logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A praefectus urbi .

A praefectus urbi tisztség principatus korabeli létrehozása is Augustus nevéhez fűződik, aki miután a Kr. e. 26-ban az Ibériai-félszigeten folyó háborúk miatt el kellett hagynia Rómát, Valerius Messala Corvinust elsőként nevezte ki erre a posztra, ő azonban saját alkalmatlanságát felismerve néhány nap múlva le is mondott tisztségéről. Ezt az álláspontot támasztja alá Suetonius szövege, aki arról tett említést, hogy Augustus annak érdekében, hogy a római polgárok mind nagyobb számban vehessenek részt az állami közigazgatásban számos új hivatalt hozott létre, s ezek között külön megemlíti a praefectus urbit.
Suetonius mellett Tacitus Annales című műve is foglalkozik az intézmény létrejöttével. Tacitus utal rá, hogy az intézmény kialakulásának a gyökerei a királyság korára nyúlnak vissza, a praefectus urbi tisztséget azonban a köztársaság korának utolsó évszázadaiban már nem töltötték be.

Az első praefectus urbi, Messala Corvinus a köztársaság és a principatus közötti átmeneti időszak jellegzetes személyisége. Brutus oldalán harcolva részt vett a Philippinél lezajlott ütközetben, majd a vereséget követően átállt Octavianus táborába, akinek consul-társa is lett. Messala Corvinus azonban néhány nap után lemondott hivataláról. Tacitus megállapítása szerint a praefectus urbi hivatala létrehozásának célja a rabszolgák és a szabadok által kiváltott zavargások és erőszakos cselekmények megakadályozása, azaz közrendvédelmi feladatok ellátása volt.

Kr. e. 13-tól rendszeresebbé váltak a praefectus urbi tisztségre történő kinevezések (L. Calpurnius Piso 13-32 között töltötte be), majd Tiberius (14-37) erőfeszítéseinek eredményeként 27-től folyamatosan működő közjogi intézmény lett. A városi cohorsok feletti parancsnoklás első megjelenése szintén Tacitusnál található, aki Vitellius uralkodásának idejéből (61) említi azt a helyzetet, amikor Flavius Sabinus praefectus urbit győzködték a város vezetői, hogy vegye ki a részét a győzelemből és segítse elő, hogy fivére, Vespasianus szerezhesse meg az uralmat Róma felett, s így ő lehessen a princeps is. További jelentős változás áll be feladatkörében Vespasianus (69-79), illetve Domitianus uralkodásának idejében (81-96), amikor a híres jogtudós, Pegasus töltötte be a praefectus urbi tisztségét, s a princeps consiliumának is tagja lett.

A praefectus urbi tekintélyét és a közigazgatásban betöltött szerepét mindenképpen növelte az a tény, hogy a Flaviusok uralkodásának idejében a princepsek legszűkebb tanácsadó testületének tagjává is lettek. Hadrianus uralkodásának idején működő jogtudós Pomponius a polgári igazságszolgáltatás terén meghatározó szerepet játszó praetor ok mellett a praefectus urbit, a praefectus annonaet és a praefectus vigiliumot is felsorolta. Ezen túl egy a 3. századból származó Paulus fragmentumban arról tudósít bennünket, hogy a bankárokat akár felperesi, akár alperesi pozícióban érintő polgári perek az ő joghatósága elé tartóztak Hadriánus rendelete alapján.
Marcus Aurelius és Lucius Verus (divorum fratrum) társcsászárságuk idején (161-169) lehetővé tették, hogy a szabadságukat a saját különvagyonukból megváltani szándékozó rabszolgák esetében ezt manumissiót a tulajdonosuk Rómában a praefectus urbi előtt ellenezhessék. A fellebbezésekkel kapcsolatban előforduló tévedések esetére a társcsászárok szintén rescriptumot adtak ki, amelyben megállapították, hogy ha egy a consulok által kijelölt bíró ítélete elleni fellebbezést a praefectus urbinál nyújtották be, akkor ő ezt a consulok elé utalja. Ilyenkor tehát nem tekintik a fellebbezést (appellatio) alacsonyabb szintű fórumhoz benyújtottnak és érvénytelennek, mivel ilyenkor a praefectus urbi és a consulok egyenrangú fellebbezési szintnek feleltek meg Marcus Aurelius és Lucius Verus rendelete alapján.

