Kr. u. 2

- Tiberius hétéves távollét után visszatért Rómába.



Kr. u. 4

- Augustus adoptálta Tiberiust, valamint unokáját, Marcus Agrippa Postumust, Agrippa halála után született gyermekét. Tiberius pedig adoptálta unokaöccsét, Germanicust, Drusus és az ifjabb Antonia fiát.



Kr. u. 5

- Tiberius győzelmet aratott a germánok ellen a Rajna és az Elba között.



Kr. u. 6

- Archelaosz király félreállítása után Judaea és Samaria a császárság részévé lett, és Syria helytartójának fennhatósága alá helyezték.



Kr. u. 7

- Augustus i. sz. 7-ben újabb céladót vezetett be; a rabszolgák adásvételét terhelő négyszázalékos forgalmi adót. Ezt az adónemet a rabszolga kereskedelmet már amúgy is terhelő, egyszázalékos forgalmi adóból hasította ki, és egyben felemelte. (Az adót a rabszolga kereskedőnek kellett fizetnie.) A befolyt összegből tartották fenn Róma tűzoltótestületét. Mivel a tűzoltók zsoldját az aerariumnak kellett folyósítania, az adót a senatus felügyelete alatt álló kincstár kapta.



Kr. u. 8

- Tiberius és Germanicus elfojtotta a pannoniai és a dalmatiai felkelést.



Kr. u. 9

- Teutoburgi katasztrófa. Varus súlyos vereséget szenvedett a Teutoburgi-erdőben, amely Vesztfália területén húzódik. Három legiót megsemmisítettek, Varus is elesett. A rómaiak visszavonultak a Rajna vonalához.



Kr. u. 11

- Tiberius és Germanicus tüntetően átkelt a Rajna túlpartjára.



Kr. u. 13

- Január 8: Plancus és Silius consulsága idején felszentelték Augustus Igazságosságának szobrát.

- Augusztus 19-én, 75 éves korában a campaniai Nola helységben elhunyt Augustus. Utolsó szavai: - Plaudite cives, commoedia finita est. - Tapsoljatok, polgárok, a komédiának vége.



Kr. u. 14

- A császári trónra Tiberius lépett. 37-ig uralkodott.

- Germanicus győztes hadjáratba kezdett Germaniában, a Rajnán túl.

- Karthágó, a római Africa provincia székhelye; legiostábor



Kr.u. 14. aug. 9.

- Augustus halála



Kr. u. 16

- A germaniai hadjárat győzelme, Varus vereségének megbosszulása és a legiók sas jelvényeinek visszaszerzése után Germanicust visszahívták. Lemondtak a Rajnán túli hódításokról.



Kr. u. 17

- A kelet-kis-ázsiai Commagene és Cappadocia királyaik halála után római provinciává váltak.

- Germanicus a keleti provinciákba utazott.



Kr. u. 19

- Germanicus ellátogatott Aegyptusba, majd Syriába. Nyílt konfliktus támadt közte és Piso syriai helytartó között.

- Október 10-én Daphnaeban, a syriai Antiochia közelében elhunyt Germanicus; harminchárom éves volt. Általános vélekedés szerint Piso mérgezte meg. Árván maradt felesége, az idősebb Agrippina és néhány gyermeke, köztük Caligula, a jövendő császár.



Kr. u. 22

- Tiberius javaslatára fiát, a Vipsania Agrippinával kötött első házasságából származó Drusust a senatus néptribunussá nevezte ki, aki ezzel mintegy társuralkodóvá vált.



Kr. u. 23

- Seianus létrehozta Rómában a praetorianusok kaszárnyáit.

- Seianus júliusban Drusus feleségének, saját szeretőjének, Livillának segítségével megmérgezte Drusust.



Kr. u. 26

- Tiberius elhagyta Rómát. Előbb Campaniába költözött, majd a Nápolyi-öbölben fekvő Capri szigetére. Róma valóságos ura Seianus lett.



Kr. u. 31

- Október 18-án Tiberius különleges küldötte, Macro felolvasta a senatusban a császár levelét, amelyben leleplezte Seianus cselszövéseit. Hivatalától megfosztották és letartóztatták Seianust, majd ugyanaznap gyermekeivel együtt kivégezték. Párthívei ellen perek kezdődtek.



Kr. u. 33

- Tiberius megoldja a pénzügyi válságot



Kr. u. 34

- Syria helytartója, Lucius Vitellius megvédte Armeniát királya, Artabanus halála után a parthusok támadásával szemben.



Kr. u. 37

- Március 16-án a Nápolyi-öböl partján, Misenumban meghalt Tiberius. Hetvenhét éves volt.

- Március 18-án a senatus Caligulát császárnak ismerte el.

