logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Jeruzsálem római helyőrsége

Jeruzsálem (Hierosolyma) és Iudaea továbbra is megőrizte ugyan ősi elnevezését, de a lerombolt és elnéptelenedett Szent Városban ahol Iosephus szerint az ostrom alatt több mint 1 millió ember lelte halálát (BJ VI. 9.3. [421]) a legio X Fretensis ütötte fel főhadiszállását (Isaac 1986). Jeruzsálem a háború következtében szabályos „temetővé" vagy „halotti máglyává" vált (bustum, Plin. NH V. 14. [73]), így korábbi területközpont (toparchia) szerepe is megszűnt, amit az Oriné-körzet vett át tőle (Orinen in qua fuere Hierosolyma, ibid.). Ezt a változást a Júdeai-hegység barlangjaiból előkerült dokumentumok is igazolják (Cotton 2003: 138-139).
A zsidókat ugyanakkor nem tiltották ki a romokban heverő városból, sőt az is elképzelhető, hogy ünnepekkor még a Templomhegyre is felmehettek (Clark 1959-60). Jeruzsálemet a későbbiekben is egyfajta „katonai övezetként" tarthatták számon, mivel Vespasianus egyedül Caesarea Maritimát emelte colonia-rangra (Colonia Príma Flavia Augusta Caesarea néven), s csak egy kisebb veterántelepülést létesített Emmausban (BJ VII. 6.6. [217]; Isaac 1998a). Iosephus szövege azt sugallja, hogy a rómaiak csak a lázadókat tekintették dediticii-nek, őket sem hosszú ideig.

Az ostromot követően „a Caesar [Titus] úgy döntött írja Iosephus -, hogy a tizedik legiót, továbbá néhány lovasszázadot (alae) és gyalogos zászlóaljat (cohortes) hagy a városban helyőrségül" (τινας ϊλας ιππέων καί λόχους πεζών, BJ VII. 1.2. [5]).
A lulius Caesar, vagy méginkább Augustus által alapított legio X Fretensis a Sextus Pompeius elleni „kalózháborúban" nyerhette el delfines-gályás címerét (Dbrowa 1993). Az actiumi csata után Macedoniába tette át székhelyét, ahol Kr. e. 16-ban részt vett a provinciába betörő szarmaták elleni küzdelemben.
A legio valószínűleg ezt követően települt át Syriába, ahol az első rájuk vonatkozó adat Kr. u. 18-ból származik. Feltételezhetjük, hogy a X Fretensis, vagy annak bizonyos egységei részt vettek Germanicus keleti hadjáratában, amelynek befejezése után az alakulatot az Eufratész melletti helyőrségbe, Zeugmába helyezték át. A legio mind az armeniai harcokban, mind Syria megerősítésében aktívan kivette részét.

A 66-ban kirobbant zsidó felkelés hírére a X Fretensist azonnal Iudeába vezényelték, s bár C. Cestius Gallus Jeruzsálem elleni hadjáratában név szerint nem szerepel, nagyon valószínű, hogy egyes vexillatiói benne lehettek a támadásban.

67-ben a X Fretensis katonái részt vettek lotapata ostromában, valamint a loppé körüli harcokban. A hadjárat e szakaszának végeztével a telet Caesarea Maritimában töltötték. 68 tavaszán a Iudaeába összevont legiók együttes erővel bevették Tiberiast, Taricheaet és Gamalát.

68 telét a legio Scythopolisban (Bét-Seán) töltötte.

69-ben Vespasianus, a ludaeában állomásozó római hadsereg főparancsnoka azt az utasítást adta fiának, Titusnak, hogy foglalja el Jeruzsálemet, egyúttal őt tette meg a csapatok főparancsnokává. Ekkoriban M. Ulpius Traianus, a tízesek legatusa vezette a katonákat Jeruzsálem felé, Jerikón keresztül.

A X Fretensis az Olajfák hegyén építette ki táborát. Később a város északi részébe vonult, az Amygdalon-medence mellé. Az első ostromban Flavius szerint katonái szégyenszemre megfutottak, és csak Titus személyes bátorsága mentette meg a helyzetet. Később a falak megmászásakor jobban bizonyítottak, sőt részt is vettek azok lerombolásában. Az ostrom idején előbb Aulus Larcius Lepidus Sulpicius, majd Sextus Vettulenus Cerialis volt a legio parancsnoka.

A római győzelem jelentős fordulatot hozott mind a provincia, mind a legio életében. Jeruzsálem lett a főhadiszállásuk, és néhány évtizedre ők képezték az országot megszálló a római haderő magvát. A X Fretensis ezután is folyamatosan részt vett a kisebb felkelések elfojtásában.
A legio több fontos végvárat is elfoglalt: a Heródiont, Machairost és Masadát. Az előbbi kettőt Sex. Lucilius Bassus legatus parancsnoksága alatt, az utóbbit a 72 végén vagy 73 elején kinevezett L. Flavius Silva vezényletével. Az utolsó zélóta erőd: Masada bevétele jelentette az első zsidó felkelés végleges letörését (73 tavaszán). [5.2.4.3.] Ettől kezdve a Traianus alatt kirobbant újabb háborúig a legio X Fretensis nem vett részt nagyobb csatározásokban. A csapatok közül természetesen nem mindegyik telepedett le Jeruzsálemben: római helyőrségek „szétszórtan megtalálhatók voltak az ország több részén is" írta Flavius Iosephus (BJ VII. 8.1. [252]).

A legio X Fretensis mellett számos segédcsapat is betelepült a provinciába: ez utóbbiakat összesen három (86-ból, 87-ből és 90-ből keltezett) katonai diplomáról ismerjük (Eck-Pangerl 2006). A 90-ben kibocsátott ismeretlen helyről származó bronztábla legnagyobb jelentősége, hogy egy eddig ismeretlen iudaeai helytartó: T. Pomponius Bassus nevét is tartalmazza (Cotton-Eck-Isaac 2003). Az okmányt két ala és hét cohors tisztes elbocsájtásban részesült veteránjai kapták.

A katonai egységek nevei: I Thracum Mauretana, Veterana Gaetulorum (a lovascsapatok); I Augusta Lusitanorum; I Damascena Armeniaca; I milliaria sagittariorum; I és II Thracum; II Cantabrorum; III Callaecorum Bracaraugustanorum (a gyalogoscsapatok).

A megszálló segédcsapatok tehát a Birodalom legtávolabbi sarkaiból: a barbárságból csak félig-meddig kiemelkedett Mauretániából, Thraciából, Hispaniából, Lusitaniából és Armeniából érkeztek. A diploma nem említi az alák típusát, ezért csak arra gondolhatunk, hogy a „normális" létszámú ala quingenariákról lehetett szó, amelyben 500 ember és 800 ló szolgált; a cohors peditata rendes létszáma ugyanennyi volt. Ha ehhez hozzászámítjuk a legio átlagosan 6000 fős létszámát, akkor a Jeruzsálemet megszálló római csapatok összlétszáma tízezer fő körül mozoghatott. Miért lényeges mindez? Mert ekkora létszám egyrészt túl nagy ahhoz, hogy egyetlen táborban helyezzék el őket, ráadásul egy földig rombolt város romjai között; másrészt ennyi munkáskéz békeidőben rövid idő alatt is jelentős építkezéseket képes véghezvinni.

Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.