Vespasianus „jött, látott és győzött" Galileában. A háború gyors lezárását azonban megakadályozta Nero meggyilkolása és a polgárháború kirobbanása a Római Birodalomban.

A Közel-Keleten koncentrált hatalmas római haderő nyilván kivárásra késztette Vespasianust, aki Galba halála után már aktív szerepet vitt a hatalmi játszmában, s végül „nevető harmadikként" - Othót és Vitelliust is kiütve maga elől - elnyerte a főhatalmat. Titus csak ekkor mozgósította a Iudaeában állomásozó haderőt a felkelés fő fészkének számító Jeruzsálem ostromára.

Hierosolyma ostroma harcászati-stratégiai szempontból is a háború legnagyobb kihívása volt a rómaiak számára, ráadásul az új dinasztiának gyors és mutatós győzelemre volt szüksége, hogy hatalmát megszilárdíthassa Rómában. A gyors ostrom azonban több áldozatot követelt, ami tovább fokozta a győztesek dühét, akik bosszúból az egész várost, és a Templomot is földdel tették egyenlővé.