logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A Babatha-archívum tanulságai

A Holt-tengeri tekercsek 1947-ben történt felfedezése után az izraeli régészek a Júdeai-dombság Qumrántól délre eső részére is kiterjesztették kutatásaikat. A Wadi Murabbaatban (1951); valamint a Nahal Heverben, N. Seelimben, N. Mishmarban, N. Hardofban és N. Davidban talált papiruszok (1960-61), továbbá a beduinoktól 1952-53-ban vásárolt, feltehetően a Wadi Seiyalból ill. a N. Heverből származó papiruszok (XHev/Se) nem kis mértékben járultak hozzá a két nagy háború közötti ludaea mindennapi életének megismeréséhez.
A dokumentumok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a zsidó társadalom a 2. század elejére már szinte teljes mértékben integrálódott a Római Birodalom közigazgatási, katonai és vallási-kulturális rendszerébe. Azt is mondhatnánk: ha a papiruszokon nem szerepelnének zsidó nevek, továbbá nem tudnánk, hol kerültek elő, azt sem lennénk képesek megmondani, melyik tartomány lakói birtokolták őket (Cotton 1999: 235). E szociológiailag reprezentatívnak tartott minta alapján kiderült, hogy a korabeli zsidó lakosság többsége kisebb falvakban élt.

A dokumentumok tulajdonosai az ország zsidók által legsűrűbben lakott részeiről származtak, amelyek az első háború fő fészkének számítottak, de a második felkelés során teljesen elpusztultak. Az a tény, hogy az okmányok a Bar Kokhba-archívummal együtt, illetve a felkelők által használt barlangokban kerültek elő, önmagában is bizonyítja, hogy egykori tulajdonosaik részt vettek a felkelés(ek)ben (Cotton 1999: 134.)
Az is tanulságos, hogy a római Közel-Keleten általánosan bevett jogrendszert ismerő és használó zsidók egyidejűleg vallási kötelességeiket is szigorúan megtartották. Például egyetlen zsidók által kötött jogi ügyletet sem ismerünk, amelyet szombatnapon kelteztek volna! (Katzoff-Schreiber 1998)

A Nahal Hever feletti „Levelek barlangjában" felfedezett Babatha-archívum a legnagyobb egybetartozó dokumentumcsoport. Az archívum harmincöt különféle dokumentumot tartalmaz, amelyek i. sz. 93/94 és 132. augusztus 19. között keletkeztek: közülük 6 nabateus, 3 arámi, 17 tiszta görög, valamint 9 görög nyelvű, de arám vagy nabateus aláírással íródott.

Az utolsó dokumentum keletkezési éve egybeesik a Bar Kokhba-felkelés kitörésével, Babatha valószínűleg ekkor rejthette el gondosan leveleit a barlangban. Babatha a levelek tanúsága szerint egy tehetős családban született Machozában, amely a Holt-tenger déli részén fekvő Cóár kikötője volt (maga a szó is kikötő-t jelent arámiul), és 106 után az újonnan szervezett Arabia provinciához tartozott (Cotton 1995a). Rövid élete alatt kétszer házasodott, első férje (Jésua) Machozában lakott, a második (Jehuda, Eleázár fia) Ein-Gediből költözött oda, ahol birtokai voltak.
A P.Yadin 10. tartalmazza a Jehudával kötött arámi nyelvű házassági szerződést, melyet „Mózes és a zsidók törvénye szerint" (ΝΤΊΠΊ Hűin |TD π]Ν) kötöttek, ismeretlen évben. Érdekes, hogy Babatha mostohalányának (Jehuda első házasságából való Selomcion nevű lányának és egy Kimber nevű férfinak) 128. április 5-én kelt házassági szerződése már a „görög szokásnak megfelelően" (Έλληνικω νόμω) köttetett (P. Yadin 18).

