A csata részleteiről csak csekély számú megbízható adat áll rendelkezésünkre: a jóval később meginduló római feljegyzések nem sok részletről számolhattak be az első annalistáknak (Fabius Pictor, Cincius Alimenius, illetőleg Q. Ennius); a görög történetírók (Theopompos, Timaios) pedig épphogy megemlítették a számukra nem túlságosan jelentős eseményt. A hagyományos római elbeszélések jó része merő kitalálás.
Láttuk, hogy a csata éve is bizonytalan; megbízhatóbbnak vehető az esemény napja. Ezt a rómaiak számára a Hannibáltól Cannae mellett elszenvedett vereségig legsúlyosabb csapást évszázadokon át gyásznapként tartották számon, s július 18-án emlékeztek meg róla. Ez volt az ún. dies Alliensis. Az elnevezés közelebb visz minket a csata színhelyének megállapításához.

Forrásaink (Livius, Plutarchos és a szicíliai Diodóros) ugyanis a várostól mintegy 15 km-re teszik a végzetes összecsapás színterét, abban azonban eltérnek egymástól, hogy az a Tiberis bal vagy jobb partján keresendő-e. Tekintve, hogy az Allia a Tiberis jobb parti mellékfolyója, s a hagyomány mindkét vonala szerint a szétvert római sereg maradványai a Tiberis jobb partján épült Veii felé menekültek, így ezt a változatot fogadhatjuk el hitelesnek.
Ez az egy példa is szemlélteti, hogy a korai római történelemben még a legnagyobb horderejű események tisztázása is milyen nehézségekbe ütközik az ún. primér (okmányszerűen hiteles), egykorú források szinte teljes hiánya, valamint a római történeti hagyományozás megbízhatatlanul célzatos elbeszélésmódja miatt.



Maróti Egon