Kr.e. X. sz.

- Latinok lakják Latiumot, központjuk Alba Longa



Kr.e. X. sz.

- Etruszkok elfoglalják Etruriát



Kr.e. 1000

- Villanova kultúra (vaskori), nagy vánorlások: italicus törzsek megjelenése. Az etruszkok megjelenése. Egyes elemeik talán Kisázsia délnyugati részéből kerültek a mai Toszkánába.

A vaskor kezdetén (i. e. 2. évezred – 1. évezred fordulója) az európai urnamezős kultúrának helyi változataként alakult ki a Proto-Villanova kultúra. Létrehozói már nagy valószínűséggel indoeurópai nyelvet beszéltek.

A vaskori Villanova-kultúra hordozói az ezredfordulón bevándorolt italikus nyelvű törzsek voltak. Nyelvi szempontból két nagy csoportjuk a latin–faliszkuszi, illetve az oscus–umber csoport volt. Az előbbibe tartozott a latin és a faliszkuszi, az utóbbiak közé pedig az umber, szamnisz, szabin, volscus, hernicus, aequus, marsus és lucanus nép. A latinok a Tiberistől délre, a róluk elnevezett Latiumban (Alba Longa, Róma, Praeneste stb.), a faliszkuszok a Tiberistől északra (Falerii, Pescennia) telepedtek le. Az oscus-umber csoport népei Közép- és Dél-Itáliát foglalták el.

Itália északkeleti részén az ugyancsak indoeurópai venétek telepedtek le (Este-kultúra). Nyelvüket, a venétet nyelvet a kutatók többnyire szintén az italikus nyelvek közé sorolják.

Északnyugat-Itáliában a Golasecca-kultúra volt jelentős. Ez a Como folyótól a Póig terjedt, és a 9-5. században virágzott.

Az italikus nyelvű népekkel közel egy időben települtek meg az Appennini-félsziget déli részén a Balkán-félszigetről tengeri úton érkező illír törzsek. Az illíreknek a helyi őslakossággal való összeolvadásából keletkeztek Apulia (a mai Puglia tartomány) területén a daunus, peucetius és messzáp népek – összefoglaló nevükön a japigok (Iapygi) –, valamint a mai Basilicata és Calabria tartományok vidékén az enotrus népcsoport. (A római forrásokban ezek a népek később Apuli, Sallentini és Calabri néven szerepeltek.)

A kora vaskori Itália tehát nem volt egységes. Több kisebb nép egymás mellett élő kultúrája jellemző. Az egyes régészeti anyagok együtteseit a régészek nem mindig tudják egy-egy néphez hozzárendelni, emellett a kultúrák egymás utáni sorrendje is bizonytalan.

Róma felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt az etruszkok (türrhénoi, Turuša, önelnevezésük Rasenna) hozták létre. Eredetük nem tisztázott, noha már az ókor óta számos elmélet próbál meg számot adni róla. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, a Dionüsziosz Halikarnasszeusz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet szerint pedig (képviselői többek között Pallottino, ill. Altheim) az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre.

Az etruszk települések az i. e. 10–11. században jelentek meg, előbb a Tirrén-tenger partján, majd a félsziget belsejében, a Tiberis (Tevere) és az Arnus (Arno) folyók közötti vidéken, a mai Toscana és Emilia tartományok területén. Az etruszkok nem hoztak létre kiterjedt államalakulatot, hanem keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek. Jelentősebb városaik Tarquinii (Tarquinia), Caere (Cerveteri), Vulci, Veii, Populonia, Vetulonia, Clusium (Chiusi), Perusia (Perugia), Arretium (Arezzo) voltak. Ezek közül kiemelkedett Tarquinii, mely nevét a hagyomány szerint Tarchonról, az ión szövetség mintájára létrehozott tizenkét város szövetségének megalapítójáról nyerte. Az etruszk kultúra igen nagy hatással volt a római civilizáció kialakulására: az építészettől a várostervezésig, a vallástól az írásbeliségen át az államszervezetig az élet csaknem minden területén felfedezhetők nyomai.



Kr.e. X. sz.

- Első települések a Palatinuson.

- A történelmi hagyomány szerint a Romulustól alapított város a Palatinus monson (Palatium) terült el, melynek nyugati felét Cermalus vagy Germalus névvel illették. A város pomeriuma, magába foglalta még a Palatinus északi lejtője előtt elterülő Velia nevű emelkedést is. E három részből álló város falainak maradványai ma is állnak a hegy nyugati sarkánál, a Lupercal táján, mely maga is, mint Lupercus tiszteletének szent helye, ez ősi városban az előtte álló ficus Ruminalisszal együtt azt a helyet is jelölte, hol a kitett Romulus és Remus teknője fennakadt. Ezt a palatinusi várost szokták négyszögű alakjáról Roma quadrata névvel jelölni. Az ősi városnak három kapuját említik a római írók: a porta Mugonia vagy Mugionist észak felől, az ismeretlen fekvésű porta Romanát vagy Romanulát nyugaton és a scalae Caci nevű lépcsőt délnyugat felől.