Kr. u 200 körül

- Agrippinus püspök és Tertullianus diaconus működése;

- első keresztény egyházi zsinat Karthágóban kb. 70 püspök részvételével



Kr. u. 203

- A császár Africa provinciába utazott, hogy a pusztai népek támadásának esetére megerősítse az ottani határokat.

- Felicitas és Perpetua kivégzése a karthágói amphitheatrumban



Kr. u. 205

- Január 22-én a császár parancsára megölték Plautianust, honfitársát és ifjú korától barátját, aki praefectus praetorio, és a császár fiának, Caracallának apósa volt. A vád összeesküvés szervezése volt.

- Plautianus utóda a kiváló jogász, Papinianus lett, tanácsadói pedig ugyancsak híres jogtudósok, Julius Paulus és Ulpianus.



Kr. u. 208

- A császár Britanniába indult. Vele utazott felesége, Julia Domna és mindkét fia, Geta és Caracalla is.



Kr. u. 209

- A császár meghódította a mai Skócia területét, eljutva egészen az északi határokig.

- Geta, a császár kisebbik fia augustus lett, vagyis harmadik társuralkodó.



Kr. u. 211

- Február 4-én a császár meghalt az eburacumi (ma York) katonai táborban.

- A társcsászárok, Caracalla és Geta anyjukkal együtt visszatértek Rómába. Julia Domna ellenezte a tervet, hogy két fia között felosszák a birodalmat.

- Február 27-én Caracalla megölte testvérét, Getát, aki a halál elől szó szerint anyja karjaiban próbált menedéket keresni.

- A katonák véres pogromot rendeztek Geta hívei között. Megölték többek között Papinianust is. Getát a testvére elleni összeesküvéssel vádolták.



Kr. u. 212

- Caracalla kiterjeszti a római polgárjogot a birodalom minden szabad lakójára
Constitutio Antoniniana (a római polgárjog kiterjesztése a Birodalom összes szabad születésű lakosára)



Kr. u. 213

- A császár legyőzte az alemann törzset a Felső-Rajnánál.



Kr. u. 214

- Caracalla a balkáni provinciákban tartózkodott; a Dunánál legyőzte a karpok népét. Elkezdte új Nagy Sándorként szerepeltetni önmagát.



Kr. u. 215

- A császár Alexandriába érkezett, ahol vérbe fojtotta a zavargásokat.

- Nagy Sándor birodalmának felújítását tervezte azáltal, hogy - házasság révén - a birodalmat a parthus monarchiával kapcsolja össze, ám a parthus király nem adta feleségül lányát Caracallához.



Kr. u. 216

- Mezopotámiában nagyszabású hadjáratot szerveztek a parthusok ellen.



Kr. u. 217

- Április 8-án Caracallát útban Carrhae felé meggyilkolták a praefectus praetorio, Macrinus felbujtására. Őt a hadsereg császárrá kiáltotta ki, amit a senatus rövidesen jóvá is hagyott.
Julia Domna, Septimius Severus özvegye éhezéssel öngyilkosságot követett el Antiochiában. Testvére, Julia Maesa, ennek lányai, Soaemias és Mamaea, valamint kiskorú fiaik, Avitus Bassianus és Alexianus a syriai Hemesában telepedtek le. A fiúk a helybeli istenség főpapjainak tisztségét töltötték be, akit El-Gabalnak, a görögök pedig Heliogaba-losznak neveztek (Héliosz = Nap).

- A parthusok többször is legyőzték a rómaiakat.



Kr. u. 218

- Macrinus békét kötött a parthusokkal: megtartotta a mezopotámiai területeket, ám csak nagy összegek lefizetése fejében.

- Május 16-án a fiatal Bassianust az Hemesa melletti táborban a hadsereg császárrá kiáltotta. Általában Hel;ogabalusként emlegették, istenségének nevét ruházva rá.

- Június 8-án Macrinus vereséget szenvedett Antiochiánál. Legyőzetve, fiával, Diadumeniusszal együtt, akit társuralkodóvá tett, Chalcedonban halt meg menekülés közben.



Kr. u. 219

- Heliogabalus ünnepélyesen Rómába érkezett.



