logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az ivóvíz biztosítását felügyelő curator.

A város ivóvízzel történő ellátása a római köztársaság idejének állandó problémája volt, mivel a Tiberis folyó szennyezettsége miatt Rómában nem állt rendelkezésre elégséges ivóvízforrás. Ezért a vízvezetékek építése már a principatus korát megelőzően megépültek (az első az Aqua Appia volt a Kr.e. 312-ben).
Augustus uralkodásának idején három újabb vízvezeték épült Róma ellátására. Utódai közül Claudius és Traianus folytatták az építkezéseket, így a 2. századra több mint tíz vízvezetékrendszer szolgálta ivóvízzel Róma városát. Ezeknek működtetése megfelelő ismeretekkel rendelkező szakapparátus feladata volt.

A vízellátásért felelős (curator aquarum) hivatalt is Augustus idejében hozták létre, a Kr. e. 11-ben azzal, hogy egy háromtagú szenátorokból álló bizottságot állítottak fel a vízvezetékek felügyeletére és karbantartási munkálataira. Előzménye az volt, hogy Agrippa aedilisi évének lejárta után örök időkre viselte ezt a központi jelentőségű hivatalt.
A háromtagú bizottság a köztársaság gyakorlatára kívánt utalni, bár a hivatal megszerzése nem választással, hanem a princeps általi kinevezéssel történt. A háromtagú bizottságot ismeretlen időponttól kezdődően egyszemélyi vezetés váltotta fel. A princeps erre a pozícióra consuli rangú szenátort nevezett ki, s a curatori megbízások közül a legnagyobb tekintélynek örvendő hivatal volt.

Marcus Valerius Messala Corvinus volt az első ismert curator aquarum. Claudius, miután a szenátori rangú kinevezettek vagy nem értettek a feladathoz, vagy nem tanúsítottak kellő érdeklődést, előbb hűséges, megbízható emberekkel váltotta fel (előbb A. Didius Gallus 38-tól, majd Cn. Domitius Afer 49-től) őket egyúttal a curator aquarum tisztséget is létrehozva. Emellett egy procurator rangú, a feladathoz értő személyt is mellé rendelt a felszabadítottjai közül, egyúttal jelentős számú (mintegy 460 főt) személyzetet bocsátott a rendelkezésére. így valójában a fennálló szervezetet megtartotta, csak a hatásköröket csoportosította át a tényleges munkát végző procurator aquarum felé.
A legnevesebb közülük az 1. század végén élő Sextus Iulius Frontinus szenátor volt, aki a Kr.u. 73-ban betöltött consulsága után a Kr.u. 97-ben a curator aquarum tisztséget is betöltötte. A hivatal ellátásának szabályait már Agrippa megírta „Commentarii de aquis” című művében, ami sajnos elveszett. Agrippa elveszett művének, az akkori archívumok adatainak felhasználásával, valamint saját tapasztalatait felhasználva Frontinus a Kr. u. 97-103 között „De aquis urbis Romae” címmel. Commodus uralkodása alatt kapcsolatba került a curator ad Miniciam tisztviselővel, aminek oka az ehetett, hogy mindkettejük hivatali apparátusa a porticus Minucia vetus közelében volt.

A curator aquarum nagy presztízsnek örvendő tisztség volt, rangban megelőzte a közmunkákért és a Tiberisért felelős curatorokét. Ennek oka az lehetett, hogy az ívvízellátás biztosítása a polgárok mindennapi élete és a köznyugalom biztosítása miatt a princeps kitüntető figyelmét is élvezte.
A curator aquarum helyettesítésére már Claudius idejében kialakult egy procurator aquarum tisztség is, aki az építkezések és a felújítások felügyeletével segítette felettese munkáját. Claudius idején ez egy császári felszabadított volt, majd Traianusnál már egy lovagrendű lett a procurator aquarum.
A curator aquarum személyzetéhez vízmérnökök ügyintézők, a víztornyok felügyelői, valamint kőművesek is tartoztak. az irányítása alá rendelt személyzetével együtt a vízvezetékrendszer megbízható működését volt hivatott biztosítani azzal, hogy megakadályozta a szivárgásokat, és elrendelte a karbantartási munkálatokat. Claudius uralkodása alatt jogában állt a magánszemélyek számára vízvételi koncessziókat alapítani, de gyakoriak voltak az engedély nélküli vízvételek is, amit a curator aquarumnak jogában állt büntetni, így jelentős iurisdictióval is bírt.

Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284).