A beszédben a következő témák tűnnek fel az egyes régiókkal, provinciákkal és népekkel kapcsolatban: a törzsek száma és harciassága; a városiasodottság; a gazdasági erő, elsősorban az exportcikkeket (arany, gabona) és az adózást figyelembe véve; a földrajzi fekvés, mindenekelőtt a természetes védettség szempontjából (óceán, magas hegyek, széles folyamok). A szónoki beszéd szerkezetéből következik, hogy mindezeket a tulajdonságokat a zsidók esetében nem közli.
A Iudaeában élő zsidók lélekszámát a kutatás nagyjából 1-2,5 millió közé teszi, de még a legvérmesebb becslések sem állítják, hogy 4 milliónál többen lettek volna. Bár Agrippa maga is hivatkozik a zsidók háborúira a Hasmóneusok és Pompeius idején, ezek is balul sikerültek. (A pozitívabb kimenetelű bibliai példákat vagy a sikeres Makkabeusfelkelést természetesen elhallgatja.) A zsidókat amúgy sem lehet a Római Birodalom legharciasabb törzseihez: a germánokhoz, gallokhoz, ibérekhez, numidákhoz hasonlítani.

Iudaea a városiasodottság tekintetében sem érhetett fel sem a keleti, sem a nyugati tartományok többségével. Heródes ugyan nagyszabású építkezési programba kezdett, de erős falakkal, nagyszámú középülettel, továbbá jelentős lakossággal rendelkező város valójában csak kettő volt: Jeruzsálem (Hierosolyma) és Caesarea Maritima. Jeruzsálem lakossága a becslések szerint legfeljebb 120 000 lehetett, ami megfelel a szíriai nagyvárosok (Antiochia, Seleukeia) becsült népességének -, aminek ellentmond Iosephus közlése, miszerint 70-ben a rómaiak 1,1 millió zsidót öltek meg Jeruzsálemben, és több mint 90 000-et deportáltak onnan. Ez a szám még akkor is erős túlzásnak tűnik, ha Iosephus kijelenti: a Város elfoglalásakor éppen zarándokünnep volt, így a lakosság a Templomba érkező zarándokok tömegei miatt minimum megkétszereződött. A Heródes-fiak által alapított városok (Sepphoris, Tiberias, Caesarea Philippi), továbbá Samaria-Sebasté, Joppé, Jamnia, Emmaus, Askelon, Asdod, Gaza stb. ״nemzetközi mércével mérve” nem számítottak jelentős településeknek.

Iudaea exportcikkei sem voltak alapvetően fontosak a Római Birodalom számára. A legjelentősebb kiviteli cikkük a júdeai balzsam volt, az egyik legdrágább illatszer a piacon. A balzsamfa két Jerikó környéki kertben termett. A mezőgazdasági árucikkek közül híres volt a nagyszemű júdeai datolya, amelyet a Holt-tenger környéki ültetvényeken termesztettek. Strabón említi, hogy a Holt-tengerben ״lehalászott” természetes aszfaltot is exportálták. Iudaea (illetve ekkor már Syria-Palaestina) csak a 4-6. században vált jelentős borexportőrré.
Az első században gazdasági jelentősége még elhanyagolható volt a Birodalom szempontjából. Ráadásul a zsidók adózása egyedülálló módon ״kétirányú” volt: egyrészt a census alapján ők is befizették a kötelező föld és fejadót, ugyanakkor az évi két drachmás (fél sékeles) templomi adót a Birodalom minden szegletéből elküldték Jeruzsálembe, amit a rómaiak már Cicero korában is zokon vettek, hiszen az ő szempontjukból nézve úgy tűnhetett, hogy ״a rómaiak fizetnek adót egy idegen országnak”.

Végül Iudaea földrajzi fekvése sem adott okot arra, hogy a rómaiakkal szembeszálló zsidók elbízzák magukat. Természetes határok nem védték az országot: a Földközi-tenger ekkor már teljes mértékben római beltengerré vált. Iudaeát ezen kívül sem széles folyamok, sem égbe magasodó hegységek nem határolták. Északon és délen római provinciák (Egyiptom és Szíria), keleten a zsidókkal nem éppen barátságos viszonyban álló nabateusok, arabok és szírek vették őket körbe.
A parthusok Augustus ideje óta az Eufratészen túlra húzódtak vissza, és akkoriban épp békében éltek a rómaiakkal. Agrippa szerint tehát a zsidóknak sem transzcendens, sem természetes reménységük nem lehetett a háború végső kimenetelét illetően.