M. Aurelius Claudiust, aki a gótok felett aratott győzelmei alapján a Gothicus melléknevet vette fel, katonái Gallienus gyilkosával, Aureolsszal szemben kiáltották ki császárnak. Uralkodásának legfőbb eredménye a gótok felett Naissus (a mai Nis) közelében aratott döntő győzelem (269), amelynek eredményeként az al-dunai határt végül is sikerült megszilárdítani. A még mindig dühöngő pestisjárvány áldozataként 270-ben meghalt. Utóda, L. Domitius Aurelianus, Claudius lovasságának parancsnoka, a birodalom politikai egységének megteremtésére irányította fáradozásait.

Keleten új veszélyt jelentett Palmyra elszakadása. Ebben a cliens királyságban a római részről teljhatalommal felruházott Odaenathus halála után fia, Vaballathus, illetve annak nevében anyja, Zenobia vette át az uralmat. Róma gyengeségében bízva, függetlenítette magát, megszállta Kis-Ázsiát és Egyiptomot, és önállósága jeléül felvette a római császárok címét is, mint „Vaballathus Pius Félix Augustus”. Így Róma elő-ázsiai és egyiptomi birtokai helyén új, önálló birodalom kialakulása fenyegetett.
Aurelianus az al-dunai veszély elhárítása után két nagy hadjáratban (271-272, majd 273) Vaballathust megverte, Zenobiát foglyul ejtette, s a város lakosságának újabb felkelését megtorolva, Palmyrát feldúlta oly kegyetlenül, hogy soha többé jelentőségét visszanyerni nem tudta. Róma keleti uralma teljes mértékben helyreállt.



Hahn István