Nyomasztóbbá vált a külpolitikai helyzet is. I. Ardaser, a Sásánida-dinasztia megalapítója, alighogy megszilárdította az új dinasztia uralmát, 230-ban felszólította a római császárt valamennyi ázsiai terület átadására (vö. Hérodianos 6,4 skk). Az ennek következtében kirobbantott háború a rendkívüli római erőfeszítések ellenére sem hozott eredményt.
A római sereget a vereségtől csak egy, Irán északkeleti részén kitört felkelés mentette meg, amely a Sásánida uralkodót a hadműveletek felfüggesztésére kényszerítette. Viszont ugyanakkor a csapatok jelentős részétől megfosztott dunai-rajnai határon az alemannok törtek be.

A jórészt Duna menti, illyricumi légiókból álló keleti hadsereg katonái, féltve szülőföldjüket, a császárt visszavonulásra, s a germán front védelmére kényszerítették (233-234). A rajnai határra érve azonban a császár (illetve: a fölötte gyámkodó anyja) erélyes hadviselés helyett a germán törzsfőnökökkel hadisarc fizetése fejében békésen egyezett meg, ennek költségét pedig a legrosszabb időpontban alkalmazott zsoldcsökkentéssel akarták megtakarítani. A felháborodott katonák zendülést robbantottak ki, amelyben Alexander Severus, vele együtt anyja, valamint a praefectus praetorio, a jogtudós L. Paulus is életét vesztette (235. március 18.).

Alexander Severus személyében kihalt a Severusok uralkodócsaládja.



Hahn István