logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Hol állt(ak) a legióstábor(ok)

BENJÁMIN ISAAC meggyőzően bizonyította, hogy a Flaviusoknak nem volt nagyszabású urbanizációs politikájuk Iudaeában az első zsidó háború leverése után (Isaac 1990: 347-349). [^6.1.3.] Vespasianus nem alapított újabb várost, vagy veteránkolóniát Jeruzsálem helyén. Mindössze Ioppé és Neapolis kapta meg a megtisztelő Flavia nevet, de sem ezekben, sem a Colonia Prima Flavia Caesareának keresztelt tengerparti Caesareában nem telepített le veteránokat.
Iosephus egyetlen kivételként mindössze egy kb. 800 fős veteránközösség dedukcióját említette meg Emmaus (Móca) közelében. Ez a falucska az egyik legszebb és legtermékenyebb Jeruzsálem melletti völgyben fekszik, földje jól öntözött, ráadásul a Jeruzsálemet a tengerparttal összekötő út mentén helyezkedik el. Ez a kis veterántelepülés csak a 3. században vette fel a colonia rangot és vele együtt a Nikopolis elnevezést.
A falu még a 19. században is a Qolonia nevet viselte, ahol megtalálták egy római nevet viselő fiatal lány latin nyelven vésett sírfeliratát: Valeria L(uci) f(ilia) Sedata vix(it) an(nos) IIII (Isaac 1986: 636), ezen kívül számos itt állomásozó katona is hagyott epitáfiumokat maga után (Eck 2015). Ezekből kiderül, hogy a 2-3. század során a legio V Macedonica, valamint több vexillatio: úgymint a cohors VI Ulpia Petraeorum és a cohors Bracaraugustorum is ebben a táborban került elhelyezésre.

Az eddigi konszenzus szerint a hurbánt követően Jeruzsálem romokban hevert, és „nincs bizonyítéka nagyobb szabású katonai építkezéseknek Vespasianus és Hadrianus között" (Isaac 1990: 349). Ezt a tradicionális képet az elmúlt évek kutatásainak fényében azonban felül kell vizsgálni. A legio X Fretensis és az auxiliáris egységek betelepítése Masada eleste (Kr. u. 73 tavasza) és a Quietus-felkelés (Kr. u. 115) között eltelt egy emberöltőnyi viszonylag békés időszakban nem múlhatott el látható nyomok nélkül. Igaz, az eddigi kutatások alapján még abban az alapvető kérdésben sem tudtak megegyezni, hogy hol is állhatott a legióstábor. Iosephus erre vonatkozó szöveghelyeiből csak annyi hámozható ki biztosan, hogy a tábor Jeruzsálemben volt, a városfal rómaiak által megkímélt nyugati szakaszánál, az ún. Felső piac helyén.

A legiós tábort már 1905-ben SIR CHARLES WILSON is erre a környékre lokalizálta: „A tábor északnyugati sarka a Jaffa-kapu közelében volt, ahol Heródes erődített palotája és a három torony állt. Sajnos semmit nem tudunk azokról a lépésekről, amelyeket a római mérnökök tettek annak érdekében, hogy Jeruzsálemet katonai táborrá változtassák. (...) Másfelől az tűnik legvalószínűbbnek, hogy felhasználták a meglévő erődítményeket" (Wilson 1905: 138).
WILSON amellett érvelt, hogy a Felsővárost az ún. „Első fal" vette körül, máskülönben a rómaiaknak aligha kellett volna szabályos ostromot intézniük a városrész ellen, sáncokkal (BJ VI. 8.1. [374-377], Wilson 1905: 139). Az izraeli ásatások fel is tártak egy ostromrámpához hasonló töltést a Citadella déli oldalán (Broshi 1977; Broshi-Gibson 1994; Wightman 1993: 137-138).

Mások szerint azonban ez lehetett a római legiós tábor nyugati bejárója (Wightman 1993: 138). Érdekes módon az első fal mentén sok latin felirat került elő, amelyek eredetileg mind a Magas vízvezetékhez (High-level-aqueduct) tartoztak. A sokat emlegetett három toronyból ma már csak egynek valószínűleg a Heródes testvéréről, Phasaélről elnevezettnek alapjai állnak (Wightman 1993: 127).
A MAGEN BROSHI és SHIMON GIBSON által vezetett ásatások (1973-78) feltárták, hogy az Első fal nyugati szakaszából csak az Örmény kert és a Citadella közötti rész maradt fenn. A kutatók számára nem kérdéses, hogy ez a fal a X Fretensis táborát védte (Broshi-Gibson 1994: 153). Sajnos, egyelőre nagyobb épületek maradványait itt sem találták meg, csak a legio bélyegestéglái kerültek elő nagyobb mennyiségben. A tábor itteni elhelyezésére mutat az a tény is, hogy a fallal szemközti völgyben, Ketef Hinnomban találták meg az eddig ismert legkorábbi római sírhelyeket Nyugat-Jeruzsálemben.
Ezt a hagyományos elképzelést kérdőjelezte meg néhány évvel ezelőtt DORON BAR, aki lényegében csupa argumentum e silentióra alapozva azt bizonygatta, hogy a legiós tábor a jeruzsálemi Óváros még fel nem tárt északi (keresztény és muszlim arab) negyede alatt található (Bar 1998). Egyetlen tárgyszerű utalása, miszerint ezen a részen került elő a legtöbb latin felirat, azonban egyszerűen nem állja meg a helyét.

A legiós tábor helyét illetően egyetlen olyan teória létezik, amely komoly alternatívát jelenthet a Citadella mellett. A Templomhegy délnyugati sarkánál 1968-78 között folytatott ásatások [5.2.3.1.] számos, római katonasággal, ill. táborral kapcsolatos leletet hoztak felszínre, ami az ásatásvezető régészt, BENJÁMIN MAZARt arra a következtetésre juttatta, hogy míg a legio bázistábora a praetoriummal a Citadella közelében lehetett, „a legio néhány egysége itt állomásozott" (Mazar 1975: 234). Legújabban EILÁT MAZAR ásatásvezető régész (Hebrew University), fejlesztette tovább nagyapja tézisét. Szerinte a castrum központja a Templomhegy délnyugati sarka körüli terület, vagy talán maga a Templomhegy volt (Mazar 1999).

A rómaiak számára stratégiai és politikai szempontból egyaránt elkerülhetetlennek látszott, hogy itt is állomásoztassanak katonákat. A Templom a felkelés fő fészkének számított, s bár a hurbán után nem tudunk arról, hogy kitiltották volna innen a zsidókat mint később, Hadrianus idejében -, a helyet ajánlatos volt erős kontroll alatt tartani.
A Har Habajit ráadásul egy kitűnően megépített erődítmény is volt, amit botorság lett volna nem felhasználniuk egy castrum számára. Mivel a Templomhegyen nem lehet feltárást végezni, a kutatások a támfal melletti területre, azon belül is az Óváros zsidók lakta negyedével érintkező nyugati és déli falra szorítkoznak. Az itteni feltárások során előkerült kisebb leletek (bélyegestéglák, tetőcserepek, olajmécsesek, pénzek) mellett az ún. IV. Umajjád-palota kutatásakor, a Robinson-ív alatt egy laktanyának használt építmény, egy katonai fürdő és egy pékség is előkerült (Ben-Dov 1971: 22; Mazar 2000).
Három különlegesen érdekes építési felirat is amellett szól, hogy a Templomhegy környéki terület már a hurbánt követő időszakban a „római Jeruzsálem" részét képezte.


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.