- legio III. Augusta táborának áthelyezése előbb Thevestébe, majd (kb. i. sz. 100) Lambaesisbe



Kr. u. 40

- Az alexandriai görögök és zsidók közötti konfliktus eredményeként mindkét fél önálló küldöttséget menesztett Rómába. A zsidó küldöttek vezetője Philón volt, híres író és filozófus, aki a zsidó teológiát igyekezett összhangba hozni a görög filozófiával. Caligula a zsidók ellen foglalt állást.



Kr. u. 41

- Január 24-én egy testőrtiszt, Cassius Chaerea megölte Caligulát.

- A senatus a császárság megszüntetését és a köztársaság visszaállítását mérlegelte. Közben a praetorianusok megtalálták a palotában rejtőzködő Claudiust, Germanicus testvérét, Caligula nagybátyját.

- Claudius lett a császár, aki 54-ig ült a trónon.



Kr. u. 42

- Észak-Afrikában két új provinciát alapítottak: ezek Mauretania Caesariensis és Tingitana.



Kr. u. 43

- A császár négy legio élén átkelt Britanniába. A hadjáratban Aulus Plautius és Titus Flavius Vespasianus vezérek kitüntették magukat. Camulodunum (a mai Colchester) elfoglalása után megalapították a római provinciát.



Kr. u. 46

- Thracia (a jelenlegi Dél-Bulgária) római provincia lett. Gnaeus Domitius Corbulo a Rajna déli szakaszánál legyőzte a frízeket.



Kr. u. 48

- Claudius császár számba vétette a római polgárokat, s akkor 5 984 072 főt számoltak össze

- Narcissus, a császár szabadosa hozzásegített egy összeesküvés felfedéséhez, amelyet Messalina császárné készített elő, aki előzőleg már - intrikái révén - a legmagasabb római körökből számos embert veszejtett el. Messalinát öngyilkosság elkövetésére kényszerítették. Számos híve is halállal lakolt.



Kr. u. 49

- Claudius feleségül vette unokahúgát, Agrippinát, Germanicus leányát. A nő a császári palotába vitte előző, Gnaeus Domitiusszal kötött házasságából származó fiát; ez az akkor tizenkét éves Lucius, a későbbi Nero volt. A fiú tanítója a száműzetésből visszahívott Seneca lett.



Kr. u. 50

- A császár adoptálta Agrippina fiát.



Kr. u. 54

- Október 12-ről 13-ra virradóra meghalt Claudius; állítólag gombával mérgezték meg, amelyet Agrippina készített egy Locusta nevű méregkeverő asszony és Xenophon orvos segítségével. A gaztett oka az lett volna, nehogy a császár Narcissus rábeszélésére visszavegye a kegyeibe Britannicust, saját fiát, és Nero félreállításával neki adja át a hatalmat.

- Október 13-án a praetorianusok Nerót császárrá kiáltották ki, s a senatus ezt azonnal jóváhagyta. Nero kijelentette, hogy hatalmát csak a hadi ügyekre korlátozza, és a teljes hatáskört visszaadja a senatus és a consulok kezébe.



Kr. u. 55

- Gnaeus Domitius Corbulo átvette a keleti haderők fölötti parancsnokságot, ahol élesedett a konfliktus Róma és a parthusok között; a vita tárgyát elsősorban Armenia képezte.



Kr. u. 58

- Bizonyosan ebben az évben írta Pál apostol levelét Korinthoszban a rómaiakhoz, amely a keresztény teológia első rendszerezett kifejtése.



Kr. u. 59

- Anicetus, a misenumi flotta parancsnoka megölte Agrippinát, bizonyosan Nero hallgatólagos beleegyezésével; ellene tüzelte őt Poppaea Sabina, valamint Seneca is, aki máig erkölcsi tekintélynek számít. A se-natus évenkénti játékokat rendelt el hálaadásul azért, hogy Agrippina állítólagos összeesküvésétől az uralkodó megmenekült.

- Corbulo elfoglalta Tigranocertát, Armenia fővárosát.



Kr. u. 60

- A britanniai felkelés, amely Boudicca királynő vezetésével indult, kezdetben nagy sikereket ért el.

- Corbulo az armeniai trónra ültette V. Tigranes királyt.



Kr. u. 61

- A britanniai helytartó, Gaius Suetonius Paulinus elfojtotta a felkelést. Boudicca királynő öngyilkos lett.



Kr. u. 62

- A praefectus praetoriót, Afranius Burrust visszahívták; ugyanebben az évben meg is halt. Helyét Ophonius Tigellinus foglalta el.

- Nero elvált Octaviától, és feleségül vette Poppaea Sabinát. Octaviát Pandateriára száműzték, ahol erei felnyitásával megölték.



Kr. u. 63

- Corbulo ismét behatolt Armeniába.