Kr. u. 221

- Maesa és Soaemias hatására Heliogabalus adoptálta és caesarrá tette unokatestvérét, Alexianust, aki az Alexander Severus nevet kapta. A császár azonban ettől kezdve állandóan igyekezett, hogy meggyilkoltassa.



Kr. u. 222

- A katonák, megelégelve Heliogabalus őrültségeit, infantilis ötleteit, orgiáit és kegyetlenkedéseit, március 11-én megölték a praetorianusok táborában, ahol menedéket keresett.

- A trónra a tizenhárom éves Alexander Severus került.



Kr. u. 224

- Keleten a Szasszanida-dinasztia tagja, Ardasír király több évtizedes háborúskodás után végleg legyőzte a parthusokat, és monarchiát alapított, amely a régi perzsák nevét és hagyományait újította fel az Akhaimeni-dák dinasztiájának idejéből, tehát ötszáz évvel korábbról.



Kr. u. 232

- A perzsák elleni háborúban a rómaiak nem értek el döntő sikereket. A mezopotámiai hadjárat során hatalmas veszteségeket szenvedtek, de legalább lefékezték Ardasír támadó lendületét.



Kr. u. 234

- Alexander és anyja az Alpokon túl a Rajnához indult, hogy feltartóztassa az alemannok támadásait.



Kr. u. 235

- Március 21-én a császárt és anyját a Moguntiacum melletti táborban a katonák legyilkolták.
ALEXANDER SEVERUS HALÁLÁVAL LEZÁRULTA RÓMAI CSÁSZÁRSÁG TÖRTÉNETÉNEK AZ A RÉSZE, AMELYET HAGYOMÁNYOSAN PRINCIPÁTUSNAK NEVEZÜNK.

- Az új császár, Maximinus Thrax folytatta az alemannok elleni harcot.



Kr. u. 238

- Gordianus africai helytartót császárrá választották, és Rómában a senatus elismerte. Ő társuralkodóvá emelte saját fiát, aki azonban elesett a numidiai helytartó, Capelianus elleni csatában, Karthágó közelében, mire az idősebb Gordianus öngyilkosságot követett el.
A római senatus Pupienust és Balbinust társcsászárokká nevezte ki.

- Maximinus Thrax a Duna mellől Róma felé sietve, hogy döntéséért megbüntesse a senatust, hozzákezdett Aquileia ostromához. Ott tette társuralkodóvá fiát. Mindkettőjüket saját katonáik gyilkolták meg.

- Pupienus és Balbinus is életét vesztette Rómában, a praetorianusok kezétől. Három hónapig uralkodtak.

- Ebben az évben a birodalmat három császárpáros irányította.

- I. Gordianus unokáját nyáron a senatus és a hadsereg császárrá emelte.



Kr. u. 241

- I. Sapur perzsa király elfoglalta Mezopotámiát.

- Gordianus feleségül vette a praefectus praetorio lányát; az államot ténylegesen Timesitheus irányította.



Kr. u. 242

- Keletre vonulva III. Gordianus és Timesitheus a mezopotámiai Resaina alatt győzelmet aratott Sapur király fölött.



Kr. u. 243

- Timesitheus meghalt, miközben a császári hadsereg Ktésziphón ellen vonult. A praefectus praetorio, a származása miatt Arabs melléknevet viselő Marcus Julius Philippus elérte III. Gordianus meggyilkolását, és 244 márciusában a hadsereg császárrá választotta. Nem zárható ki az sem, hogy III. Gordianus természetes halállal halt meg.



Kr. u. 244

- Philippus Arabs császár kompromisszumokra alapozott békét kötött a perzsákkal, majd Syria, Kis-Ázsia és a balkáni provinciák érintésével visszatért Rómába. A keleti provinciákban a római haderő főparancsnoka a császár testvére, Gaius Julius Priscus lett.


Kr. u. 245

- A Duna mentén Philippus sikeres harcokat folytatott a karp és gót törzsek ellen, amelyek 247-ben zárultak le.



Kr. u. 248

- Messius Decius győzelmet aratott a Dunánál a gótok felett.

- Cyprianus karthágói püspök



Kr. u. 249

- Júniusban a Duna menti legiók Deciust a császári bíbor elfogadására kényszerítették.

