Kr.e. 396

- Veii elfoglalása



Kr.e. 387

- Gallok betörése, római hadsereg teljes megsemmisülése, a gallok elfoglalják Rómát

- Alliai csata



Kr.e. 385

- Satricum latin colonia a volscusok földjén



Kr.e. 341-338

- Latin háború



Kr. e. 367

- Az egyik legnagyobb jelentőségű vívmány volt C. Licinius Stolo és L. Sextius Lateranus Kr. e. 367-ben elfogadott három törvényjavaslata (leges Liciniae Sextiae). Az egyik az adósok terheit enyhítette azzal, hogy a kifizetett kamatokat beszámították az adósság összegébe, s haladékot biztosítottak a további törlesztésre.
A második megszabta, hogy a meghódított állami közföldekből egy-egy polgár legfeljebb 500 iugerumot (1 iugerum = 0,25 hektár) birtokolhat. Végül kimondták, hogy ezentúl az egyik consulnak minden évben plebeiusnak kell lennie.

- Rómában felépítették Concordia szentélyét



Kr.e. 366

- Az egyik consul plebejus

- Praetori tisztség bevezetése évente két aedilis curulist választanak a patriciusok közül



Kr. e. 358

- Megújított latin szövetség újra elismerte Róma vezető szerepét



Kr.e. 352

- Az első plebeius censor Rómában



Kr.e. 348

- A második római-karthágói szerződés

- ludi saeculares



Kr.e. 343

- Az első samnis háború (valószínűleg fiktív, 341-ig)



Kr.e. 342

- Mindkét consul lehet plebeius (vagy az egyik consul plebeius kell hogy legyen)



Kr.e. 341

- latin háború (338-ig)

- A samnisokkal való kiegyezésre szüksége is volt Rómának: 341-ben kitör a latin háború. Róma sikerei felborítják a latinokkal kötött szövetség egyensúlyát, az elvben egyenlő jogú felek szövetsége Róma latiumi dominanciájának eszközévé vált.
A latin városok követelései, amelyeket Livius jegyzett fel - a polgárjog, valamint hogy ők adhassák az egyik consult és a senatus felét -, minden bizonnyal a Kr. e. 91-es szövetséges háború előtti viszonyokat és törekvéseket tükrözik, és jól illeszkednek Livius koncepciójába, aki a latin szövetség mindegyik korszakát úgy mutatja be, mintha a latin városok Róma hol békés, hol lázongó alattvalói lennének.

A latinokhoz csatlakoznak a volscusok és a campaniaiak (és a sidicinusok és az auruncusok), és Rómának jelentős áldozatokba és négy esztendőbe került, hogy fölébük kerekedjen. A háború egyik fontos, 340-ben lezajlott csatájához több sokat elemzett epizód is kapcsolódik (de stratégiai szempontból már maga a helyszíne is érdekes: a latinok és a rómaiak a Vezúv környékén csapnak össze).

A két consul egyike, T. Manlius Torquatus kivégezteti fiát, aki parancs ellenére bocsátkozott párviadalba (és győzött). A másik consul, Decius Mus pedig feláldozta magát a győzelemért. Ugyanis a csata előtt az áldozati állat májából a jóspap kideríti, hogy a jelek kedvezőek ugyan a consul seregének, de kedvezőtlenek magának Musnak, erre a családjának a nobilitasban helyet szerző plebeius államférfi egy sajátos rítussal és imával felajánlja magát és magához kapcsolva az ellenség csapatait az isteneknek a győzelemért, majd az ellenség közé vágtat, ahol elesik.

A római istenek is betartják a megfelelő imaformulával rájuk kényszerített egyezséget, a consullal együtt ”elveszik” az ellenséges csapatokat is, és megadják a győzelmet a rómaiaknak. Míg Mus történetének valódi volta elképzelhető, Manlius története túlságosan exemplum jellegű, a disciplina (katonai fegyelem) végletes betartását, a res publica szolgálatának az apai szeretet elé való helyezését példázza többek között, ráadásul, ha alapjáig bontjuk vissza a történetet, gyanúsan párhuzamos lesz a Muséval, hiszen felfogható a fiú csata előtti feláldozásának.

A háborúk során, illetve utánuk végrehajtott rendezést, a legyőzött, valamint megfegyelmezett népekkel kialakított szövetségi rendszert - voltaképpen államközösséget - a kutatás a római történelem fordulópontjának tekinti. Joggal: az ekkor Közép-Itáliában kialakított szövetségi struktúra alkalmas volt arra, hogy a következő hódítások során egész Itáliát integrálhassa, illetve megfelelő erőt és szilárdságot mutatott olyan válsághelyzetben is, mint amilyet Hannibál itáliai hadjárata jelentett. A kialakított rendszer legfontosabb eleme, hogy a legyőzött városokat egyenként kapcsolták Rómához: külön-külön határozták meg mindegyik jogállását és kötelezettségeit, Rómához való viszonyát.



Kr.e. 338

- A latin háború lezárása a latin szövetség feloszlatása, megkezdődik Itália új szövetségi rendszerének kialakítása



Kr.e. 337

- Az első plebeius praetor Rómában



Kr.e. 326

- Adósrabszolgaság eltörlése (lex poetelia - adósrabszolgaságot felszámoló törvény)
A lex Poetelia Papiria a Római Köztársaság i. e. 326-ban meghozott törvénye, amely felszámolta az adósrabszolgaságot. Titus Livius elbeszélése szerint Gaius Poetelius Libo Visolus harmadik konzulsága idején fogadták el, míg Varro elbeszélése szerint Poetelius diktátorsága alatt hozták meg ezt a törvényt i. e. 313-ban.



Kr. e 326-304

- Második samnis háború



Kr.e 321

- Caudiumi csata (a rómaiak megalázó veresége a samnisoktól)



Kr.e. 314

- Római győzelem Tarracinánál, a rómaiak elfoglalják Bovianumot



Kr.e. 312

- Appius Claudius Caecus censorságának kezdete

- A Via Appia építése

- Aqua Appia építése



Kr.e. 306

- Róma és Karthágó harmadik szerződése



Kr.e. 304

- A második samnis háború vége, a rómaiak annektálják a közép-italiai marsus, marrucinus, paelignus és frentanus törzsek területét



Kr.e. 300

- Egyenjogúsítás, papi hivatalok megnyílnak a plebejusok előtt, házasságkötés (lex Ogulnia: a legfontosabb papi tisztségek megnyílnak a plebeiusok előtt)