Ilyen tartalékok tették lehetővé Róma számára, hogy ellenálljon annak a megrázkódtatásnak, amit Kr. e. 218-ban Hannibál Itália elleni támadása jelentett. E támadás, amelynek erőforrásait az biztosította, hogy a karthágóiak birodalmat szerveztek Hispaniában, tudatosan megkísérelte megváltoztatni az első pun háború eredményét.

Kr. e. 218 és 216 között Hannibál, egy ragyogó tehetségű hadvezér, képes volt egész sor lehengerlő és véres vereséget mérni az ellene küldött római hadseregekre, amelyek a 216-ban vívott cannaei csatában érték el csúcspontjukat, s el tudta szakítani Róma számos szövetségesét, nevezetesen Capuát; ugyanakkor Karthágó megpróbálta visszaszerezni Szicíliát, s egy adott pillanatban a maga oldalára vonta Szürakuszait.

De Róma mindig képes volt rá, hogy ismét új hadsereget küldjön a harcterekre azok helyébe, amelyeket elvesztett, s itáliai szövetségeseinek többsége sohasem tekintette Itáliát Róma nélkül vagy Karthágó uralma alatt a már megszokott rendszer komolyan vehető alternatívájának. Rómának először sikerült bezárnia Hannibált Bruttiumba, amivel egyidejűleg visszaszerezte Szicíliát, elfoglalta Hispaniát, s harcolt Makedónia ellen is, aki Kr. e. 215-ben, a cannaei csata után, szövetséget kötött Karthágóval.

A háború színterét áttették Afrikába, s Hannibált már csak azért hívták vissza 203-ban Itáliából, hogy 202-ben a zamai csatában vereséget szenvedjen; Karthágó békét kért, s ezzel megszűnt annak a lehetősége, hogy a nyugati Mediterraneumban bárki is kétségbe vonja a római hegemóniát.



Michael Crawford