Kr. u. 64

- A napokon át (július 19-28.) dühöngő tűzvész Róma kétharmadát elemésztette. A császár, aki éppen Antiumban, a tengerparton tartózkodott, a fővárosba sietett, hogy megszervezze a segélynyújtást. A tűz vélhetően véletlenül keletkezett - mint annyi korábbi és későbbi a sűrűn beépített városban -, mégis azonnal terjedni kezdett a pletyka, miszerint Nero parancsára gyújtották fel, hogy aztán az ő tervei szerint építsék újjá. A híreszteléstől megrémült császár bűnbakot keresett.
A város állítólagos felgyújtásával előbb a zsidókat akarták vádolni. Poppaea közbelépésére ettől elálltak, és a bűnnel csak a zsidóságnak azt a részét terhelték, amelyik azt vallotta, hogy a Pontius Pilatus alatt kínhalált szenvedett Jézus valóban a Messiás, vagyis a Krisztus volt. Ők az ortodox zsidókkal ellentétben úgy tartották, hogy királysága nem e világból való. Krisztus nem zsidó származású hívei akkoriban még igen kevesen voltak. A zsidó keresztényeket tehát bebörtönözték, és később vértanúhalált haltak a császár magáncirkuszában, a mai Vatikán területén.



Kr. u. 65

- Nero-ellenes összeesküvést lepleztek le, amelynek élén Gaius Calpurnius Piso állt. Ez az összeesküvés számos valódi résztvevőjének vagy részvétellel gyanúsított személynek a halálát vonta maga után.



Kr. u. 66

- Tiridates, Armenia királya Rómába érkezett, hódolt a császár előtt, akinek kezéből koronát kapott.

- Judaeában hatalmas Róma-ellenes felkelés robbant ki.



Kr.u. 66-71.

- Zsidó háború



Kr. u. 67

- Vespasianus, akit a felkelés elfojtására a judaeai hadak fővezérévé neveztek ki, sikereket ért el.



Kr. u. 68

- Gaius Julius Vindex, Gallia Lugdunensis helytartója Nero elleni felkelést szított; a császár erről Nápolyban szerzett tudomást. Vindexhez csatlakozott Galba, Hispania Tarraconensis helytartója, és Otho, Lusitania helytartója. Galbát katonái császárrá kiáltották ki.
Verginius, Germania Superior helytartója a Visentio (a mai Besancon) melletti csatában legyőzte Vindexet, aki öngyilkos lett.

- Rómában a senatus és a praetorianusok Galbát ismerték el császárnak, Nerót pedig közellenségnek nevezték. A császár mindenkitől elhagyva, június 9-én öngyilkosságot követett el szabadosának városon kívüli villájában. Utolsó szavai voltak: - Qualis artifex pereo! - Micsoda művész hal meg velem!

- Októberben Galba Hispaniából szárazföldön át Rómába érkezett. Nem ítélt ráadás zsoldot a praetorianusoknak, mohó támogatói pedig egyhamar rossz hírre tettek szert.



Kr. u. 69

- Január 2-án a Colonia Agrippinensis-i legiók császárrá kiáltották ki vezérüket, Aulus Vitelliust.

- Január 10-én Galba örökbe fogadta, azaz utódjául jelölte Lucius Pisót.

- Január 15-én a praetorianusok császárrá emelték Marcus Othót. Galbát megölték a Forumon; hasonló sors érte közvetlen környezetét is. Othót a senatus elismerte császárnak.

- Néhány északi provincia helytartói Vitellius pártját fogták.

- Ophonius Tigellinus, Nero idején praefectus praetorio, Otho parancsára öngyilkosságot követett el.

- Eközben Vitellius és vezérei Gallián át az Alpok és Itália felé meneteltek.

- Márciusban Otho elhagyta Rómát, hogy Vitelliusnak Észak-Itáliában útját állja.

- Április 17-én a bedriacumi vesztes csata után Otho Brixellumban öngyilkos lett.

- Április 19-én Otho öngyilkosságának, valamint Vitellius győzelmének hírére a római nép a játékokat félbe sem szakítva ez utóbbit császárrá kiáltotta ki, a senatus pedig felruházta az összes címmel és joggal. Vitel-lius csak vezérei győzelmének hírére indult el Galliából. Itáliába érkezvén felmentette Otho praetorianusait a szolgálat alól, katonáinak egy részét pedig határvidékekre helyezte át.

- Július 1-jén Aegyptus praefectusa, Tiberius Alexander császárnak ismerte el Vespasianust.

- Július 3-án császárrá kiáltották ki a judaeai zsidó felkelők ellen harcoló legiók is; példájukat követték a syriai és Duna menti legiók. Vespasianus hadvezérei behatoltak Észak-Itáliába.
Rómában utcai összecsapások alakultak ki Vitellius hívei és Vespa-sianus katonái között.

