! (Jegyzőkönyv.) Azt mondja, hogy „szívesen" jár el tanácsa határozatának megfelelően, s így is foglaltatja írásba. Mi van akkor, ha nem használtad volna a „szívesen" szót? Nyilván azt hinnénk, hogy kedvetlenül nyerészkedsz. És a „tanács határozata"? Hallottátok, bírák, hogy milyen kiváló tanácsi névsort olvastak fel - amikor a neveket meghallottátok, mit gondoltatok: egy praetor tanácsát olvassák fel nektek, vagy a legelvetemültebb kalóz társaságát és kíséretét?
(55) Íme a nemzetközi szerződések értelmezői, a szövetségi szerződések, megállapodások és szent jogok forrásai! Sohasem vásároltunk Szicíliában hivatalosan gabonát anélkül, hogy a mamertinusoktól részarányosan ne követeltünk volna hozzájárulást, amíg Verres e válogatott, kiváló tanácsot fel nem állította, hogy a mamertinusoktól pénzt szerezzen, és magához hű maradjon. Így hát határozata csak addig maradt érvényben, amíg egy olyan emberhez illett, aki azoknak adta el határozatát, akiktől gabonát kellett volna vásárolnia. Ugyanis amint L. Metellus Verres hivatali örökébe lépett, C. Sacerdos és Sex. Peducaeus rendelkezése és feljegyzései alapján gabonakövetelést támasztott a mamertinusokkal szemben.

XXII. (56) Akkor megértették, hogy amit egy hibás jogelődtől vettek, a továbbiakban nem tarthatják meg. Továbbá: te, aki azt akartad, hogy a szövetségi szerződések lelkiismeretes értelmezőjének tartsanak, miért követeltél gabonát a tauromentumiaktól és a netinumiaktól? Mindkét állam szövetségi viszonyban áll velünk. A netinumiak még csak mulasztást sem követtek el, mihelyst kijelentetted, hogy a mamerinusoknak szívesen adsz felmentést, felkerestek és eléd tárták, hogy a szövetségi szerződés alapján ugyanazon jogállást élvezik. Ugyanolyan tényállás esetén nem dönthettél másként, és kijelentetted, hogy a netinumiak nem kötelesek gabonát szállítani - mégis behajtottad tőlük.
Olvassák fel az ugyanazon praetortól származó, a határozatokat tartalmazó és a gabonakövetelésre vonatkozó okiratokat! (A határozatokat tartalmazó okiratok.) Mi másra gyanakodhatunk egy ilyen súlyos és gyalázatos következetlenség esetén, bírák, mint arra, amire gyanakodnunk kell: vagy a netinumiak, amikor Verres pénzt követelt tőlük, nem fizettek; vagy az történt, hogy világossá akarta tenni a mamertinusok számára, hogy hatalmas pénzösszegeiket és ajándékaikat jól fektették be nála, mivel mások ugyanolyan tényállás esetén sem kapták meg ugyanazt a jogot!
(57) Még merészeljen a mamertinusok magasztalására hivatkozni! Melyikőtök nem ismeri fel, bírák, hogy az hány sebből vérzik? Először is: aki a törvényszék előtt nem tud tíz dicsérő tanút kiállítani, annak számára tisztesebb, hogy egyet se állítson ki, mint hogy a szokásjogilag meghatározott számot ne teljesítse. Számos város volt Szicíliában, amelyek éveken át irányításod alá tartoztak: a legtöbben rád nézve terhelő vallomást tettek; néhány jelentéktelen, amelyeket a megfélemlítés visszatart, hallgat; egyetlenegy magasztal. Ebből be kell látnod, hogymilyen előnyt jelent az igazi magasztalás, a tartományt azonban úgy igazgattad, hogy ezen előnyről le kell mondanod!
(58) Továbbá ahogy egyebütt már korábban mondtam: miféle magasztalás az, amelynek során a küldöttség követei és vezetői elmondták, hogy hivatalból hajót építtettek neked, mint magánembereket pedig kiraboltad és kifosztottad őket? Végezetül pedig: ha Szicíliából egyedül ők magasztalnak, akkor ezzel nem azt tanúsítják számunkra, hogy mindazt, amivel őket megajándékoztad, a közvagyonból sikkasztottad el? Itáliában mely coloniának oly kedvező a jogállása, mely vidéki város bír olyan előjogokkal, hogy ezen években olyan előnyös tehermentességet élvezhetett volna, mint a mamertinusok városa? Három éven át egyedül ők nem adták le, amire a szövetségi szerződés alapján kötelesek voltak, egyedül ők élveztek Verres praetorsága idején teljes mentességet, egyedül ők éltek úgy Verres hatalma alatt, hogy semmit nem adtak a római népnek, Verrestől pedig semmit nem tagadtak meg.

