logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Flavius Silva, az építtető

BENJÁMIN MAZAR 1972-ben a Templomhegy délnyugati sarkánál, az Ofelen folytatott ásatásán egy római mérföldkőre bukkant, amelyen az alábbi felirat szerepelt: Imp(eratori) Caesar(i) / Vespaslan[o] / Aug(usto), Imp(eratori) T(ito) [Cae]/sar(i) / Vesp(asiano) Aug(usti) [f(ilio)] / L[[— leg(ato)]] / Aug(usti) pr(o) pr(aetore) / leg(ionis) X Fr(etensis) (AE 1978, 825 = 1999, 1690).
A közösen Vespasianusnak és Titusnak dedikált mérföldkő Kr. u. 71-79 között keletkezhetett, mivel a császár és fia ebben az időben szerepeltek társuralkodóként a feliratokon. A mérföldkövet a X Fretensis praetori rangú legatusa állíttatta, aki 70 óta egyben Iudaea tartomány helytartójának tisztét is betöltötte. A kérdés, hogy ki lehetett ez a legatus, akinek nevét a mérföldkő ötödik sorában szándékosan kivésték, bár szerencsénkre a praenomen rövidítése, a(z) L(ucius) fennmaradt?
A mérföldkövet elsőként publikáló MORDECHAI GICHON és BENJÁMIN ISAAC úgy foglalt állást, hogy ez a helytartó nem más, mint L. Flavius Silva, Masada erődjének ostromlója (Gichon-lsaac 1974). Időközben ugyan két másik megoldási javaslat is napvilágot látott a névvel kapcsolatban, ezek azonban több szempontból sem kielégítőek. Sajnos a mérföldkő 2000-ben előkerült másik példányán olyan mélyen vésték ki a legatus nevét, hogy abból egyetlen betű sem felismerhető (AE 2003, 1810).

Jómagam először 2002 februárjában jártam a jeruzsálemi Templomhegyen (Haram as-Sharif), az Al-Aksza mecset mellett található Iszlám Múzeumban, ahol az egyik sarokban egy hatalmas kőtömb hevert. A több száz kilós mészkődarab legnagyobb magassága 97 cm, szélessége 75 cm, vastagsága 27 cm, rajta 11,5 cm-es betűkkel ötsoros latin felirat töredéke olvasható: [—]OS°E?[—] / [[— ]V°L°FLAVI°A?[—]] / [—]M?°ARCVM°DE F?[---] / [—]IO°ATHENAG[—] / [---]°MAXIMO°[---] (AE 2005, 1588 = CIIP l/2 720).

A több szempontból is enigmatikus szöveg amely a 3. sorban olvasható arcum szó tanúsága szerint egy diadalívről származik kulcsa a második, kivésett sorban található genitivusi névalak, amely szerencsére jól olvasható: [[—]V°L°FLAVI[—]]. Az előtte lévő végződés minden bizonnyal a [iuss]u szóból származik, vagyis L. Flaviusnak hívták azt a személyt, akinek a parancsára az ívet felállították. Ez pedig aligha lehetett más, mint a tartomány helytartója, akit ez esetben egyértelműen L. Flavius Silvával azonosíthatunk. Az imént azért neveztem „enigmatikusnak" a feliratot, mert első fennmaradt sorában az [—]OS°E[ szóvégződéssel ill. szókezdettel nemigen tudunk mit kezdeni. WERNER ECK a kő közelebbi és alapos vizsgálata nélkül, az általam készített pacskolat alapján önkényesen [—]OS°D[--]-nek olvasta a szöveget, amely természetesen a [c]o(n)s(ul) des[ign(atus)] rövidítése (Eck 2005).
Korábban magam is félreolvastam a harmadik betűt (Grüll 2005c), de 2004 tavaszán volt alkalmam arra, hogy reflektorral is megvizsgálva és közeli, nagy felbontású fotókat készítve egyértelműsítsem, hogy sem az S, sem a D betű nem jöhet szóba, csakis az E. Így csak arra gondolhatunk, hogy egy hosszabb, narratív szöveg egy elemével van dolgunk, amely lehet pl.: [ob ludaeos devictjos e[t Hierosolymam deletam], vagy bármi hasonló szöveg (Grüll 2006a). A császári titulatura, amely nyilvánvalóan része volt a szövegnek, valószínűleg egy feljebbi, elveszett sorban volt olvasható.
A 3. sorban szereplő DE°F[—] betűkapcsolat is nehezen értelmezhető: leginkább egy helyre történő utalás lehet, pl. de f[oroj. Ám ez újabb, ezúttal topográfiai kérdéseket vet fel. A 4-5. sor ablativusban álló (vsz. a hiányzó curante participiummal együtt az ív állítóinak nevét tartalmazó) személyei is inkább kérdéseket vetnek fel, mintsem válaszokat adnak: az Athenagoras név egyelőre ismeretlen ezen a területen, a görög cognomen azonban inkább egy civil, közigazgatásban dolgozó személyre, mint katonára utal.
A Maximus név viszont túlságosan is gyakori, bár éppen Flavius Silva helytartósága alatt teljesített szolgálatot a tartományban Laberius Maximus procurator, aki a civil ügyek admisztrációjáért volt felelős, így igen fontos tisztséget töltött be (BJ VII. 6.6. [216]).