A családon belül következő generáció tehát már nemcsak görögül fogalmaz, hanem részben görög szokásokat is követ. A pogány akkulturációt mutatja a vőlegény Kimber mellékneve is, igaz, a nevét meglehetősen kezdetleges módon arámiul kanyarintotta a szerződés alá. Figyelemre méltó, hogy Babatha alább olvasható vagyonbevallásában megesküdött „a mi császár urunk tychéjére", amit normális esetben nem várnánk egy törvénytisztelő zsidótól.
Mivel a második férj 130-ban meghalt, Babatha Ein-Gedibe költözött, illetve oda menekült a rómaiak elől. Ennek oka részben a férjtől örökölt birtok lehetett, részben az, hogy Bar Kokhba serege Ein-Gedi környékét keményen kézben tartotta. A P. Yadin 16. megőrizte számunkra Babatha birtokainak összeírását Kr. u. 127-ből. A helytartó által elrendelt provinciális cenzuson Babatha vagyonnyilatkozatot tett, amelyben bevallotta, hogy négy datolyaültetvénnyel rendelkezik En-Gediben.
Férje, Jehuda kíséretében, aki gyámjaként volt jelen, személyesen utazott el a censusra Rabbatba.581 Ott írnokot fogadott, hogy a megfelelő bevallási ívet készítse el számára. A nyilatkozatot december 2-án adták be a praefectus equitum irodájába, ahonnan két nappal később kapták vissza annak másolatát, jóváhagyva és aláírva. A dokumentum eredetijét a basilicában helyezték el. Érdekesség, hogy a tanúk nevei nabateus származásról vallanak, minden bizonnyal Rabbat lakosai lehettek.

„Igazoltan pontos másolata annak az összeírási dokumentumnak, amely kiállíttatott az itteni basilicában, és az alábbiakban csatolva lett: Imperator Caesar, az isteni Traianus Particus fia, az isteni Nerva unokája, Traianus Hadrianus Augustus, pontifex maximus, tizenkétszeres néptibunus, háromszoros consul uralkodása alatt, Marcus Gavinius Gallicanus és Titus Atilius Rufus Titianus consulsága idején, négy nappal december nonaeja előtt, és az újonnan [szervezett] Arabia provincia huszonkettedik évében, Apellaios hónap tizenhatodikán, Rabbath-Moab városában. Mivel Titus Aninius Sextius Florentinus, legatus Augusti pro praetore, Arabia censusát végzi, én, Babtha, Simeon lánya, a Petra járás Zoar körzetében levő Maoza lakosa, akinek állandó lakhelye saját birtokán van a fent mondott Maozában, jegyzékbe veszem tulajdo nomat (jelen van velem mint gyámom, Judanes, Eleázár fia, a júdeai Jerikó körzet En-Gedi nevű falujából, akinek állandó lakhelye saját birtokán a fent mondott Maozában van), nevezetesen, hogy Maoza határain belül egy Algiphiammának nevezett datolyakert, egy saton és három kabos árpa vetésterület nagyságú, amelynek adója datolyában, szíriai és vegyes tizenöt satában, hántolt tíz sata, a koronaadó fejében egy »fekete« és harminc hatvanad, szomszédsága az út és a tenger; Maoza határain belül egy Algiphiammának nevezett datolyakert, egy kabos árpa vetésterület nagyságú, amelynek adója egy fél rész az évi termésből, szomszédsága a mi császár urunk Moschantiké (nevű) birtoka és a tenger; Maoza határain belül egy Bagalgalának nevezett datolyakert, egy saton és három saton árpa vetésterület nagyságú, amelynek adója datolyában fizetendő: egy koros szíriai és noarani (?), egy koros hántolt, és koronaadó fejében három »fekete«, és harminc hatvanad, szomszédsága Thesaios, Sabakas fia és lamit, Manthantes fia örökösei (birtoka); Maoza határain belül egy Bethphaaraiának nevezett datolyakert, húsz sata árpa vetésterület nagyságú, amelynek adója datolyában fizetendő: három kabos szíriai és noarani (?), két koros hántolt, és koronaadó fejében nyolc »fekete«, és negyvenöt hatvanad, szomszédsága Támár, Thamous lánya (birtoka) és egy út. (Az aláírás fordítása:) Én, Babatha, Simeon lánya, esküszöm a mi császár urunk tychéjére, hogy hitelesen lett jegyzőkönyvbe véve mindaz, ami fentebb leíratott. Én, Judanes, Eleázár fia, mint gyám jártam el és írtam helyette. [Másik kéz:] Én, Priscus, lovassági prefektus, átvettem (ezt) december nonaeja előtti napon, Gallicanus és Titianus consulsága (évében).