Ulpianusnak ez a fellebbezésekkel foglalkozó fragmentuma a kvitás ügyben eljáró praefectus urbit meg is nevezte, aki hivatalát 162 körül betöltő Junius Rusticus volt. Már Marcus Aurelius egyedüli uralkodásának időszakára esik a rabszolgák védelmében hozott intézkedése, amelynek alapján az a dominus, akinek felesége saját rabszolgájával követett el házasságtörést, a rabszolga tettét nem bosszulhatta meg, hanem szabad ember házasságtörőhöz hasonlóan köteles ellene vádat emelni, mégpedig a praefectus urbi előtt jelentős hatáskörökkel bővült a prafectus urbi hatásköre a 3. század elején a Severusok idején. Így már Septimus Severus (193-211) korában kialakult az a szabály, hogy a praefectus urbi Róma városa és 100 mérföldes körzetén belül minden bűncselekmény vonatkozásában hatáskörrel bír. Ez abban is megnyilvánult, hogy Fabius Cilo (praefectus urbi 204-211) praefectus urbiként a szándékos tűzesetekkel kapcsolatos ügyekben eljárt, így hatáskört vett át a praefectus vigiliumtöl (Junius Rufus), akinél ettől kezdődően csak a gondatlanul okozott tűzesetek elbírálásának hatásköre és szankcionálási lehetősége maradt. Itáliának a Rómától 100 mérföldnél távolabb eső részei tekintetében a praefectus praetorio gyakorolta továbbra is a ius gladiit.

A Digestába is felvett szövegek a praefectus urbi széleskörű büntető joghatóságáról tanúskodnak Septimus Severus uralkodásának idején. Így hozzá tartoztak a gyámok gondnokok hűtlen vagyoni vagyonkezelése, a tiltott egyesületek, a felszabadítottak által patrónusaiknak okozott sérelmek és a pénzváltók (nummularii) által elkövetett bűncselekmények is. A büntetések vonatkozásában az ő idején a praefectus urbi hatáskörébe került a szigetre történő száműzés kérdésében való döntés is. A büntetőügyek mellé a bankárokkal kapcsolatos peres ügyek is társultak, ezen túl Róma hússal való ellátásával kapcsolatos felügyeleti jogokkal is bírt.

Alaexander Severus (222-235) uralkodásának idején - feltehetően Paulus és Ulpianus tanácsainak hatására is - tovább bővültek a hatáskörei. Róma városának 14 régióra (regiones) bontásával és az élükre kinevezett curatoroknak köszönhetően a praefectus urbi ügyintézése még hatékonyabbá vált a város közigazgatási ügyeinek vonatkozásában. Egyúttal Alexander Severus uralkodásának idejére Róma közigazgatásának feje is lett, hatásköreinek köszönhetően a praefectus annonae, a praefectus vigilium felett állt, s katonai csapatokat állomástatásának köszönhetően felügyelte a város közrendjét is.
Hagyományosan olyan szenátori rangú személyt neveztek ki erre a tisztségre, akinek már hosszú időkre visszanyúló, gazdag közigazgatási tapasztalatai voltak, s pályafutása során alkalma volt bizonyítani hűségét a princepshez. Így a legmagasabb szenátorok által betölthető közigazgatási funkció lett, akit a princeps nevezett ki és mentett fel. Tekintélyét hangsúlyozandó toga lacticlavus viselésére volt jogosult, és útjai során 12 lictor kísérte.

A praefectus urbi fő feladata Róma közrendjének biztosítása volt a nappali időszakban (az éjszakai közrendért a praefectus vigilium felelt). Ebből kifolyólag megillette a ius coercitionis, ezért járőröket küldött az utcákra, a piacokra, a nyilvános előadások helyéül szolgáló helyszínekre és a collegiumok székhelyeire is. Feladatának hatékony ellátása érdekében csapatokat rendeltek parancsnoksága alá (cohortes urbanae), amelyeknek száma Nérót megelőzően három lehetett.
A város rendjét biztosító csapatok (cohortes) létszáma egyenként feltehetően 500 fő volt, így a Julius-Claudius dinasztia idején, átlagosan mintegy 2000 főnyi ilyen jellegű fegyveres erő lehetett Rómában. Claudius hatalomra kerülésekor három cohortes urbanae tartózkodott Rómában.

Vespasianus idejétől kezdődően négy városi cohortes működött. Domitianus idejétől kezdődően feltehetően már 6 ilyen egység létezhetett, amelyek közül kettő Rómán kívüli területeken látott el szolgálatot. Ezekbe a városi rendvédelmi feladatokat ellátó csapatokba beosztott katonák (urbaniciani) a kezdeti időkben főként az itáliaiak közül kerültek ki, majd a Flaviusok idején a romanizált provinciákból, s majd Septimus Severustól kezdődően már afrikai származásúak is bekerültek közéjük.
Szolgálati idejük 20 év volt, akárcsak a légiókban szolgálatot töltők esetében. A katonai hierarchia szerint ők a légionáriusokhoz képest magasabb rangúak voltak, de a praefectus praetorio által irányított praetóriánusok alatt álltak, s ehhez igazodott az anyagi megbecsültségük is. Az urbanici zsoldja Augustus idején évi 250 denarius lehetett, amely Caracalla idejére már évi 1250-re nőtt.

A praefectus urbi hivatala is rendelkezett a működéséhez tartozó helyiségekkel, ahol a hivatalos iratokat is tárolták. Ez Claudius idejében a basilica Aemelia lehetett, amely a perek helyszínéül is szolgálhatott.


Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284) .