Fejezetünk célja az, hogy megvizsgáljuk a római művészetnek és építészetnek azokat a vonásait, melyek a korabeli életmódra hatottak, és megfordítva: azt az életformát vázoljuk fel, amely a művészeti szférára hatott. Amíg tehát a 32. fejezet az elitista művészet és a l art pour fart kérdéseivel foglalkozik, ehelyütt az épületek és a kertek jellegére koncentrálunk, amennyiben az kapcsolódik az életstílushoz, tükrözi azt. Ilyen téma a házak felépítése és bútorzata, a belsőépítészet, ilyenek a táplálkozási szokások, a használati tárgyak és díszítmények jellege, valamint a háztartási cikkeké és edényeké.

A téma óriási és sokrétű, így nem kerülhetjük el az általánosításokat. Mindenekfölött azért elkerülhetetlen, mert az anyag zöme a Kr. u. 1. és 2. századi római Itáliára vonatkozik, s bővelkedik az irodalmi és régészeti bizonyítékokban. Az irodalmi utalásokat a római társadalommal foglalkozó költőknél találjuk: Persiusnál, Statiusnál, Martialisnál és Juvenalisnál, a regényíró Petroniusnál, azután olyan „enciklopedistáknál", mint az idősebb Plinius, vagy levélíróknál, az ifjabb Pliniusnál, s egy korábbi korszak esetében Cicerónál.

A régészeti emlékek javarészt két „vidéki" városból, Pompeiiből és Herculaneumból származnak, melyek a Vesuvius Kr. u. 79. évi kitörése nyomán lávaréteg alá kerültek. Természetesen más régészeti lelőhelyek is szóba kerülnek, mint a 2-3. századi Ostia, bár ez a kikötőváros korántsem bővelkedik olyan döbbenetes emlékanyagban, mint Pompeii, és emlékeinek kormeghatározása is pontatlanabb.



Roger Ling