logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A vallási restauráció

A constantinusi fordulatot követően az üldözött kereszténységből támogatott vallás lett. A régi hit híveit ennek folytán sok támadás érte. Templomaikat a keresztények elfoglalták vagy lerombolták, isteneik szobrait szétverték.

A régi vallás hívei ellen helyenként még pogromokra is sor került. A spontán indulatok elszabadulásához az is hozzájárult, hogy már I. Constantinustól kezdve az állam is elkezdte a pogány papok és templomok kiváltságainak megvonását, bár hivatalosan vallási türelem volt érvényben, és ennek elvileg a pogány hitre is vonatkoznia kellett volna. Iulianus ugyanakkor nem a Diocletianus kori állapotokat akarta visszahozni. Törekvései csupán a kereszténységnek a privilegizált helyzetéből való kiszorítására, valamint a régi vallás és a régi erkölcsi értékek rehabilitására irányultak.

Restaurációs lépéseinek nyitányaként a régi hit szerint nyilvánosan áldozatot mutatott be. Intézkedései három nagy csoportba sorolhatók. Az elsőbe a 361 végén kiadott restitúciós edictumában körvonalazottak tartoztak. Újra engedélyezte a régi istenek tiszteletét, helyreállította a papi testületeket, elrendelte a templomok kinyitását, az ünnepek megtartását, az áldozatok bemutatását, a templomok, szentélyek, templomi kincsek visszaadását, a lerombolt kultuszhelyek újjáépítését stb.
Feliratok dokumentálják, hogy a rendelet nyomán birodalom szerte mindenfelé építkezések és helyreállítási munkák kezdődtek, ami egyúttal annak is a jele, hogy a régi hitnek még nagy számban voltak hívei. Iulianus rendelete nemcsak eszmei, hanem nagyon komoly anyagi veszteséget is jelentett a keresztény egyháznak, hiszen a templomai egy része korábban pogány templom volt.

A tolerancia következetes érvényesítése a keresztényekre nézve azt is jelentette, hogy a hitvitáikban kisebbségi álláspontot képviselőket sem lehetett véleményükért üldözni. AII. Constantius által száműzött összes püspök visszatérhetett. A császári védelem az addig üldözött donatista egyházra, a gnosztikus és egyéb szektákra is vonatkozott.
A második csoportot azok a rendelkezések alkotják, melyek a keresztény egyház és papság privilegizált helyzetét számolták fel: Iulianus megszüntette a klérus adómentességét, a birodalmi posta- és futárszolgálat, a cursus publicus használatának jogát, a curialisok (városi vezetők) terhei alóli mentességét. Eltörölte a püspökök bíráskodási jogát. Elrendelte a pogány templomokból származó javak visszaszolgáltatását is.

A harmadik az ún. „rhétorokról szóló rendelet” volt 362-ben. Ez egy szóval sem említette a keresztényeket, csak azt mondta ki, hogy a tanító csak azt taníthatja, amivel egyetért, csak azt, ami a hitéből fakad. Az következett azonban belőle, hogy a keresztény hitű tanítók a pogány irodalmat nem taníthatták. Meg kellett maradniuk a keresztény szerzőknél és a bibliánál. Ez igen heves kritikát váltott ki.
Maga Ammianus Marcellinus is bírálta ezért, pedig ő pogány volt, és rokonszenvezett a császárral. Keresztényüldözésről nem volt szó Iulianus egyik rendeletében sem, helyi szintű összeütközések: megtorló akciók, az anyagi javak visszaszolgáltatása körüli viták stb. azonban előfordultak. Nem volt szó a keresztények magas állami és katonai tisztségekből való kizárásáról sem.

A történelem furcsaságai közé tartozik, hogy a nagyon támadott, rhétorokról szóló rendeletet, mellyel még azok egy része sem értett egyet, akiknek a védelmében született, sohasem törölték el. A későbbi Codex Theodosianus mint érvényes rendelkezést tartalmazza. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a későbbi keresztény császárok valószínűleg a saját céljaikra, a pogány rhétorok ellen használták fel.


Havas László - Hegyi W. György - Szabó Edit
Római történelem
Osiris Kiadó Budapest, 2007