„A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk, hanem az egész történelem egyik legjelentősebb háborúja volt azok közül, amelyeket államok, népek népek ellen viseltek. Bár ezt a kijelentést egyesek túlzónak vélhetik, a történeti forrásokból elénk rajzolódó kép Josephus szavait látszik igazolni.
Nero aligha küldte volna legjobb tábornokát, Flavius Vespasianust a keleti frontra; továbbá aligha vontak volna össze négy legióból és számos segédcsapatból álló, addig szinte példátlan haderőt egy olyan háború kedvéért, amely jószerével csak a zsidó hadvezérből római történetíróvá avanzsált Flavius Josephus fantáziájában létezett.

Josephus két művében: az elsőként megírt A zsidó háborúban és az élete végén keletkezett, apologetikus szándékú Önéletrajzban részletezi a háború eseményeit. Ez alapján a bellum Iudaicum négy szakaszát tudjuk elkülöníteni:

(1) Gessius Florus iudaeai procurator és Cestius Gallus syriai legatus vereségét;
(2) a zsidók vereségével végződő galileai harcokat;
(3) Jeruzsálem (azon belül a Templom) elfoglalását és lerombolását;
(4) és végül a végvárak elleni utóküzdelmeket.