Ennek a dokumentumcsoportnak fontosságára a zsidó történelem kutatása szempontjából az 1890es években felfedezett elephantinei papiruszok hívták fel a figyelmet. Elephantine (arámiul Yeb) már a 7. században is egy részben zsidókból álló határőr-település volt. Az itt előkerült papiruszok a perzsa időszakból (Kr. e. 495-399) származtak (Porten 1968; Muffs 2003).
A korszakunkba tartozó, zömmel Egyiptomban felfedezett és görög nyelven íródott papiruszokat és osztrakonokat (valamint néhány feliratot) VICTOR TCHERIKOVER adta ki három kötetben 1957 és 1964 között (Corpus Papyprorum Judaicarum = Tcherikover-Fuks 1957-1964). Az azóta is használatos, alapvető forrásmunkának tekinthető CPJ mellett igen fontos a Hérakleopoliszban Kr. e. 144/3-133/2 között keletkezett politeuma-papiruszok kiadása (P. Polit. iud.).
Sokak szerint a 20. század legjelentősebb régészeti felfedezése a Holt-tengeri tekercsek megtalálása volt. 1947 és 1956 között a Hirbet Qumran romtelepülés környékén tizenegy barlangból több mint nyolcszáz különböző mű kéziratának kisebb-nagyobb töredéke került elő. (A töredékek pontos számát nem ismerjük, de VERMES GÉZA becslése szerint az akár hatjegyű is lehet.) Egyedül a 4. sz. barlang leleteinek tartalomjegyzékében 555 különféle dokumentum szerepel.
A kéziratok túlnyomórészt héber nyelven íródtak, kisebb részük arámi, néhány tekercs pedig a héber Biblia görög nyelvű változatát tartalmazza. Mára a héber Szentírás valamennyi könyvéből előkerült legalább néhány töredék (utoljára Eszter könyvének néhány változata). A kéziratok datálása a Kr. e. 2. század második felétől a Kr. u. 68-ig terjed, amikor a települést elpusztították a rómaiak (Popovic 2011). [5.2.2.2.]

A bibliai szövegek mellett apokrifek (pl. Tóbit könyve, Ben Szira), pszeudepigráf iratok (pl. Jubileumok könyve, Hénok könyve), valamint a qumrániak által írt vagy átdolgozott közösségi iratok (szabályzatok, bibliaértelmezések, vallásos költészet, naptárak, liturgikus szövegek, horoszkópok stb.) szerepeltek.
Amint az köztudott: a qumráni tekercsek a zsidó történelemmel kapcsolatban szinte semmit sem mondanak, sőt még a közösség története is csak nagy nehézségek árán hámozható ki belőlük. Ennek legfőbb oka, hogy a Qumránban talált nem bibliai szövegek egyike sem tartozik a történetírás műfajába. A kriptikus bibliai nyelven fogalmazott történeti utalások legtöbbje az ún. peserekben található: ezeknek történelmi spektruma IV. Antiochostól Pompeius hódításáig (Kr. e. 170 k.-Kr. e. 63) terjed.
A Holt-tengeri tekercsek felfedezése után az izraeli régészek a júdeai kősivatag Qumrántól délre eső részére is kiterjesztették kutatásaikat. A Wadi Murabbaatban (1951); valamint a Nahal Heverben, N. Seelimben, N. Mishmarban, N. Hardofban és N. Davidban talált papiruszok (1960-61), továbbá a beduinoktól 1952-53-ban vásárolt, feltehetően a Wadi Seiyalból ill. a N. Heverből származó papiruszok nem kis mértékben járultak hozzá a két nagy háború közötti ludaea mindennapi életének megismeréséhez. [6.1.4.]
A zélóták utolsó erődjében, Masadán, YIGAEL YADIN 1963 és 1965 közötti ásatásain is kerültek elő papiruszok. Ezek egy része héber nyelvű volt: a Leviticus és a Zsoltárok mellett Ben Szira könyvének eredetijét tartalmazták, és feltehetően qumráni eredetű szövegek is akadtak közöttük.
A görög és latin nyelvű papiruszok az ostromló és megszálló római és auxiliáris katonaság működéséhez köthetők (Cotton-Geiger 1989). Összesen kb. 700 osztrakon került elő Masadán, ezek túlnyomó része héber és arámi: ezek a felkelők életéről vallanak; az itt előkerült görög és latin nyelvű osztrakonokat pedig a megszálló rómaiak hagyták hátra (Yadin-Naveh-Meshorer 1989).

Jóval kevesebb, szám szerint összesen 26 osztrakon került elő Machairos várából (Misgav 2013). Ezek egy kivétellel arámiul íródtak, és a termények tárolásának, rituális tisztaságának illetve értékének jelölésével kapcsolatosak. Jeruzsálemtől 12 km-re délre épült Heródes erődje, a Heródion. Az erőd feltárását VIRGILIO CORBO kezdte meg 1962-ben, EHUD NETZER pedig 1972-től az alsóvárost helyezte kutatásainak középpontjába. 2007-ben bejárta a hír a világot: a mesterséges domb északi oldalán elfedezték Heródes mauzóleumát és összetört szarkofágját.
Az erődöt Kr. u. 66-ban a zélóták, Kr. u. 132-ben pedig Bar Kokhba felkelői foglalták el, egyébként római helyőrség tartózkodott benne. EMANUEL TESTA az 1970-es évek elején kutatta a Heródion vakolt falain található graffitiket, és az itt előkerült osztrakonokat. Sajnos az idő az előbbieket annyira megrongálta, hogy ma már nincs lehetőség némelykor gyanús vagy bizonytalan olvasatainak ellenőrzésére (Testa 1972).