A consulok impériuma a maga egészében a császárra szállt. Jogaikból csupán a senatus ülésein való elnöklés maradt, és folytatódott az a hagyomány, hogy a naptári évet a hivatalban lévő consulpárról nevezték el. A lényegében puszta címmé vált tisztséget a császárok kitüntetésként adományozták. Megszűnt hivatali hatalmuk helyébe a consulok néhány új feladatkört kaptak a jogszolgáltatás területén (császári rendkívüli büntető és polgári bíráskodás. peren kívüli jogszolgáltatás). Megmaradt továbbra is a senatus és a comitiák összehívására és az elnöklésre irányuló jogkörük. A consuli hivatal továbbra is olyan hatalmas tekintéllyel járt, hogy aprincepsek maguk is igyekeztek uralkodásuk alatt többször is gyakorolni a tisztséget.
Az alkotmányos rendben végbement változás a polgári iurisdictiót gyakorló magistraturákat kevésbé érintette tekintve, hogy ezek a politikától távolabb álltak. A rendes polgárijogszolgáltatás (ordo iudiciorum privatorum) a principatus végéig a praetor urbanus és a praetor peregrinus feladata maradt, de hatáskörüket szűkítette az egyre nagyobb teret nyerő császári rendkívüli peres eljárási rend. A többi praetor (Tiberius idejére számuk 12-re nőtt. Claudius óta véglegesen 18 lett) részint a büntetőügyekben eljáró esküdtbíróságok tanácsait vezette, részint hatáskörébe utalt különleges ügyekben ítélkezett.

A néptribunusok tisztsége a tribunicia potestas császárra szállása folytán elvesztette jelentőségét. A néptribunusi tisztség többé már nem egy szent és sérthetetlen hivatal, hanem „hiábavaló árnyék, tisztelet nélküli üres hivatal” (inanis umbra et sine honore nomen). A tisztség korábban a plebeiusok erejének és a concilium plebis támogatásának köszönhette tekintélyét, ezek pedig a principatus korára megszűntek.
Csupán az aediles curules vásárrendészeti és az ehhez kapcsolódó vásárbíráskodási jogköre maradt változatlan. Az ünnepi játékok szervezése (cura ludorum) a praetorokhoz került, a cura urbis és a cura annonae pedig császári hivatalnokok hatáskörébe tartozott. Számuk 6 fő volt, de jelöltek egyre kevésbé akadtak, majd a hivatal a 3. században meg is szűnt.
 
A quaestorok számát még Caesar felemelte 40-re, majd ezt Augustus 20-ra csök-kentette. Közülük 2 a város szolgálatában, 4 a consulok mellett (quaestores consulum), 12 a provinciákban és 2 a princeps mellett (quaestores Augusti) látta el feladatait. A quaestorok állampénztár-kezelési hatáskörét Kr. e. 23-tól a praetores aerarii vették át, Nero alatt (Kr. u. 56-tól) pedig utóbbiaktól a császári praefecti aerarii Saturni.
A rendkívüli magistraturák közül a censorok hivatala is megszűnt. A tisztséget Kr. e. 22-től fogva önállóan nem is töltötték be, hanem feladataikat maguk a császárok látták el (lectio senatus), éspedig vagy magukra ruháztatták a tisztséget, vagy pusztán az őket megillető konzuli imperium alapján.