A korábbi vezető szerepétől megfosztott senatori rend ellenzékisége is jobbára csak csípős megjegyzésekben, kényelmetlen kérdések felvetésében jutott kifejezésre a senatus ülésein. Az Augustus-ellenes iratok, összeesküvések azonban uralmának utolsó évtizedében ismét elszaporodtak. Része volt ebben a súlyosbodó külpolitikai helyzetnek is. Annál jobban ügyelt Augustus arra, hogy megfelelő segítőtársakat találjon uralma támogatására, s mind buzgóbban fáradozott azon, hogy uralmát családján belül biztosítsa, dinasztiát alapítson. (Augustus mint kiváló taktikus az utódlás kérdését csak konkrétan, de nem elvileg oldotta meg Mivel azt a látszatot mindvégig fenntartotta, hogy személyes hatalma ideiglenes, és csak őneki szól. Ezért nevezhető rendszere burkolt monarchiának, és ennek következménye, hogy sem az uralkodók utódlásának, sem a hatalom gyakorlásának közjogi kérdéseit nem rendezték.)
Minthogy saját fiúgyermeke nem volt, először Marcellusra, nővérének, Octaviának fiára esett a választása. Ezért (Kr. e. 25-ben) hozzáadta az akkor még tizennégy éves lányát, Iuliát, aki második házasságából született Marcellus azonban két év múlva váratlanul, fiatalon elhunyt. Augustus ekkor régi harcostársát, M. Vipsanius Agrippát választotta vejéül, és megosztotta vele tribunusi felhatalmazását és proconsuli imperiumát - de anélkül, hogy őt utódjává akarta volna tenni.

Kr. e. 12 tavaszán meghalt Agrippa. luliától született fiai, Caius és Lucius, akiket Augustus adoptált, ekkor még apró gyermekek voltak. A germániai hadihelyzet azonban erőskezű hadvezetést kívánt. Ekkor került átmenetileg előtérbe Tiberius és Drusus, harmadik feleségének, Liviának első házasságából származó két fia. Tiberiust elválasztották Vipsaniától, Agrippa leányától, el kellett vennie az immár másodszor megözvegyült Iuliát.
Időközben Caius és Lucius felserdültek, és az Augustus kezdeményezésére időnap előtt elnyert rendkívüli megtiszteltetéseik Tiberiusnak értésére adták, hogy őrá csak átmenetileg volt szükség. Sértődötten visszavonult Rhodos szigetére, indoklásul feleségének, Augustus leányának erkölcstelen életmódját hozta fel. Csak mikor a vád beigazolódott, akkor térhetett haza Rómába, egyelőre csak magánemberként.

A sors vagy - mint már az ókorban felmerült a gyanú - Tiberius anyjának, Livia császárnőnek a keze ismét beavatkozott. Kr. u. 2-ben (Tiberius visszatérése táján) meghalt a fiatal Lucius, majd két évre rá bátyja, Caius. Ugyanakkor a dunai és a rajnai front helyzete válságosra fordult. Megint tapasztalt, tekintélyes hadvezérre volt szükség. Augustusnak immár végképp nem volt más választása, mint Tiberius. Tehát most őt adoptálta, s Agrippá-hoz hasonló tisztségek adományozása révén mintegy uralkodótársává emelte.
A hagyományos felfogás Augustusnak Tiberiusszal szembeni tartózkodását, ellenszenvét annak - öreg korában csakugyan jellemző - mogorvaságával magyarázza, illetőleg az Augustus közvetlen leszármazottai és Livia gyermekei, valamint ezek hívei közötti intrikával. Még inkább gondolnunk kell azonban a sokoldalú, de éppen katonai téren elég szerény képességű Augustusnak a féltékenységére.

Augustus egy évtizeddel később, 76 éves korában bekövetkezett halála után Tibériusszal Róma egyik légkiválóbb, legsikeresebb "hadrezére, egyúttal āzonbān egy éppen a hadvezéri önérzetet ért méltánytalanságok, emberi méltóságát ért megaláztatások miatt megkeseredett, kiábrándult ember került uralomra, akit már a hatalom sem vonzott, s aki mélységesen megvetetté & kegyvesztettsége idején fennhéjázó, ismételt felemelkedését követően meghunyászkodó senatorokat (vö. Tacitus, ann. III 65,3).