A római parancsnok, Lucius Flavius Silva Nonius Bassus karriertörténete meglehetősen jól ismert. 1957-ben két felirata került elő szülővárosában, a közép-itáliai Urbisagliában (Urbs Salvia), amit csak később publikáltak." Mindkettőt az ottani amphitheatrum dedikációjaként állították fel, szövegük kisebb eltérésekkel megegyezik, ezért csak a teljesebbet közöljük:


„Lucius Flavius Nonius Bassus, (?) fia, a Velina tribusból; consul; pontifex; Iudaea provincia praetori rangú császári legatusa; aki az isteni Vespasianus és az isteni Titus censorsága alatt vétetett fel a patríciusok közé; ugyancsak általuk vétetett fel a praetorságot viseltek közé; a XXI. Rapax legio parancsnoka; néptribunus; quaestor; a IV. Scythica legio katonai tribunusa; triumvir capitalis; kétszeres praetor quinquennalis; a colonia patrónusa; önmaga, továbbá édesanyja [---tt]a, valamint felesége [---]milla nevében a saját költségén, saját földjén, amphitheat-rumot építtetett és negyven rendes gladiátorpárossal felavatta:


A szövegből rekonstruálni tudjuk Flavius Silva lovagi majd senatori karrierjének állomásait: kb. 43-ban, vagy valamivel korábban született (McDermott szerint 40-ben); kb. 62-ben triumvir capitalis; kb. 64-ben tribunus militum legionis IV Scythicae; kb. 67/68-ban quaestor, kb. 70-ben tribunus plebis, egyben legatus legionis XXI Rapacis; 73-ban adlectus inter praetorios et patricios, egyben legatus Augusti pro praetore provinciae Iudaeae, egészen 79/80-ig; 81. január 1-jétől consul ordinarius, pontifex.

Feltűnő, hogy a cursus honorumban a consulság és a legatus provinciae között nincsen más tisztség megnevezve, amiből Werner Eck szerint arra következtethetünk, hogy a két tisztség között Flavius Silva nem viselt más funkciót, tehát 73 és 81 között Iudaeában tartózkodott. (Érdekes, hogy a helytartói tisztség megnevezésekor miért nem a teljes alakot használja, amely így hangzik: legatus Augusti legionis X Fretensis et pro praetore provinciae Iudaeae - de a rendelkezésre álló hely ezt a kiegészítést nem teszi lehetővé. A legio-legatusságra történő utalás tehát egyszerűen kimaradt a szövegből.)
A Iulius-Claudius dinasztia idején a legio-legatusok előbb a szenátori ranglétra három fokát kellett, hogy megjárják: a quaestorságot, a tribunus-aedilisséget, és a praetorságot. Flavius Silva 73 áprilisában érkezhetett meg Iudaeába, Vespasianus és Titus a senatori censust valamikor az év végéig elvégezte, s ennek során ő is felvétetett a patriciusok soraiba úgy, hogy távollétében a praetori tisztet is betöltötte. (A felirat szövegében az adlectus inter patricios egyidejűleg szerepel az adlectus inter praetorios-szal)

Masada ostromát vagy 73 vagy 74 tavaszán fejezhette be. Hogy ezért nem kapta meg a szokásos kitüntetéseket (corona muralis, coronae aureae, ornamenta triumphalia etc.) annak egyedüli oka az lehetett, hogy a zsidó háborút Vespasianus és Titus Jeruzsálem elfoglalása és lerombolása után hivatalosan befejezettnek tekintette. (Hozzátehetjük ehhez: az elszenvedett presztízsveszteségért bőven kárpótolhatták a helytartót az itt szerzett kincsek.)
Flavius Silva ezután valószínűleg egészen 80-ig a tartományban maradt, vagyis a szokásos hároméves legatusságnak több mint kétszeresét töltötte itt. Ez azonban egyrészt nem számít különleges esetnek, másrészt komoly feladatai voltak: „annak okát, hogy ilyen sokáig maradt hivatalban, a provincia újraszervezésében és a béke biztosításában láthatjuk" - írja Werner Eck. A Flavius Silva után következő ismert iudaeai helytartó a 86-ban kinevezett Cn. Pompeius Longinus volt.

Minden okunk megvan arra, hogy Flavius Silvát nemcsak Masada elpusztítójaként, hanem Jeruzsálem első római építtetőjeként is számontartsuk. Azt eddig is tudtuk, hogy a végvárak elfoglalásában részt vett X. Fretensis állandó táborhelyéül Jeruzsálemet jelölték ki: „Hová lett a város, amelyet Isten kegyesen lakóhelyéül választott? Földig rombolták, és az egyetlen emlék, ami megmaradt belőle, azoknak a laktanyája a rom felett, akik elpusztították" - halljuk Josephustól, érdekes módon épp Eleázár ben Jáir búcsúbeszédében.
A Templomhegy délnyugati oldalán 1972-ben, majd 2000-ben került elő két mérföldkő, melyeken a X. legio legatusá-nak nevét szándékosan kivésték. Szerencsére az egyiken egy L betű (a praenomen rövidítése) jól olvashatóan fennmaradt, ebből többen arra következtettek, hogy az útjelzőket Lucius Flavius Silva állíttatta.

2006-ban jómagam publikáltam egy monumentális felirattöredéket, amely egy diadalívről (arcus) származik, s rajta a második sorban szereplő nevet szintén kivésték: a L(uci) Flavi név azonban jól olvasható rajta. Mivel a diadalív monumentális töredéke a Templomhegyen került elő (feltehetően a „Salamon istállói"-ban berendezett iszlám imahely keleti lépcsősorának építésekor 1999-ben), elképzelhető, hogy a X. legio egy vagy több különítményének (vexillatio) itt is lehetett tábora, miközben a fő castrumot minden bizonnyal valahol a Citadella környékén (a Felsővárosban, a három torony és a királyi palota mellett) építették ki.

A diadalívet természetesen Vespasianus és Titus tiszteletére emelték, sajnos a szövegből nem derül ki, hogy a senatus rendelére, vagy a helytartó „magánszorgalmából". A név szándékos kivésése mindhárom fennmaradt feliraton csakis egy okra vezethető vissza: Flavius Silva - feltehetően Domitianus alatt, mikor sok consularis rangú senatort kivégeztek - kegyvesztetté vált, ezért nevét damnatio memoriae-val sújtották a hivatalos feliratokon. Szülővárosának amphitheatrumában azonban két felirata is megőrizte nevét.