logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A második legio betelepítése

Több mint száz éve foglalkoztatja a szakembereket az a kérdés, hogy mikortól vált ludaea két legiós consularis provinciává. Annyi bizonyos, hogy Lusius Quietus, mikor 117-ben átvette ludaea kormányzását, már consuli rangban volt. Ez a tény azonban nem vonta maga után automatikusan a provincia közjogi státusának emelkedését, másrészt arra sincsenek bizonyítékok, hogy ekkorra a második legiót is betelepítették a tartományba, ami viszont conditio sine qua non-ja lett volna ennek a lépésnek. Mindenesetre Q. Tineius Rufus, aki a Bar Kokhba-felkelés előestéjén viselte a helytartói címet (cf. AE 2003, 1807), 127-ben volt cos. suffectus, így a változásnak addigra már be kellett következnie a provincia rangjában.

De melyik lehetett ez második legio? A kérdésről idestova évszázados vita zajlik a szakirodalomban. Csaknem száz éve R. KNOX MELDERRY már felvetette, hogy 117-ben a legio VI Ferrata érkezhetett meg ludaeába Lusius Quietus parancsnoksága alatt (Knox MElderry 1908; 1909: 52. n. 6). Az 1978ban Caparcotna környékén felfedezett két mérföldkő azonban a legio II Traiana 120 előtti jelenlétére utal a térségben.
BENJÁMIN ISAAC amellett érvelt, hogy a két miliaria „nem segít az itt állomásozó csapattest(ek) beazonosításában", mindenesetre bizonyítja, hogy 120-ra Caparcotna (Kefar Otnay) az újonnan felállított galielai parancsnokság központjává vált. A város etnikailak vegyes lakossága zsidókból és szamaritánokból állt.

A ludaeát megszálló második legio bázisául tehát a termékeny Jezréel-völgyben fekvő Caparcotna szolgált. Eusebius Onomasticonjában az egész völgyet τό μέγαλον πεδίον της λεγεωνος-nak nevezi, amely Hieronymus fordításában maximus campus legionis-nak hangzik (XIV.21. ed. Klostermann). Caparcotna nemcsak a tengerpart és Damaszkusz közti utat ellenőrizte, hanem valósággal kettévágta az országot, így blokkolva a ludaea és Galiea lakossága közötti kommunkációt. Míg tehát a 70 óta Jeruzsálemben állomásozó X Fretensis Iudaeát tartotta ellenőrzése alatt, a 117-ben vagy közvetlenül utána Caparcotnába telepített legio Galileát kontrollálta. Sajnos a castrum területén eddig nem folytak ásatások, így csak közvetett adatokra vagyunk utalva.

BENJÁMIN ISAAC a Caparcotna és Sepphoris (Diocaesarea) közti felvonulási út építésének ante quem-jét 120-ra teszi. Egy itt talált mérföldkő tanúsága szerint az út építésében a II Tralana Fortls is részt vett, ezért igen valószínű, hogy ez lehetett a második megszálló legio. A II Tralanát 127-ben már Egyiptomban találjuk, de nem kétséges, hogy helyébe újabb legiót helyeztek, talán a XXII Delotarlanát vagy a III Cyrenalcát. Sokan a VI Ferratát is szóba jöhetőnek tartják, ez azonban ekkortájt az arábiai Bostrában állomásozott.

A Iudaeában állomásozó segédcsapatokról szintén kevés információ áll rendelkezésünkre. ÁPPLEBAUM irodalmi és régészeti források alapján kimutatta, hogy a tárgyalt korszakban állandó táborokban helyezték el őket országszerte (Applebaum 1976: 31; 1984). Ezek az adatok azonban MENÁHEM MOR szerint egyáltalán nem meggyőzőek, szerinte ugyanis „a rómaiak tartózkodtak attól, hogy csapataikat állandó táborokban és erődökben állomásoztassák szerte a provinciában.
A hadsereg 117-ig a tartomány két városközpontjában [ti. Caesareában és Jeruzsálemben] volt elhelyezve, amelyhez harmadikként járult Leglo (vagyis Caparcotna). Az auxiliáris csapatok mozgó egységek voltak, amelyeket a katonai központokból küldtek ki, a különféle feladatok diktálta szükségszerűség szerint" (Mor 1986a: 581-582).
A Iudaeai legiók különítményei (vexillationes) és más auxiliáris csapattestek szétszórtan helyezkedtek el az ország stratégiai fontosságú részein. Egy római egység ezidőtájt Sepphorisban is állomásozott, és egy római katonai erőd (lat. castrum, héb. ργρ [qacrln]) magasodott a Tiberias feletti dombon. Egy kisebb erődítés nyomát találták meg a Hazon-hegyen, és egy római tábort lokalizáltak Tel Shalemben, Beth Sheantól 12 kilométerre délre. Itt Hadrianus idején legalább egy vexillatio állomásozott a VI Ferratából (Safrai 1992: 105-106). A rabbinikus hagyomány alapján arra következtethetünk, hogy a római katonai jelenlét egészen a késő-ókorig folytatódott a térségben.

A második legio betelepítésének a tartomány rangjának emelkedésén és a lakosság elnyomásának fokozódásán túl egyéb követkeményei is voltak. Elsőként MÓCSY ANDRÁS mutatta ki, hogy a nyugati határtartományokban Traianus az „ahány legio annyi colonia" alapelvet léptette érvénybe, de Syriában is ugyanez az elv érvényesült. Mivel Iudaeában eddig csak Caesarea viselte a colonia rangot (lus Italicum nélkül, vö. in Palaestina duae fuerunt coloniae, Caesariensis et Aelia Capitolina, sed neutra lus Italicum habet, Dlg. I. 15.1.6), a második legio betelepítése után Hadrianus kényszerítve volt a döntésre, hogy egy újabb coloniát is alapítson. Míg Vespasianus megkímélte a zsidókat mindazoktól a súlyos következményektől, amelyek Jeruzsálem coloniává alakításával jártak volna, Hadrianus már valósággal kényszerítve volt ennek a lépésnek megtételére, és a választás természetszerűleg esett Jeruzsálemre, amely 70 után már de facto nem volt a zsidóké. [6.1.1.2.]

Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.