A köztársaság utolsó évszázadának politikai válságai bebizonyították, hogy a rómaiak továbbra is idegenkedtek a monarchiától a királyság korának rossz tapasztalatai miatt, ugyanakkor a tekintéllyel és katonai erővel is rendelkező vezető személyiségek befolyása jelentős szerepet játszott. Ezzel összefüggésben alakította ki Augustus a principatusnak nevezett új állami berendezkedést, amelynek három fő pillére a princeps személyes hatalma, a működési rendjében megváltozott, de továbbra is funkcionáló köztársasági államszervek és az újonnan kialakított császári hivatalnokszervezet volt.