Eközben hírek érkeztek, hogy Galliában felkelés tört ki, és Vindex a bennszülött törzsfőnökökkel elpártolt Nerótól; mindezt más történetírók részletesebben megírták. Ezek a jelentések arra indították Vespasianust, hogy siettesse a hadjáratot; mert már előre látta a közelgő polgárháborút és az egész birodalom veszedelmes helyzetét, és úgy gondolta, hogy ha békét teremt keleten, Itália félelmét is lecsillapítja.
A tél folyamán a meghódított városokat és falvakat úgy biztosította magának, hogy helyőrséget tett beléjük, a falvakat tizedesek, a városokat századosok parancsnoksága alá rendelte, és sok elpusztított helységet újjáépíttetett. De tavasz elején hadereje javarészének élén Kaisareiából megindult Antipatrisba, és ott két nap alatt rendbe hozta a város ügyeit: harmadnap tovább vonult, és az egész környéket tűzzel-vassal elpusztította.

Miután elfoglalta Thamna toparchiát, Lydda és Jamnia ellen vonult, mind a kettőt bevette, ellátta helyőrséggel, amelyet a már régebben hozzápártolt megbízható zsidókból állított össze, azután pedig Ammausba ment. Itt mindenekelőtt elvágta a lakosságot a fővárostól, erős tábort építtetett, otthagyta benne az 5. légiót, és hadserege többi részével tovább vonult Bethleptephorum toparchiába.
Ezt, valamint a szomszédos vidéket felégette, aztán az ország szívében két falut, Bétarist és Kaphartobast elfoglalta, több mint 10 000 embert lekaszaboltatott, és ezernél többet foglyul ejtett.
A megmaradt népet elkergette, és mind a két helységben erős római csapatot hagyott. Ezek aztán végigportyázták az egész hegyvidéket. Maga, hadserege többi részével visszament Ammausba, onnan pedig Samaritisen át - Neapolis, vagy, ahogy a bennszülöttek nevezik, Mabortha mellett - Koreaiba vonult. Daisios hónap 2-án Koreaiban tábort ütött, és másnap Jerikó elé érkezett. Itt csatlakozott hozzá egyik hadvezére, Trajanus, azokkal a csapatokkal, amelyeket a Jordán túlsó partjának meghódítása után Peraiából hozott magával.

Jerikó lakosainak javarésze nem várta meg a rómaiakat, hanem a Jeruzsálemmel szemben fekvő hegységbe menekült, úgyhogy a város majdnem üresen maradt; de az ottmaradt csekélyszámú lakosságot a rómaiak lemészárolták. Jerikó síkságon fekszik, kopár és terméketlen hegység tövében, amely északi irányban egészen Skythopolis vidékéig, déli irányban Samaritisig és a Holt-tenger partjáig terjed: végig zord és terméketlensége miatt lakatlan terület. Szemben vele a Jordán mentén másik hegység húzódik, amely Juliasnál és még messzebb északon kezdődik, és déli irányban az arábiai Petrával szomszédos Somorhón városig terjed. Ennek a hegységnek része az úgynevezett Vashegy is, amely egészen Moábig elnyúlik.
A két hegylánc közé eső területnek Nagy Síkság a neve, és Ginnabris falutól egészen a Holt-tengerig terjed. Hossza 230, szélessége 120 stadion. Középütt szeli át a Jordán, és területén két egészen ellentétes jellegű tó van, a Holt-tenger és a Tiberias-tó: ugyanis az előbbinek a vize sós, és terméketlenné teszi a talajt, az utóbbié édes, és megtermékenyíti. Nyáron a síkság valósággal kiég és levegője olyan tikkasztó és száraz, hogy ártalmas az egészségre; mert a Jordánon kívül nyoma sincs rajta víznek, és ez az oka, hogy a folyóparti pálmák pompásan tenyésznek és dúsan teremnek, de a folyótól távolabb csupán tengődnek.

Jerikó közelében bővizű forrás fakad, amely öntözésre kiválóan alkalmas. Ott buggyan fel az óváros mellett: ez az első város, amelyet Józsua, Nun fia, a zsidók fővezére, Kánaán földjén fegyveres erővel elfoglalt.
A hagyomány azt tartja, hogy a régi időkben ez a forrás nem csupán a föld és fák termését, hanem az asszonyok méhének gyümölcsét is elsorvasztotta, és általában mindenkire betegséget és halált hozott, azonban Elizeus próféta, Éliás tanítványa és utóda megtisztította, és azóta gyógyító és termékenyítő erejű.