- Kigyulladt a Capitolium.

- December 20-án Vitelliust palotájában elfogták, és a tömeg a város utcáin felkoncolta.

- December 22-én törvénnyel adták át a császári hatalmat Vespasianus-nak; a szöveg fennmaradt, ma a capitoliumi múzeumban őrzik.

- Julius Civilis germán származású, de romanizált tiszt, lázadást szított számos különböző törzs, elsősorban a dél-rajnai batávok élére állva.



Kr. u. 70

- Titus, Vespasianus fia Jeruzsálem ostromát irányította, és a nyár folyamán bevette a várost. A Templom a véletlenül kitört tűzvészben leégett.

- Vespasianus elhagyta Alexandriát, és tengeri úton Itáliába indult.

- Titus Syrián keresztül az Eufrátesz partjára igyekezett, ahol a parthus királytól, Vologesustól aranykoronát kapott.

- A római seregektől a Mosella folyónál (ez a mai Mosel) elszenvedett vereségek után Civilis visszavonult a batávok földjére.



Kr. u. 73

- Vespasianus és Titus átvette a censorok hivatalát.



Kr. u. 74

- Megkezdődött a Felső-Rajna és a Felső-Duna közötti területek, a Fekete-erdő és a Nicarus (a Neckar folyó) völgyének meghódítása a határvonal rövidítése érdekében; ez volt az ún. agri decumates.



Kr. u. 77

- Gnaeus Julius Agricola - a későbbi híres történetíró, Tacitus apósa - átvette Britannia helytartóságát. A következő években kiterjesztette a provincia határait északra, egészen a Forth- és Clyde-öböl közötti vonalig.



Kr. u. 79

- Június 24-én meghalt Vespasianus.

- A császár Titus lett.

- Augusztus 23-24-én a Vezúv kitörése vulkáni hamu alá temette Pompejit és Herculaneumot.



Kr. u. 81

- Szeptember 13-án rövid betegség után Reatéban meghalt Titus, általános gyásztól övezve.
A császári trónt öccse, Domitianus foglalta el.



Kr. u. 83

- A császár győztes hadjáratot vezetett a Rajnán túli germánok ellen, és megerősítette a határvonal, a limes erődítményeit. Győzelmi menetet tartott, és fölvette a Germanicus jelzőt.



Kr. u. 85

- Decebál dák király a jelenlegi Románia területéről kezdte támadni a Duna menti római területeket.



Kr. u. 88

- Germania Superior területén az Antonius Saturninus vezette két legio lázadását támogatta a chattusok germán törzse. Domitianus Rómában számos, ellenzékiséggel vádolt személyt kivégeztetett.



Kr. u. 89

- A császár útban a Rajna felé értesült Antonius Saturninus vereségéről. Moguntiacumban Domitianus számos kivégzést hajtatott végre. Első győzelmeit aratta a svévek és a markomannok ellen.
Eközben folytak a harcok a dákok földjén. Domitianus békét kötött, és éves járandóság fizetésére kötelezte magát. Rómába visszatérte után diadalmas bevonulást tartott a germánok és a dákok elleni győzelem alkalmából.



Kr. u. 90

- Külön provinciákat hoztak létre - Germania Superior és Germania Inferior néven.



Kr. u. 92

- A „szkíta" jazigok a Dunán átkelve Pannoniára törtek, ahonnan Domitianus visszavetette őket.



Kr. u. 96

- Szeptember 18-án Domitianust meggyilkolták. Az összeesküvést a császár közvetlen környezetének tagjai szervezték. Még Domitia császárné is tudott a cselszövésről.

- Szeptember 19-én a senatus császárrá kiáltotta ki egyik tagját, Marcus Cocceius Nervát, aki ekkor hatvanhárom éves volt. A praetorianusok is elismerték császárnak, amikor jutalmat ígért nekik.



Kr. u. 97

- A praetorianusok követelték a Domitianus elleni összeesküvés résztvevőinek kivégzését; ebbe a császár kénytelen volt beleegyezni. Azzal a céllal, hogy egy fiatalabb ember legyen a támasza, akinek hadi tapasztalata is van, Nerva adoptálta Marcus Ulpius Traianust, Germania Superior helytartóját, aki a hispaniai Italicából származott. Ezáltal utódjának jelölte őt, azaz szakított az eddigi gyakorlattal, amely szerint a trón utódlására az uralkodóval rokonságban lévőt jelölnek. Ettől kezdve a legfelsőbb hatalmat arra méltónak kellett elnyernie.



Kr. u. 98

- Január 25-én meghalt Nerva; természetes halállal távozott.

- A trón Traianusé lett, az első, nem itáliai származású császáré, aki Nerva halálakor a Rajna menti Colonia Agrippinensisben tartózkodott.