Már a Kr. e. 5. sz. végén több kelta latin nevükön gallus törzs (insuber, cenoman, senon, lingon és bői) átkelt az Alpokon, letelepedett a Pó völgyében, Itália északi határán. (A Pó folyótól északra eső terület Caesar idejéig nem tartozott Itáliához.)
A hagyomány szerint a lingonok törzse ugyanazon a napon foglalta el Melpum etruszk várost (a mai Milano helyén), amikor a rómaiak Veiit. Ez az adat aligha hiteles, azonban jelzi, hogy az egykorú itáliai köztudat számon tartotta az etruszk hatalom megrendülését.
A meghódított népek felkelései és a belső társadalmi ellentétek miatt meggyengült etruszk városok jólétben elpuhult arisztokráciája nem tudott a kelta támadással eredményesen szembeszállni. Kr. e. 390-ben (a Varro-féle kronológiának megfelelően; Polybios szerint 387-ben) egy, mintegy 130 ezer főnyi kelta sereg, zömében a Ravenna-Ancona közötti adriai partszakaszon elhelyezkedő senon törzs tagja átkelt az Appennineken, betört Közép-Itáliába, és ostrom alá vette Clusiumot.
Róma is segítséget küldött az etruszkoknak; vagy azért, mert szükségét érezték az összefogásnak a közös ellenséggel szemben, vagy azért, mert a Porsennával kötött szerződés kötelezte őket erre. A gallok ekkor valószínűleg Kr. e. 386-ban Róma ellen fordultak, és a város közelében tönkreverték a római sereget.
Maróti Egon