XXIII. (59) Azonban, hogy a flottához, ahonnan elindultam, visszatérjek: törvénytelenül egy hajót kaptál a mamertinusoktól, s a szerződéssel ellentétesen egyet elengedtél nekik. Így hát egy városban kétszer követtél el jogsértést, amikor engedted, amit nem tehettél volna meg, és amikor elfogadtad, amit nem lett volna szabad. Egy olyan hajót kellett volna követelned, ami a kalózok ellen szolgál, nem pedig olyat, ami a zsákmánnyal hajózik; ami megvédi a tartományt a fosztogatástól, nem pedig a tartományból szerzett portyát szállítja el.
A mamertinusok rendelkezésedre bocsátották városukat, hogy a lopott holmit mindenünnen oda, és egy hajót, hogy azt onnan elvidd. Az a város volt zsákmányod raktára, az emberek tolvaj holmid orgazdái és őrei, a lopott holmi számára helyet és szállítóeszközt adtak. Így még akkor, amikor kapzsiságod és hanyagságod miatt a flotta elveszett, sem mertél a mamertinusoktól hajót követelni, noha akkoriban oly nagy volt a hajóínség, és oly nagy volt a tartomány nyomora, hogy megkaptad volna tőlük a hajót, ha egyáltalában lehetőséged lett volna, hogy kéréssel fordulj hozzájuk. Hiszen abban, hogy parancsot adj, s abban, hogy megpróbálj kérni, megakadályozott az a - nem a római népnek adott kétevezős, hanem a praetornak ajándékozott - teherhajó. Az volt az ára a hatalomgyakorlásnak, a segélycsapatoknak, a jogszolgáltatásnak, a szokásjog és a szövetségi szerződés értelmezésének.
(60) Előttetek van, hogy egy város hathatós segítségét hogyan vesztette el, és adta el pénzért: most pedig ismerjétek meg azt az új zsákmányszerzési módot, amit elsőként Verres talált ki!

XXIV. A flotta minden kiadását a gabonával, a zsolddal és az egyebekkel a város mindig az adott hajó kapitányának adta át. Az nem merte a legénység általi vádemelést megkockáztatni, s polgártársai felé is elszámolással tartozott, így a j feladatot nemcsak saját munkájával, hanem saját veszélyére is látta el. Egy volt, mondom, a gyakorlat nemcsak Szicíliában, hanem minden tartományban, még a szövetségesek és a latinok zsoldjára és ellátására vonatkozóan is, amikor még igénybe vettük segélycsapataikat: Verres volt birodalmunk megalapítása óta az első, aki olyan parancsot adott, hogy a városok neki fizessék ki a pénzt, hogy azt az általa kinevezett felügyelő kezelje.
(61) Ki számára lehet kétséges, hogy miért változtattad meg az általános, ősi szokást, hagytad figyelmen kívül azt a jelentős előnyt, hogy mások kezeljék a pénzt, és vállaltad magadra a váddal járó komoly nehézséget, s a gyanúval összefüggő terhet? Továbbá a tengeri ügyletek körében Verres más nyerészkedési forrásokat is feltárt - és figyeljétek meg, milyen sokat! Pénzt fogadott el a városoktól azért, hogy ne kelljen tengerészeket kiállítaniuk, meghatározott összegért elengedte a tengerészeket, akiket elengedett, azok teljes zsoldját megtartotta, a többinek pedig nem adta ki, ami járt nekik - mindezt halljátok a városok tanúvallomásaiból! Olvasd fel! (A városok tanúvallomásai.)