[A hátoldalon egyéni aláírások:] Abdu, Maqimu fia, tanú; Mantanta, Amru fia, tanú; Awdel, ... fia, tanú; Jochana, Abdobdat Makhouta fia, tanú; Shahru, ... fia, tanú."

A Holt-tenger környékén lakó zsidók tehát fügét, datolyát, olajbogyót és szőlőt termesztettek (P. Yadin 5:10-11. sk.). Cóár és Machoza gazdag volt vízforrásokban és patakokban. Főként datolyát termesztettek itt, amely szereti a sok vizet és a sós talajt. Cóár a Misnában is „a pálmafák városa"-ként szerepel (m.Jeb. 16:7), és a Toszefta mondása szerint: „Egészen addig szabad enni datolyát, amíg az utolsót is meg nem eszik Cóárban" (t.Seb. 7:15, ed. Lieberman p. 198).
A datolya három fajtáját említik a papiruszok: a szíriait, az „osztottat" és az ún. Naaros-fajtát, amely a Jerikó melletti Naaranról kapta nevét (P. Yadin 16, 21, 22). Az ültetvényeket felesbérletben művelték, vagyis a termény felét kellett adó fejében beszolgáltatniuk: természetben vagy készpénzben (Broshi 1992). Ez a kemény adóztatás a Seleukidák óta volt érvényben Júdeában (vö. IMakk 10:25-30; 11:34-35; AJ XIII. 2.3. [4950]), és valószínű, hogy ők is a Ptolemaidáktól örökölték azt. Mindenesetre volt miből adózniuk a termelőknek: MAGEN BROSHI számításai szerint hektáronként ugyanis 20-30 tonna datolya termett Babatha ültetvényein. Ha igaza van HANNAH M. COTTONnak, Maoza éppúgy császári birtok lehetett, mint En-Gedi. Az ott lakó zsidók egymás között házasodtak, és a Holt-tengeren át közlekedve könnyen tarthatták egymással a kapcsolatot.

έπι ύπατων Μανείου Άκειλίου Γλαβρίωνος και Τρκουάτου Θηβανιανοΰ πρ[ό] μιας νωνών Μαίων έν Ένγαδοϊς κώμη κυρίου Καίσαρος, | Ιούδας Έλαζάρου Χθουσίονος Ένγαδηνός Μαγωνίω Ούά[λ]εντι (έκατοντάρ)χ(ω) σπείρης πρώτης μειλιαρίας Θρακών χαίρειν ομολογώ εχειν και όφείλειν σοι έν δάνει άργυρίου Τυρίου δηνάρια [[τεσσαράκοντα]] έξήκοντα, ol είσιν στατήρες δεκ[α]πέντε...

„M. Acilius Glabrio és Torquatus Tebanianus consulsága alatt, a május nonaeja előtti napon, Caesar urunk En-Gedi nevű falujában, az En-Gediból való Júda, Eleázár Khthusion fia, Magonius Valensnek, a cohors I miliaria Thracum centuriójának, üdvözletemet. Elismerem, hogy felvettem tőled kölcsönbe és tartozom neked [[40]] 60 denarius értékű tyrusi ezüsttel, amely 15 statér..." (P. Yadin 11, Lewis 1989: #11)

Kr. u. 124-ben tehát En-Gediben egy római praesidium volt, amely a császári birtokra vigyázott. Az is érdekes, hogy az első háborúban elpusztított faluba újra visszaköltöztek a zsidók. A cohors a #19 és #20 szöveg alapján 128-ban már el is hagyta a települést ennyire gyorsan változtak a megszálló alakulatok a provinciában.

A P. Murabbaat 114. papirusz ugyancsak egy zsidó polgári lakos és a X Fretensis egyik legionáriusa közötti kölcsönszerződést tartalmaz (talán 171-ből), ami arra mutat, hogy a megszállók és a helyi lakosok között mindennapos gazdasági kapcsolatok jöhettek létre.


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés