A hivatalos flaviusi propaganda már Jeruzsálem lerombolását követően befejezettnek nyilvánította a zsidók elleni háborút. Hátravolt azonban még három erődítmény elfoglalása, amelyeket Heródes épített ki jelentős végvárakká. A szakirodalomban gyakorta felbukkan az a gondolat, hogy ezek az erődök egyfajta védelmi láncot képeztek a király igen nagy számú külső és belső ellenségével szemben. Ez a teória azonban több szempontból is megkérdőjelezhető.
Először is: egy kivétellel valamennyi erőd Hasmóneus alapítású. Heródes felújította, kibővítette, modernizálta és fejlesztette őket, de helyüket és céljukat illetően semmi sem változott. Másodsorban: Heródes uralkodásának legfeljebb az elején játszhattak komoly védelmi szerepet ezek az erődök, mivel később a környező országrészeket (pl. Pereát) Heródes szilárdan kézben tartotta. Harmadsorban: a régészet is bizonyítja, hogy ezek a hozzáférhetetlen helyeken fekvő erődök inkább nagystílű királyi rezidenciákként, semmint zord és puritán katonai főhadiszállásoként szolgáltak.

Természetesen az erődök Kr. u. 6-ban római helyőrséget kaptak. Az is érthető, hogy a nagy háború előestéjén - nyilvánvalóan stratégiai okokból - a radikálisok valamennyit megszállták, a római helyőrséget legyilkolták vagy elűzték. A felkelők utolsó végvárai közül háromnak: a Héródionnak, Machairosnak és Masadának ostromát olvashatjuk A zsidó háborúban.