logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A praefectus annonae .

A köztársaság korában a kezdeti időktől fogva az aedilis curulis és a quaestorok, majd a cura annonae volt felelős Róma gabonával történő ellátásáért. Az előbbi kettő egyéves hivatal lévén nem volt képes a problémát hosszabb távon kezelni, majd ezen a helyzeten javított Pompeius négy évre szóló cura annonae tisztsége. Caesar a nagy volumenű szervezési feladatok elősegítésére két új magisztrátust, aediles cerealest nevezett ki.
A principatus idején működő rendszer alapjait Augustus teremtette meg, amikor a Kr. e. 22-ben kitört gabonaválság miatt a nép őt kérte fel a helyzet orvoslására. Két már korábban a praetori tisztséget betöltő személyt (praefecti frumenti dandi) és két aedilist nevezett ki az ingyenes gabonaosztás megszervezésére, majd Kr. e. 18-tól kezdődően négy szenátort kért fel a feladat irányítására, akiket évenként megújított hivatalukban, majd számukat a későbbiekben rögzítették is.

A praefectus annonae tisztség felállítására Kr. u. 8-14 között került sor azzal, hogy ezúttal egy lovagi rendű személyt nevezett ki a princeps, akinek kiválasztásánál a hozzáértés és a megbízhatóság játszotta a fő szerepet. Elsődleges feladata az volt, hogy a gabonát a provinciákból (Egyiptom, Szicília, Afrika) valamelyik Rómához közeli tengeri kikötőbe (Puteoli, Ostia) szállíttassa, ott megszervezze annak raktározását, és a tengeri fuvarozásra alkalmatlan téli hónapokban a római polgárok között azt szétossza.
A tevékenység ellátása közigazgatási, gazdasági és jogi ismereteket is igényelt. Mivel a feladat nagyon összetett volt, rendelkezett egy helyettessel (adiutor), aki rendszerint egy felszabadított volt. Munkája során együtt kellett működnie az egyiptomi provinciai helytartóval (praefectus Aegypi) - a szétosztásra kerülő gabona jelentős része ugyanis onnan származott -, a praefectus vigiliummal - aki a raktárak biztonságát felügyelte -, a curator alvei Tiberis et riparum tisztviselővel -, aki az Ostia és a Róma közötti folyami szállítást lehetővé tevő Tiberis folyóért felelt -, illetve a középítkezéseket felügyelő curator operum publicorommal, aki a raktárak karbantartásáért volt felelős.

Claudius idején - Cassius Dio szerint hatalomra kerülésekor 42-ben, Tacitus szerint 51-ben - a rossz termés miatt az állami készletek csupán néhány napi mennyiségre csökkentek, ami elégedetlenséget szült Rómában. A princeps felvállalta a helyzet megoldását, és három jelentősebb intézkedést hozott, amelyek hosszabb távon kívánták orvosolni a gyakran előálló időszakos gabonahiányt.
Az első a tengeri hajózással volt kapcsolatos, amelynek veszélyei miatt a hajósvállalkozások jelentős veszteségeket szenvedtek, illetve a téli hónapokban a hajózás szünetelt is (mare clausum). Claudius a téli gabonaszállítás biztosítása érdekében a hajósok által a viharok miatt elszenvedett károkat saját vagyonának terhére (tehát nem az aerariumból) megtérítette (...suscepto in se danno, si cui quid per tempestates accidisset,...).
Második intézkedésként mindazoknak a vállalkozóknak, akik hat éven keresztül vállalták, hogy legalább 10 000 modii befogadású hajóval biztosítják Róma gabonaellátását, jelentős jogi előnyöket biztosított. Nevezetesen a latinjogúak megkaphatják a római polgárjogot, az azzal rendelkezők mentesülnek a lex Papia Poppea nőtleneket és gyermekteleneket sújtó rendelkezései alól, a felszabadítottak pedig megkapták mindazokat a kedvezményeket, amiket a négygyermekes felszabadított anyák élveztek.
A harmadik intézkedése jelentős állami építkezések elindításában állt, amelynek célja Ostia kikötőjének újjáépítése volt. Emellett még Ostia és Puteoli kikötőinek biztonsága érdekében egy-egy tűzoltó egységet vezényelt a tűzvészek hatékony elhárítására (...Puteolis et Ostiae singulas cohortes ad arcendos incendiorum casus collocavit. ...) Claudius a praefectus annonae hivatali székhelyét is megújította, míg korábban a porticus Minucia Vetusnál volt, most mellette a Villa Publicánál új épületeket is emeltetett, ahol gabonaosztást is végeztek.

