Nyugaton még uralma kezdetén sikerült befejeznie az Ibériai-félsziget meghódítását: ezzel Róma az északnyugati részen is elérte a tengert, s gazdag aranylelőhelyeket szerzett. Azonban az aquitaniai felkelés hatására csakhamar hatalmas erejű megmozdulás tört ki (28-ban) az újonnan elfoglalt területeken.
A cantaberek és asturok leverésére 26-ban Augustus maga is a hadszíntérre sietett. Legatusai a nehéz terepen csak a következő évben arattak döntő győzelmet. A terület végleges „pacifikálása" azonban csak 19-ben sikerült Agrippának.

Harcok folytak az Alpok területén, valamint a Duna középső és alsó szakaszánál is. A birodalom északi határain komoly gondot okozott az Itáliát az Ibériai-félszigettel, illetőleg a Balkánnak (Illyricum) összekötő partszakaszok biztosítása a különböző harcias alpesi népekkel szemben.

A. Terentius Varro Murena a nyugati Alpokban még Kr. e. 25-ben felmorzsolta a salassusok törzsét. Több mint 40 000 foglyot adtak el rabszolgának azzal a megszorítással, hogy 20 éven belül nem bocsáthatók szabadon. Kr. e. 16-14 között Augustus mostohafiai, Drusus és Tiberius három hadjáratban annektálták a Keleti-Alpok területét és a Duna felső folyásának vidékét. Itt szervezték meg Raetia és Noricum császári tartományokat.