- Szeptemberben a Decius csapatai elleni harcban Verona alatt elesett Philippus Arabs.

- A Pannoniából származó Decius, aki az első az úgynevezett illír császárok közül, ősszel keresztényüldözésbe kezdett az egész birodalom területén.



Kr. u. 250

- A karpok megtámadták Daciát. A gótok az Al-Dunán átkelve eljutottak Philippopolisig (ma Plovdiv, Bulgária). A császár ellenük indult. Fiait, Herenniust és Hostilianust társuralkodói rangra emelte.



Kr. u. 251

- Abrittusnál (ma a bulgáriai Razgard) elesett előbb Herennius, majd Decius is - az első római császár, aki katonahalált halt a csatamezőn, idegen támadó elleni harcban.

- A két Moesia helytartója, Trebonianus Gallus, akit a hadsereg Decius halála után kiáltott ki császárrá, békét kötött a gótokkal. Ezek foglyaikkal és zsákmányukkal visszatérhettek a Duna mögé, és évenkénti adóra is számíthattak.

- Rómába visszatérve Gallus társuralkodóvá emelte fiát, Volusianust, valamint Decius fiát, Hostilianust.

- Rómában és több provinciában járvány tört ki. Ennek áldozataként meghalt Hostilianus is.



Kr. u. 253

- A Duna menti legiók császárrá emelik parancsnokukat, Marcus Aemilius Aemilianust, és vezényletével Itáliába indultak.

- Augusztusban Trebonianus Gallus és Volusianus császárt saját katonáik megölték Interamna (a mai Terni) helység alatt, ahol Aemilianus-nak akarták útját szegni. Közben a Rajna menti legiók császárrá emelték parancsnokukat, Vale-rianust. Októberben Aemilianus útját állta az Itáliába vezető útvonalon Spoletum (a mai Spoleto) alatt, ám saját katonái megölték.
Valerianus társuralkodóvá emelte saját fiát, Gallienust.



Kr. u. 256

- A gótok rablóhadjárataik során szárazföldön és tengeren egészen Kis-Ázsia partvidékéig jutottak. A rajtaütéseket a következő években is folytatták.

- A perzsák elfoglalták a Dura Europos erődöt az Eufrátesz partján, és rövid időre Antiochiát. Valerianus Keletre indult.



Kr. u. 257

- Újraindították a keresztényüldözéseket.



Kr. u. 258

- A frankok a Rajna túlpartjáról áttörtek egészen Hispaniáig. A Felső Duna mentéről az alemannok Észak-Itáliába jutottak.



Kr. u. 259

- Vagy ebben, vagy a következő évben Valerianus megsemmesítő vereséget szenvedett a perzsákkal szemben a syriai Edessa alatt. Fogságba került, s számos megaláztatás után ott is halt meg.

- Az egyetlen császár Gallienus maradt.

- 259 nyarán, Gallienus apja, Valerianus császár perzsa fogságba esett keleten.



Kr. u. 260

- A különböző provinciákban önjelölt császárok jelentek meg. Egyikük, Postumus Rajna menti vezér kiterjesztette ellenőrzését Galliára, Britanniára és Hispaniára.

- Keleten Ballista, Valerianus vezére és Macrianus, a pénzügyminisztere megállította a perzsa előnyomulást. Nagy segítségükre volt Palmyra uralkodója, Odenathus. Macrianus két fiát, Fulvius Macrianust és Ful-vius Quietust Syriában császárrá kiáltották ki. A császár elismerte a keresztények jogát épületeikhez és temetőikhez, ami gyakorlatilag az üldöztetés leállítását és tényleges toleranciát jelentett.

- Celsus karthágói ellencsászársága



Kr. u. 261

- Gallienus legyőzte az alemannokat Mediolanumnál.

- A császár hadvezére, Aureolus legyőzte Macrinust és Fulvius nevű fiát Pannonia területén. Mindketten halállal lakoltak.

- Odenathus kivégeztette Fulvius Quietust és Ballistát. Gallienus vezérré, a keleti provinciák kormányzójává nevezte ki Odenathust.

- Aegyptus helytartója, Mussius Aemilianus lázadást szított.



Kr. u. 262

- Odenathus győzelemmel végződő hadjáratot indított a perzsák ellen; néhány év alatt visszahódította Mesopotámiát.

- Aurelius Theodotus visszaszerezte Aegyptust.



Kr. u. 264

- Gallienus harca Postumus ellen Galliában 267-ig húzódott.

- A gótok és más törzsek a Duna túlpartjáról pusztították a balkáni és kis-ázsiai területeket.

- Gallienus és Saturninus consul



Kr. u. 266

- Odenathust, Palmyra uralkodóját megölték. Halála után a kormányzást özvegye, Zenobia vette át kiskorú fia, Vabalathus nevében.



Kr. u. 267

- Athént kifosztják a barbárok. (Gallienus nem tudta megakadályozni Athén 267-es kifosztását. Dexippos vezetésével csak az Akropolist sikerült megvédeni, de a visszavonuló barbárokat több ízben is megverte)



Kr. u. 268

- A gótok és a herulok betörtek Görögországba, és számos várost kiraboltak. Gallienus a thraciai Nestus (a mai Meszta) folyónál győzte le őket.

- Aureolus hadvezér császárrá emeltette magát, Gallienus viszont megkezdte Mediolanum ostromát, ahol az önjelölt tartózkodott. A főtiszti összeesküvés júniusban Gallienus és felesége meggyilkolásához vezetett a Mediolanum alatti táborban, Rómában pedig megölték a császár sok hívét, köztük testvéröccsét és fiát.

- A Gallienus ellen szőtt összeesküvés részesét, az illyricumi származású Claudiust a hadsereg császárrá emelték. A döntést a senatus jóváhagyta. A Mediolanumban körülvett Aureolus megadta magát, katonái pedig végeztek vele.

- II. Claudius legyőzte a Benacus-tó (a mai Garda-tó) partján az alemannokat.

- Moguntiacumban a katonák legyilkolták Postumust, a nyugati provinciák eddigi uralkodóját, aki Gallia déli részének és Hispania visszaszerzésével vált híressé. Utódja Victorinus lett.



Kr. u. 269

- A császár győzelmet aratott a gótok és a herulok fölött Naissus (a jelenlegi szerbiai Nis) mellett. Elnyerte a Gothicus Maximus jelzőt; ezért vonult be a történelembe Claudius Gothicus néven.



Kr. u. 270

- Az év elején a császár meghalt a Száva melletti Sirmium katonai táborában, föltehetően a birodalomban évek óta pusztító járvány következtében. Hatvan év óta ő volt az első olyan római császár, aki természetes halállal távozott az élők sorából.

- A senatus császárnak ismerte el Quintillust, Claudius Gothicus testvérét. Ő azonban Aquileiában öngyilkosságot követett el, vagy saját katonái ölték meg, amikor a hadsereg császárrá választotta Aurelianust. Aurelianus az Illyricumból származott, Sirmium környékéről; a Gallie-nus ellen szőtt összeesküvés részese volt.

- Az új császár győzelmet aratott a vandálok és a szarmaták fölött a Dunánál, Placentia alatt viszont vereséget szenvedett a juthungok törzsétől, amikor azok az Alpokon át Itáliára törtek. Később azonban Aurelianus szétverte külön-külön rabló csapataikat.

- Galliában Victorinus megölése után a hatalmat önjelölt császárként Tetricus szerezte meg.
Keleten Zenobia és Vabalathus gyakorlatilag az összes provincia uraivá váltak, rövid időre még Aegyptust is megszerezték.



Kr. u. 271

- Aurelianus szétszórta a barbár hadakat Daciában, és elrendelte a civil lakosság, valamint a hadsereg evakuálását a Duna túlpartján álló provinciákból. Moesia és Thracia területén viszont két új provinciát alapítottak - Dacia Ripensis és Dacia Mediterranea néven, így akarván megőrizni a birodalom provinciáinak eddigi számát. A korábbi Dacia (a mai Erdély) területét később a vizigótok vették birtokukba.



