Egyiptom helyzete merőben különbözött a többi tartományétól, VII. vagy Nagy Kleopátra bukása és halála véget vetett az ország néhány vezetője dédelgetett nagyhatalmi ábrándjának. Noha a győztes Augustus azt hirdette: „Egyiptomot a római nép uralma alá vetettem” (RgdA 27), valójában elkülönítette a birodalmi kormányzástól, és a maga, illetve utódal közvetlen fennhatósága alá helyezte. Egyiptom részben hadászati tekintetből volt Róma számára lényeges, részben nagy gazdagsága bőséges bevételt biztosított a császári fiscusnak.
Augustus épségben hagyta a régi kormányzati, igazgatási rendszert, mert a hivatalnokok az országot jól kézben tartották, és biztosították a bevételek beszedését. Egyiptomot nem legatus Augusti, hanem lovagrendi praefectus Aegypti kormányozta, aki Augustus közvetlen felügyelete és ellenőrzése alá tartozó nagyszámú katonasággal rendelkezett, hogy szűkség esetén az ország békéjét, a térség nyugalmát vigyázza.
Egyiptom kormányzása, gazdasági kihasználása Rómának kevesebb gondot okozott, mint a többi tartományé. A nép évezredek óta - kénytelen-kelletlen - beletörődött, hogy uralkodói róluk nélkülük döntenek, s kifosztjuk őket. Ha néha tiltakozásként egy vidék lakossága más helyre költözött, ott hamarosan ugyanolyan viszonyok közé került, mint korábban. Csupán az Egyiptomban élő görögők őrizték meg régi, hagyományos kiváltságaikat.

A székváros, Alexandria megalapítása óta kínételes helyzetet élvezett. Már a ptolemaiosi királyság alatt szervezetileg független volt Egyiptom többi területétől. A rómaiak is tiszteletben tartották ezt, és nevében is kifejezésre juttatták: Alexandria ad Aegyptumnak nevezték, a császári helytartó hivatalos címe: praefectus Alexandreae et Aegypti is ezt fejezte ki. Ennek az előnyös fekvésű nagy kikötővárosnak lakossága öntudatosan hivatkozott arra, hogy még Nagy Sándor alapította.
Az alexandriaiak igen tevékenyek voltak, kiváló képzettségű üvegkészítőinek, vászon szövőinek, papyrus gyártóinak árui birodalomszerte keresettek voltak. Alexandria a Ptolemaiosok alatta hellenisztikus kultúra központja lett. Athén jelentősége a sok háború és belviszály következtében hanyatlott, s ezért sok görög tudós, művész költőzött Alexandriába, ahol élvezték a bőkezű Ptοlemaíοs-királyok gondoskodását. Az alexandriaiak szerették a művészeteket, színházaik, könyvtáraik nevezetesek voltak az ókorban.