A farizeusok (elkülönülök) a mózesi törvény betű szerinti magyarázata és aprólékosan pontos betartása mellett ragaszkodtak az ún. hagyományokhoz és az általuk szokásba hozott szertartásokhoz, nem sokat törődve a Törvény szellemével. Ennek következményeként a farizeusok jelentős részénél a vallás és erkölcs gyakran üres képmutatássá fajult. A farizeusok voltak az igazi zsidók, a nemzeti függetlenséghez leginkább ragaszkodó, az idegen uralmat engesztelhetetlenül gyűlölő hazafiak. Minden pogány dologtól a legmerevebben elhatárolták magukat.
Velük szemben álltak a szadduceusok (Szádok főpappártiak). Tagjaik főleg az elvilágiasodott felsőpapság és az arisztokrácia soraiból kerültek ki. Csak Mózes Törvényét tartották feltétlenül kötelezőnek, a Tórán kívüli szent könyveket kevesebbre becsülték, és a későbbi hagyományokat elvetették.

A vallás korábbi gyakorlatához nem vallási meggyőződésből ragaszkodtak, hanem közönyösségből. Tagadták a lélek halhatatlanságát, az angyalok létét és a feltámadást. Politikai szempontból opportunisták, a fennálló helyzettel megalkuvók voltak. A psszénusok szektája elvetette a zsidó templomot, annak áldozatait, és elszakadva a zsidó kultusztól, valamint lemondva a házasságról és magán vagyonról, szigorúan elkülönülve élt. A törvényhez való hűség, annak maradéktalanul tiszta megtartása a nyilvános élettől való elkülönülésre késztette őket.