Kr. u. 272

- Aurelianus hadjáratot indított Zenobia és Vabalathus ellen, akik császári címeket vettek fel. Átkelt Kis-Ázsián, győzött a palmyrai sereg fölött előbb Antiochiánál, majd Hemesa (a mai Homsz) alatt. Körülzárta és elfoglalta Palmyrát. Zenobiát szökés közben elfogták, és fiával együtt Rómába vitték, ahol mindketten a császár diadalmenetében vonultak fogolyként.



Kr. u. 273

- A karpok Moesia elleni támadását visszaverve a császár visszatért Keletre, ahol Palmyrában és Aegyptusban lázadás tört ki. Palmyrát kirabolták, lakosságát részben kitelepítették. A város soha többé nem nyerte vissza régi fényét, csupán bámulatos romok maradtak belőle.

- Aegyptus provinciábanban legyőzték az önjelölt Firmus császárt. Lerombolták Alexandria falait.

- Ugyanebben (vagy a következő) évben Aurelianus Galliában is megindult a két önjelölt császár, Tetricus és fia ellen. A jelenlegi Champagne mezőin vívott harc során Tetricus elhagyta saját seregét, és megadta magát. Az ő és a fia életének a császár egyaránt megkegyelmezett; megengedte azt is, hogy megtartsák senatori rangjukat.



Kr. u. 274

- Aurelianus nagyszabású diadalmenetet tartott Rómában. A császárság egysége helyreállt. Amnesztiát hirdetett a közellenségnek tituláltak számára. Császári címei közt néhol már meg-megjelent a dominus et deus, úr és isten kifejezés. Az uralkodó köntöse a perzsa monarcháét utánozta.



Kr. u. 275

- Aurelianus megindult a perzsák ellen, Perinthos közelében azonban meggyilkolták saját tisztjei.

- A hadsereg kívánságának eleget téve a senatorok önmaguk közül választottak új császárt. A volt consul, a 75 éves Claudius Tacitus lett az új uralkodó.

- A frankok és az alemannok lerohanták a Rajna mentét, Treviri (a mai Trier) környékét.



Kr. u. 276

- Kis-Ázsiában a császár szétverte a gótok és az alánok csapatait. Ott is halt meg, tisztázatlan körülmények között.

- Tacitus féltestvérét, Florianust, aki társa volt a kis-ázsiai hadjáratban, azonnal császárrá emelte a hadsereg, és elismerte a senatus. Osszesen azonban legfeljebb három hónapig uralkodott. Vagy saját katonái ölték meg, vagy a ciliciai Tarsusban öngyilkos lett, amikor megkísérelte meggátolni riválisa, Probus előretörését, akit a syriai legiók kiáltottak császárrá.



Kr. u. 277

- Probus győzelmet aratott a germán törzsek fölött a Rajna vidékén.



Kr. u. 280

- Legyőzték a Dunánál a bastarnák törzsét, és letelepítik Moesiában és Thraciában, azaz a mai Bulgária területén.



Kr. u. 282

- Augusztus 19-én szülővárosában, Sirmiumban tartózkodván a császár meghagyta a helyőrség tagjainak, hogy ássanak vízelvezető csatornákat. A mindennemű munkától elszokott katonák fellázadtak, és megölték Probust.

- A Duna menti haderő császárrá emelte a praefectus praetoriót, Carust, aki elsőként az uralkodók közül nem kérte a senatustól a döntés formális megerősítését.



Kr. u. 283

- A császár megindult a perzsák ellen. Elfoglalta Mezopotámiát, Szeleu-kiát, Ktésziphónt. Hirtelen halt meg, titokzatos körülmények között, állítólag egy vihar idején.

- Carus két fia, Carinus és Numerianus azonnal felvette a császári címet. Az apjukat a perzsák ellen kísérő két fiú közül a fiatalabb, Numerianus a háborút befejezettnek tekintette, és Kis-Ázsián át nyugat felé indult. Szembetegsége miatt lefüggönyzött gyaloghintóban utazott.



Kr. u. 284

- Novemberben Numerianus meghalt - lehet, hogy megölték. Nicome-dia alatt a hadsereg császárrá kiáltotta a testőrség magas rangú tisztjét, Dioclest, aki fölvette a Diocletianus nevet. Saját kezűleg ölte meg Apert, a praefectus praetoriót, azzal vádolva, hogy eltette láb alól Numerianust.