Az Óniás papi család - csakúgy mint a szaddukeusok - a Dávid és Salamon idején működő Cádók főpaptól eredeztette magát. A zsidó hagyomány szerint I. Óniás nyitotta meg Jeruzsálem kapuit Nagy Sándor előtt. Utódját, III. Óniást Kr. e. 172-ben űzte el az első „hellénista" főpap, Jászón. A főpap az Antiochia melletti Daphné egyik pogány szentélyében keresett menedéket, de Jászón utódja, Meneláos megölette. Fia, IV. Óniás még Kr. e. 164 előtt Egyiptomban kért és kapott menedéket, sőt, VI. Ptolemaiosz Philométór engedélyével templomot is épített, valószínűleg éppen akkor, amikor a jeruzsálemi Szentélyt IV. Antiochos Epiphanés megszentségtelenítette (Kr. e. 167-164 között). A templom Leontopolisban (Teli el-Yehudiyeh), a héliopolisi nomosban épült fel, és a „Legfelsőbb Isten" (theos hypsistos) tiszteletére szentelték.
Különös, hogy a zsidó templomot egy Bubastis nevű egyiptomi istenségnek emelt szentély helyén alapították, mégpedig arra a Jesája-próféciára alapozva, mely szerint: „Ama napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földjének közepette" (19:19). (Korábban egyes bibliakritikusok úgy vélték, hogy ezt az igeverset a posteriori éppen a leontopolisi templom igazolására illesztették bele Jesája könyvébe, a qumráni tekercsek azonban egyértelműen cáfolták ezt a feltételezést.)
Egyébként Jesája megelőző versében: „Ama napon lesz öt város Egyiptom földjén, amelyek Kanaán nyelvén szólnak, és esküsznek a seregeknek Urára; az egyik pusztulás városának neveztetik" (19:18) a „pusztulás városa" (ir ha-heresz) jelentheti azt is: „Nap városa, görögül Hé-liopolis. A zsidó bibliafordító Symmachus éppen ezért teljes joggal polisz héliunak, a Vulgata pedig civitas solisnak adja vissza a kifejezést. A „Nap-város" fordítás lehetőségét a Talmud is megerősíti, bár R. Jószé láthatóan már nem volt tisztában a kifejezés történeti jelentésével, és az igeverset az izraeli Bét-Semes [Nap-háza] sorsára magyarázta (b.Men. 110a).

Josephus szerint Óniás templomának furcsa elhelyezésén maguk a Ptolemaida uralkodók is csodálkoztak:


„Ptolemaios király és Kleopatra királyné köszönti Óniást. Olvastuk kérvényedet, amelyben engedélyt kérsz, hogy a héliopolisi kerületben Leontopolis mellett levő, és Bubastisnak, a vad istennőnek szentelt, omladozó templomot helyreállíthasd.
Csodálkozunk, hogy Istennek kedves lehet olyan templom, amelyet ilyen, szent állatoktól hemzsegő és tisztátalan helyen építenek. Mivel azonban azt mondod, hogy ezt már nagy idővel ezelőtt megjövendölte Jesája próféta, megadjuk neked az engedélyt, azonban azzal a feltétellel, hogy az építkezés a törvény értelmében történik, és hogy nem mi vagyunk azok, akik ezzel vétkeztünk Isten ellen".


A levél fiktivitását aligha vonhatjuk kétségbe, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Josephus szerint a leontopolisi templom felépítése „Isten elleni vétek"-nek számított. (Ebben alighanem a jeruzsálemi farizeus körök véleményét láthatjuk tükröződni.)
Óniás szentélye állítólag a jeruzsálemi Templom pontos mása volt, némileg kicsinyítve, de a régészek W. M. Flinders-Petrie múlt század eleji kutatásaitól kezdődően nyomát sem találják az épületnek, így ezt az állítást nem tudjuk igazolni. A. Momigliano óta elterjedt az a vélekedés, hogy Óniás temploma „riválisa" volt a jeruzsáleminek, ez azonban Méléze-Modzrejewski szerint túlzás: az egyiptomi szentély csak az itteni zsidó katonai kolónia vallási igényeit akarta kielégíteni. Az alexandriai ,] Philón például meg sem említi műveiben. Josephus szerint Masada eleste (Kr. u. 73) után zélóták egy csoportja Egyiptomba menekült, ahol megpróbálta fellázítani a zsidó lakosságot. Ezért az egyiptomi praefectusok: Tiberius lulius Lupus, majd a 73-ban őt felváltó Valerius Paulinus bezáratták és leromboltatták Óniás szentélyét. Leontopolis környékén feltűnően sok zsidó sírfelirat került elő a Kr. e. 2. és Kr. u. 2. század közötti időszakból. Némelyikük irodalmi görög nyelven szövegezett metrikus epitáfium, mint az alábbi példa is:


„Mondja az oszlop: »Hogy hívnak, ki e síri sötétben
fekszel? Mondd, ki atyád, s hol szült téged a föld?
« Arszinoé: Theodószioszé, kinek anyja Alíné,
nagyrabecsült Oniás földje hazánk, ami szült.
»Mennyi idősen jössz le az árnyas Léthe folyamhoz?«
- Húsz vagyok én, s lakom itt: holtak gyászi helyén. -
»Férjed volt-e?« - Bizony volt. -
»S hagytál hátra-e néki gyermekeket?« - Hádész meddőn elragadott. -
»Könnyü legyen ez a föld teneked, ki a holtakat őrzi,
És teneked, idegen, hozzon bő aratást!«
A 16. évben, Payni (hó) 21-én".


Az elegáns dór dialektusban fogalmazott párbeszédes sírfelirat legnagyobb érdekessége, hogy megnevezi Arsinoé szülőhazáját: „Óniás földjét. Igazság szerint ha ez a mondat nem lenne benne a szövegben, azt sem tudhatnánk, hogy valóban zsidó sírfeliratról van-e szó, hiszen a szövegben feltűnően sok a görög mitológiai utalás (Hádész, Léthé).