A zsidóság földrajzi szétszórtságban, szórványban (diaszpórában) élt. Az idegen elnyomás és a rossz gazdasági helyzet miatt tömegesen vándoroltak ki Palesztinából. Krisztus korában nagy számban éltek Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger országaiban. Egyiptomban összesen egymillió volt a zsidók száma. Természetesen, a diaszpóra-zsidóság az idegen kultikus befolyás alatt elveszítette az arám nyelvet, ami szükségessé tette az Ószövetség görög nyelvre fordítását. Alexandriában, ahol a lakosság egyharmada zsidó volt, készült el az Ószövetség legrégibb görög fordítása, az ún. Septuaginta.

A diaszpórában élő hellenista zsidók az idegen környezetben zárt közösségeket alkottak, és más népekkel alig keveredtek. Saját zsinagógáik voltak, de a jeruzsálemi templommal is tartották a kapcsolatot, mégpedig úgy, hogy fizették a templomi adót, és nagy ünnepek alkalmával igyekeztek odazarándokolni. Viszont nem vonhatták ki magukat teljesen az idegen világ befolyása alól.
Nemcsak a hellenizmus nyelvét és életmódját vették föl, hanem a görög vallásfilozófiával is kapcsolatba kerültek. Az előkelő papi nemzetségből származó tudós alexandriai zsidó, Philón (mh. 41 k.), a hellenisztikus gondolatvilágot és a zsidóság vallási eszméit sajátos egységbe ötvözte össze. Az Ószövetség allegorikus egzegézise és a logoszról vallott felfogása már az első keresztény teológusokra is mély hatást gyakorolt.

A zsidók tudatos elkülönülésük ellenére jelentős befolyást gyakoroltak pogány környezetükre. Tisztább istenfogalmuk, magasabb erkölcsiségük nem maradt hatás nélkül a komolyabb felfogású pogányokra. A diaszpóra-zsidók vallási fölényük tudatában vallásuk érdekében élénk irodalmi propagandát folytattak. Mivel azonban a görögök és a rómaiak lenézték a zsidókat, barbárként tekintettek rájuk, csak kevés pogány vállalkozott arra, hogy körülmetélés és alámerítés által, prozelitaként szorosan kapcsolódjék a zsidó közösséghez, és vállalja a Törvény teljes megtartását.
De annál nagyobb számban voltak az ún. istenfélők főleg asszonyok -, akik a monoteizmus elfogadásával és bizonyos vallási szokások átvételével (szombat megtartása, rituális mosakodások stb.), lazább formában kapcsolódtak a zsidósághoz. Az istenfélőknél a kereszténység különösen fogékony talajra talált, mert benne megtalálták azt, ami után szívük vágyódott, viszont nem kellett átvenniük azt, amit a zsidó vallásban visszataszítónak véltek.