Augustus (Kr. e. 29 - Kr. u. 14) bel és külpolitikájával egyaránt a birodalom megszilárdítására törekedett. Kifelé ezt főként a birodalom határainak biztosításával igyekezett elérni. Egyik döntő külpolitikai sikere volt, hogy a pártusok visszaszolgáltatták a Carrhaenel Kr. e. 53-ban zsákmányolt hadilobogókat és szabadon bocsátották a római hadifoglyokat. A birodalomnak ez a keleti határa, amelyet Augustus így rögzített, kevés változással évszázadokon keresztül megmaradt.
Nyugaton Augustus Hispániát pacifikálta és újból rendezte, Galliát biztosította, a határt pedig a Rajna és a Duna vonalán megszilárdította. Csak amikor a határt az Elba vonalára próbálta áttolni, szenvedett hadvezére, Varus, vereséget a teutoburgi erdőben (Kr. e. 9), úgyhogy Augustus kénytelen volt megelégedni ideiglenes rendezéssel. Utódai alatt is ez a rendezés maradt meg és állandósult.
A határrendezések biztosították a birodalom belső békéjét és megadták a birodalom nyugodt fejlődésének alapjait. Ettől fogva több mint két évszázadon keresztül a birodalom provinciáival együtt békét élvezett és hatalmas fejlődésnek indulhatott.

Belpolitikai reformjaival Augustus főként a régi rómaiság megerősítésére törekedett, hogy így biztosítsa a birodalom nyugodt életét és gyarapítsa a polgárságot. Caesar a polgárháborúkban megcsappant polgárságot a provinciákból akarta feltölteni, így a szenátusba is sok új tagot vett fel. Augustus felülvizsgálta Caesar intézkedéseit, megtisztította a szenátust az oda nem való elemektől és azt a régi római hagyományok alapján szervezte újjá.

A köztársaság utolsó századában keletről sokan tódultak Rómába, gazdag urak sok felszabadított rabszolgája is megszerezte a római polgárjogot. A római polgárjog értékének az emelése és egyúttal a régi rómaisághoz való visszatérés érdekében Augustus megszigorította a rabszolgák szabadon bocsátására vonatkozó törvényeket és megnehezítette a római polgárjog megszerzését. Majd házasság és családvédelmi törvénnyekkel kötelezte a tisztségeket betöltő polgárokat házasságkötésre, igyekezett útját állni a gyermektelenségnek és elejét venni a könnyelmű házassági elválásoknak. Ezek az utóbbi intézkedései ugyan nem érték el a céljukat, mégis valamelyest gátat vetettek az elé az erkölcsi lazulás elé, amely még a köztársaság idején a római társadalom felsőbb rétegeiben végzetesen elharapódzott.