Bár a két mérföldkövön nem szerepel a Vespasianus és Titus alatti legatus teljes neve, csak a L(ucius) praenomen; a templomhegyi feliraton viszont a L. Flavius néven kívül nem maradt fenn a császárok neve és titulaturája; a három felirat egyidejűségét éppen az teszi hihetővé, hogy a helytartó nevét mindhármon szándékosan kivésték. S jóllehet Flavius Silva neve nem szerepel a Domitianus alatt kivégzett és száműzött consularisok hosszú listáján, amelyet Tacitus, Suetonius és Cassius Dio alapján állíthatunk össze (Jones 1992: 182-192), mégis alig hihető, hogy ő maga ne osztozott volna ezek sorsában. Bizonyság erre, hogy Domitianus elüldözte Silva unokaöccsét, C. Salvius Liberalis Nonius Bassust, aki ugyancsak Urbs Salvia-i származású volt és hozzá hasonló karriert futott be (PIR1 S 105).
Azt a kérdést is megválaszolhatjuk, hogy ha Flavius Silvát damnatio memoriaeval sújtották, miért nem vésték ki nevét a szülővárosában emelt amphitheatrum két építési feliratáról is? (AE 1961, 140; 1969/70, 183a-b; 1961, 140; 1995, 434) A válasz egyszerű: az „emlékezet eltörlése" csak a közfeliratokon sújtotta halmazati büntetésként a felségsértőt, a magánjellegű feliratokon nem. Márpedig mind a mérföldkövek, mind a diadalívek az előbbi kategóriába tartoztak. Azt pedig irodalmi és feliratos forrásokból is tudjuk, hogy a zsidó háború győztes befejezése után Vespasianus és Titus tiszteletére az egész Birodalomban emeltek diadalíveket (άψΐδες τροπαιοφόροι έψηφίσθησαν, Dio LXV. 7.2; vö. AE 1995, 1554 Perge).

Jeruzsálem hurbán utáni történetének kutatói eddig teljes joggal azt hangsúlyozták, hogy a zsidók Szent Városának átépítése valódi római településsé csak Aelia Capitolina megalapítása után vette kezdetét. [7.1.4.]
A Templomhegy délnyugati csücskénél előkerült Vespasianus és Titus korára datálható mérföldkövek, valamint a minden bizonnyal ugyancsak Flavius Silvához köthető, valamikor Kr. u. 73 és 80 között emelt diadalív mind arra mutatnak, hogy ezen a területen már fél évszázaddal azt megelőzően is nagyszabású építkezések folytak. Az is megfontolandó, hogy a megszálló csapatok egyik cohorsa nem éppen a Templomhegyen ütötte-e fel szállását, ahogyan ez tkp. így volt már a háború előtt is, amikor a Templomot úgy ellenőrizték, hogy a fölébe magasodó Antonia-erődöt szállták meg a római csapatok? Könnyen elképzelhető, hogy Flavius Silva íve is itt a zsidók ellen vívott háború legnagyobb diadalának helyén került felállításra.

A római hadsereg más keleti városokban is így pl. Palmyrában és Luxorban szentélyekben építette ki táborát (Isaac 1990: 427). Bár a 3. századi egyházatya, Hippolytos, Máté evangéliumának 24:15-22 verseihez írt homiletikai töredékében azt írta, hogy „Vespasianus nem állított istenszobrot a Templomban" (Grüll 2004a), az elképzelhető, hogy vagy egy szabadon álló diadalívet, vagy egy kapuba épített ívet emeltek a császárok tiszteletére. Mindenesetre azt a teóriát, hogy itt is létezett egy cohors tábor és egy fontos útvonal is vezetett erre, tovább erősíti, hogy korábban már a mérföldkövekkel azonos helyről (a IV. Umajjád-palotából) egy Septimius Severus tiszteletére emelt ív dedikációs feliratának töredéke is előkerült (AE 1984, 914; Cotton-Eck 1997).


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.