II. Agrippa országát elhagyva hanyatt-homlok sietett Cestius Gallus syriai legatus-hoz, Antiochiába. Helytartójául Noarost, az emesai Sohaimos király rokonát nevezte ki, aki menten gyilkolni és fosztogani kezdte a zsidókat. Végül Cestius Gallus is rászánta magát a cselekvésre. A teljes létszámú XII. legióval, valamint 2000 különítményessel, továbbá 6 cohorsszal és 4 alával megindult Antiochiából.
Ehhez járultak még Antiochos, Agrippa és Soaimos király segédcsapatai, összesen több mint 5000 lovas és 8-9000 gyalogos, köztük rengeteg íjász. A városok is sok segédcsapatot toboroztak. Antiochiából előbb Ptolemaisba, onnan Joppéba vonultak, útközben feldúlva a vidéket. Közben a sepphórisiak saját kérésükre helyőrségül megkapták a XII. legio egyik különítményét.

A Sátorok ünnepének napján (sukkótkor) értek Gibeonba, amely mindössze 50 stadionnyira fekszik Jeruzsálemtől." Bár az első összecsapás heves volt, és nagyobb veszteséget okozott a rómaiaknak, mint a zsidóknak - a pontos számokat Josephus feltehetően a korabeli hadijelentésekből merítette -, Cestius tovább nyomult a város felé, és a Jeruzsálem fölé magasodó Scopus-hegyen ütötte fel táborát.

Négy nappal később elfoglalta az északi elővárost, Bezetát, és felgyújtatta. Másnap a Felsővárosba vonultak és a királyi palotával szemben ütöttek tábort. Cestius Gallus öt napon át sikertelenül ostromolta a Templom falait, majd hirtelen visszavezényelte a katonákat, pedig már majdnem kicsikarta a győzelmet. A Gibeonba visszavonuló rómaiaknak a portyázó zsidó szabadcsapatok súlyos veszteségeket okoztak. Az innen és csaknem 6000 embert öltek meg közülük. A diadalittas lázadók Dios hónap (október-november) 8-án tértek vissza a győzelmi hírrel Jeruzsálembe.
Ebben a hangulatban a békepárt maradék hívei is elhagyták a várost. A többiek - kényszerből vagy meggyőzés hatására - átálltak a lázadók oldalára. Így tett maga Josephus - illetve akkor még Joszéf ben Mattitjáhu - is, akit Galilea főparancsnokságával bíztak meg.