Traianus korában Portus kikötője tett szert nagyobb jelentőségre, miután nagyobb hajók fogadására is alkalmassá vált. Irányítását az addig ezt a feladatot ellátó császári felszabadított helyett, ettől kezdődően egy lovagrendű procurator (annona Ostiae) vette át évi 60 000 sestertius díjazással (sexagenarius), helyettese pedig egy császári libertus lett. A procurator irányítása alá kerültek a gabonaraktárak (horrea) a tényleges működtetést ellátó személyek, így a hordárok (sacarii) és a mérlegelők (mensores) is.
A tengerparti kikötőkből kisebb bárkákon szállították Rómába és Tiberis partján fekvő raktárakba a tengerentúlról beérkező gabonát. Ezt a feladatot a codicarii végezték, fizetségüket a praefectus annonaetől kapták. Így tehát megállapítható, hogy a praefectus annonae Róma gabonaellátásának teljes ciklusát felügyelte a termés learatásától egészen a római polgárokhoz való eljuttatásáig, akik így egész évben a piaci árhoz képest, alacsonyabb áron tudtak hozzájutni ehhez az alapvető élelmiszerhez.

A tényleges gabonaosztások (frumentationes) felügyeletére Augustus két már két szenátori rangú praefecti frumenti dandi tisztséget is létrehozott. A későbbiekben Traianus ezt a feladatot a procurator adMiniciam (sexagenarius) látta el, azzal, hogy a jogosultaknak évi 5 modius gabonát osztatott szét. feltételezéseink szerint a 2 században mintegy 150-200 ezer római polgár részesült ebben a juttatásban.

A praefectus annonae lovagrendű tisztviselőként fontos gazdasági, közigazgatási és jogi feladatokat is ellátott. császári hivatalnokként szintén a princepstől kapta a kinevezést, s ő hívhatta vissza tisztségéből is. Miután általában hosszabb ideig látta el feladatát lehetősége nyílt arra is, hogy valódi ellátási politikát valósítson meg a gyakorlatban.
Jogi hatáskörénél fogva szerződést köthetett a szállítókkal, s a visszaélőkkel szemben szankciókat is alkalmazhatott. Az ingyenes gabonaosztásra szánt mennyiség feletti részt a praefectus asnonae értékesíthette kisebb mennyiségenként, az abból befolyt összeget a jövőbeni vásárlásokra és a fuvarozás költségeire is fordíthatta.
Miután a szervezési feladatok sokrétűsége meghaladta az egyetlen tisztviselő által teljesíthető mértéket, ezért hivatalának ellátására a praefectus annonae mellé az 1. századtól kezdődően helyettest (adiutor) is kineveztek, aki kezdetben a felszabadítottak, majd később a római polgárnak születettek (ingenuusok) közül kerültek ki. Marcus Aurelius idején subpraefectus annonae tisztség felállítására is sor került, aki a 100 000 sestertius évi fizetséget kapó procuratorok közébe került.

A praefectus annonae hivatala kezdetben az aedes Cererisben nyert elhelyezést, majd a későbbiekben a római kikötő közelében fekvő forum Boariumra helyezték át. Maga a gabonaosztás azonban általában az erre kijelölt templomok oszlopos előcsarnokában (porticus) történt, így Claudius idejében a porticus Minucia Frumentaria szolgált erre a célra.


Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284) .