XXV. (62) Miféle ember, micsoda szemtelenség, milyen vakmerőség, bírák! A városokra a katonák száma alapján pénzösszegeket kiróni, meghatározott összeget, hatszáz sestertiust a tengerészek leszereléséért kiszabni! Azok, akik ezt megfizették, egész nyárra eltávozást kaptak, Verres pedig még azon a zsoldon és gabonán is nyerészkedett, amit a tengerészek fejében kapott. Így egyetlen ember leszerelésével kétszeres haszonra tett szert. S ezt ez az őrült ember a kalózok legádázabb támadásai és a tartományt fenyegető hatalmas veszedelem közepette olyan nyíltan csinálta, hogy maguk a kalózok is tudtak róla, s ennek az egész tartomány tanúja volt.
(63) S noha Verres kapzsisága miatt Szicíliának csak névleg volt flottája, valójában pedig csak üres hajói voltak, amelyek arra szolgáltak, hogy a praetort zsákmánnyal lássák el, nem pedig hogy a kalózokat rettegésben tartsák, s mégis, amikor P. Caesetius és P. Taedius56 fél legénységgel rendelkező tíz hajójukkal kihajóztak, egy zsákmánnyal teli kalózhajót - nem elfogtak ugyan, de magukkal vittek, mivel saját terhe teljességgel fogságba ejtette, és elsüllyesztette. E hajó tele vont szép, ifjú emberekkel, feldolgozott és pénzzé alakított ezüsttel, s rengeteg szőnyeggel. Flottánk e hajót nem elfogta, hanem Megarisnál, egy Syracusaetól nem messze fekvő vidéken találta. Amikor ezt Verresnek hírül adták, részegen hevert szajháival együtt, ám mégis felkelt, és tüstént számos őrt küldött quaestorához és legatusához, hogy mindent mielőbb érintetlenül adjanak át neki.
(64) A hajó kikötött Syracusaeban, s mindenki a kivégzésre várt. Verres azonban úgy járt el, mintha zsákmányt hoztak volna neki, nem pedig kalózokat fogtak volna el: az öregeket és rútakat ellenségnek tekintette, akik szépek és fiatalok voltak, illetve valamilyen mesterséghez értettek, elvezettette, jó néhányat írnokainak, fiának és kíséretének adott, hat zenészt pedig egy barátjának ajándékként Rómába küldött. Az egész éjszaka a kirakodással telt. A kalózok vezérét magát, akit ki kellett volna végeztetni, senki sem látta. Ma mindenki úgy véli - hogy ez miként áll, magatoknak kell következtetnetek -, hogy Verres a kalózvezérért a kalózoktól titokban pénzt kapott.

XXVI. (65) „Ez csak egy feltételezés." Senki sem lehet jó bíró, akit nem befolyásol egy határozott gyanú. Emberünket ismeritek, és tudtok azon általános szokásról, hogy aki egy kalózvezért vagy egy ellenséges vezért elfogott, milyen szívesen mutogatja nyilvánosan, mindenki szeme láttára. Abban a hatalmas syracusaei tömegben egyetlen embert sem találtam, bírák, aki azt mondta volna, hogy látta az elfogott kalózvezért, noha szokás szerint, ahogy lenni szokott, mindenki összecsődült, kérdezősködött, és látni szerette volna. Mi történt, hogy azt az embert olyan gondosan elrejtették, hogy senki még csak véletlenül sem pillanthatta meg? A tengerparti lakosok, akik gyakorta hallották a nevét, és gyakran rettegtek tőle, kínjain és kivégzésén akarták volna legeltetni szemüket és kitölteni dühüket - mégsem engedték meg senkinek sem, hogy megpillantsa.
(66) P. Servilius egymaga több kalózvezért ejtett élve foglyul, mint korábban bárki más. Megtagadta bárkitől valaha is azon örömet, hogy egy elfogott kalózt meglásson? Ellenkezőleg - bárhová ment, mindenki számára biztosította azon felette kellemes látványosságot, hogy a megbilincselt foglyokat meglássa; így hát mindenünnen köré sereglettek, hogy lássák őket, nemcsak azon városokból, amelyeken keresztülvitték, hanem a szomszéd vidékekről is. Maga a diadalmenet pedig - miért volt a római nép számára is minden diadalmenetből a legkedvesebb és a legélvezetesebb? Mert semmi sem édesebb a győzelemnél, és a győzelemnek sincsen biztosabb bizonyítéka, mint látni, hogy azokat viszik megbilincselve kivégezni, akiktől gyakran féltünk.
(67) Miért nem tetted meg ezt? Miért tartottad ezt a kalózt annyira elzárva, mintha bűn lett volna, ha megpillantják? Miért nem hajtottad végre a kivégzést? Miért kímélted meg azt az embert? Tudsz arról, hogy Szicíliában korábban egy kalózvezért foglyul ejtettek, és nem végeztek ki bárddal? Nevezd meg eljárásod akár csak egyetlen korábbi példaképét, hozz fel egyetlen példát! Élve fogságban tartottad a kalózvezért - minek? Úgy hiszem, azért, hogy diadalmenetedben kocsid előtt vezettethesd - hiszen még csak az kellett volna, hogy tengeri győzelmeid elismeréséül diadalmenetet ítéljenek meg neked, miután a római nép legnagyszerűbb flottáját elvesztetted, és a tartományt nyomorba döntötted.