A jerikóiak vendégszeretetéért és páratlan kedvességéért nekik és az országnak maradandó értékű ajándékot adott cserébe: ugyanis kiment a forráshoz, sóval teli agyagedényt dobott a felbuggyanó vízbe, kezeit ég felé emelte, és miközben engesztelő italáldozatot öntött a földre, imádkozott, hogy Isten szelídítse meg ezt a vizet, fakassza édesebb erekből, a forrás vizét párosítsa termékenyítő levegővel, és áldja meg a népet a föld termékenységével, az asszonyokat pedig gyermekekkel, és ne apadjon ki soha ez az áldást hozó víz, amíg jámborak maradnak.
Ezzel az imádsággal, amelyet szertartásos papi mozdulatokkal kísért, megváltoztatta a forrást, és az a víz, amely előbb gyermektelenséget és éhínséget idézett elő, most gyermekáldást és bőséget hozott. Mert ez a víz, ha öntözésre használják, jobban megtermékenyíti a földet, ha csak éppen megpermetezik vele, mint minden egyéb víz, ha akár elárasztja a talajt; ezért sok hasznot hoz.

Ugyanez a magyarázata, hogy a forrás sokkal nagyobb területet öntöz, mint akármelyik más; hiszen 70 stadion hosszú és 20 stadion széles síkságon folyik végig, és sűrűn egy-más mellett sorakozó gyönyörű díszkerteket öntöz. A pálmák, amelyeket öntöz, sokféle nevűek, gyümölcseik íze is sokféle.
A vastag pálmaleveleket tapossák, és dúsan csorog belőlük a méz, s ez majdnem olyan finom, mint a rendes méz, amelyet azon a vidéken is termelnek. Aztán megterem ott a balzsam, az ország legértékesebb terméke, továbbá a ciprusfű és a myrrhaolajfa.

Nem tévedünk, ha istenáldotta földnek nevezzük ezt a vidéket, ahol a legritkább és a legszebb növények ilyen bőségben megteremnek. Más termények dolgában is alig van ehhez fogható tája a világnak: oly dúsan fizeti vissza a föld a vetőmagot. Azt hiszem, ennek oka a meleg levegő és a pompás víz; amaz kicsalja a növényt, és kifejleszti, a víz pedig megerősíti gyökereit, és ellenálló erőt ad neki nyáron, mikor a táj oly forró, hogy minden csak kínos-keservesen tengődik. Vize, ha napkelte előtt merítik, és a levegőn hagyják, nagyon lehűl, és a külső levegővel ellentétes hőmérsékletű lesz, viszont télen langyos, és fürdőnek nagyon kellemes; sőt a levegő is olyan enyhe, hogy az ottaniak vászonruhában járnak, mikor Judaeában másutt mindenütt havazik.
Jerikó Jeruzsálemtől 150, a Jordántól 60 stadionnnyira van. Jeruzsálem környéke puszta és sziklás, a Jordánig és a Holt-tengerig laposabb, de ugyancsak zord és terméketlen. Ennyi azonban bőven elegendő is Jerikó áldott vidékének ismertetésére.

De érdemes ismertetnem a Holt-tenger természetrajzát is. Vize, mint már említettem, keserű és a növényekre kedvezőtlen. Emellett sűrű, úgyhogy a beledobott legsúlyosabb tárgyakat is felszínen tartja, és akárhogy erőlködik az ember, nem egykönnyen merül el benne. Így Vespasianus is, mikor a tóhoz érkezett, hogy megtekintse, néhány úszni nem tudó embert hátrakötött kezekkel bedobott a vízbe, és egyszerre csak valamennyien a felszínen úszkáltak, mintha valami szél feldobta volna őket. Ezenfelül csodálatos a tó színeváltozása: tudniillik naponta háromszor változik a felszíne, és csillogva veri vissza a napsugarakat. Számos helyen fekete szuroktömegek buggyannak fel, ott úsznak a vizen, és olyan alakúak és olyan nagyok, mintha fejetlen bikák volnának.
A tavi munkások megközelítik és megragadják ezeket a tömböket, behúzzák a bárkákba, s ha megteltek, nem könnyű a szurkot kirakni, mert a rugalmas tömeg beleragad a bárkákba, és csak nők havi vérével vagy vizelettel lehet elválasztani, mert csak ezek oldják. Nem csupán a hajóépítésnél használják, hanem gyógyításra is, ezért sok orvosságnak alkotórésze.

A tó, amely egészen az arábiai Zoarig húzódik, 580 stadion hosszú, 150 stadion széles. Partjával határos Sodomitis, valamikor virágzó és termékeny tartomány, amelynek pompás városai voltak, de mindenestül tűz pusztította el, mert lakóinak istentelensége miatt villám sújtotta és földig égette.
Még most is mutogatják az égből hullott tűz maradványait, és a tóban öt város körvonalai látszanak, s bizonyos gyümölcsök belsejében hamu van; kívülről olyanok, mint az ehető gyümölcsök, de ha kézzel leszakítják, hamuvá pukkannak szét. Így hát tények igazolják a Sodomitisről szóló hagyományokat.