XXVII. (68) Tovább! Úgy ítélted meg, hogy helyesebb a kalózvezért új szokás szerint őrizetben tartani, mint az általános gyakorlat szerint bárddal kivégezni. Miféle őrizet volt az? Kiknél és hogyan tartották fogva? Mindnyájan hallottatok a syracusaei kőfejtőkről, s a legtöbben ismeritek is ezeket. A királyok és a zsarnokok hatalmas és nagyszerű műve egyetlen sziklából áll, hihetetlen mélységekig terjed ki, és sokak munkájával végig ki van vájva - semmilyen őrizetet nem lehet sem létrehozni, sem kigondolni, amiből annyira el volna zárva a kijárás, annyira körül volna zárva minden oldalról, és annyira biztonságos volna. Szicília más városaiból is e kőfejtőbe vitetik azokat, akiket hivatalból kell őrizetben tartani.
(69) Mivel sok elfogott római polgárt oda vettetett, mivel parancsot adott rá, hogy a többi kalózt is oda zárják, belátta, hogy a kőfejtőben sokan vágynának egy valódi vezérre, ha az elsikkasztott kalózvezért ugyanabban a börtönben helyezné el. Így hát ezt az embert nem merte ama legjobb és legbiztonságosabb börtönbe zárni, valamint tartott egész Syracusaetól, ezért eltávolította az embert - hová? Talán Lilybaeumba? Elfogadom, akkor sem kerüli el teljesen a tengerparti lakosokat. Egyáltalán nem, bírák! Panhormusba tehát? Még ez is tűrhető, noha, mivel Syracusaeban fogták el, leginkább Syracusaeban kellett volna - ha nemis kivégezni, legalább - őrizni.
(70) Még csak Panhormusba sem. Hát akkor hová? Mit gondoltok, hová? Azokhoz az emberekhez, akik egyáltalán nem ismerték a rettegést és félelmet a kalózoktól, akiktől a hajózás és a tengeri foglalkozások teljességgel idegenek voltak: a centuripaeiakhoz, akik a szárazföld legbelsejében élnek, akik sohasem tartottak a tengeri kalózoktól, s akik praetorságod idején is egyes-egyedül Aproniustól, a szárazföldi rablóvezértől féltek. S hogy mindenki könnyen rájöhessen, hogy Verres ezt azért csinálta, hogy az elsikkasztott kalóz könnyen és szívesen adja ki magát másnak, mint aki, parancsba adta a centuripaeiaknak, hogy a lehető legbőségesebben és legszívélyesebben lássák el élelemmel és minden egyébbel.

XXVIII. (71) Eközben a tapasztalt és okos syracusaeiak, akik nemcsak azt látják, ami nyilvánvaló, hanem az eltitkolt dolgokat is gyanítják, összeszámolták mindazokat a kalózokat, akiket nap mint nap bárddal kivégeztek, s hogy hánynak kellett volna lennie, azt az elfogott hajóból és az evezők számából következtették ki. Verres, mivel mindazokat, akik vagy értettek valamilyen foglalkozáshoz, vagy valamelyest szépek voltak, elkülönítette és elvezette, s azt gyanította, hogy a nép nagyon zúgolódni fog, ha a többit, ahogy szokás, egyszerre köttette volna a keresztfához, mivel sokkal többet vezettetett el, mint ahányat ott hagyott. Ezért úgy rendelkezett, hogy egymás után, más és más időben vezessék őket elő, mégis a hatalmas kerületben senki sem akadt, aki ne számolt volna utána, és a többit nemcsak ne hiányolta, hanem nyomatékosan ne is követelte volna.
(72) Mivel sokan hiányoztak, ekkor ez az istentelen ember elkezdte a házába elvezetett kalózok helyét korábban börtönbe vetett római polgárokkal betölteni, és őket azokkal kicserélni. Némelyeket közülük azzal vádolta, hogy Sertorius katonái voltak, és azt állította, hogy Hispaniából menekülve Szicíliában értek partot, másokat, akiket a kalózok ejtettek foglyul, amikor kereskedtek, vagy más okból hajóztak, azzal vádolt meg, hogy önként tartottak a kalózokkal. Így egyes római polgárokat, nehogy felismerjék őket, csuklyával befedett fejjel hurcoltatott a börtönből a keresztfához és a kivégzéshez, másokat pedig, noha számos római polgár felismerte, és mindenki védelmébe vette őket, bárddal végeztetett ki. Rettenetes halálukról és kegyetlen kínszenvedéseikről akkor fogok beszélni, amikor azzal a ponttal foglalkozom majd,61 és úgy fogok beszélni, hogy nagyszerűnek és örömtelinek kell tartanom, ha azon panasz során, amit Verres kegyetlensége és a római polgárok oly méltatlan halála miatt emelek majd, nem csupán erőm, hanem életem is elfogy majd.
(73) Ez hát ama nagy tett, ez a ragyogó győzelem: miután a kalózhajót elfogták, a vezért szabadon engedte, a zenészeket Rómába küldte, a szépeket, a fiatalokat és a mesterembereket házába vitette, helyettük, velük megegyező számban római polgárokat kínoztatott meg és végeztetett ki, mintha ellenségek volnának, minden kelmét elvitt, minden aranyat és ezüstöt elvitt és besöpört!