logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A köztársasági magisztrátusok az Urbs közigazgatásában

A principatus meghatározó közjogi sajátosságaként a köztársasági intézmények közül a magisztrátus és a szenátus továbbra is megmaradt, gyakran azonban módosult formában. A Sulla idején kialakult cursus honorumnak megfelelően előbb a quaestori, majd az aedilis curulisi vagy tribunus plebisi, ezek után a praetori, végül a consuli hivatal egymás utáni betöltése volt az előmeneteli rend.
A régi köztársasági tisztségek közül elsőként a consulit szükséges megemlíteni, amit 33 éves kortól kezdődően lehetett betölteni. A két consules ordinarii (akikről az évet is elnevezték) mellett gyakran két consules suffectit is választottak, akik csak pár hónapig töltötték be a tisztséget.

Azokban az években, amikor maga a princeps is consul volt, különösen nagy tekintélynek számított vele egy időben consul-társnak lenni. Megszűnt hivatali hatalmuk helyett igazságszolgáltatási jogköröket vettek át (pl. hitbizományi és gyámsággal kapcsolatos ügyeknél), valamint hivatali évük után a császári közigazgatásban kaphattak megbízatásokat.
Claudius maga is többször betöltötte a consuli tisztséget, bár ennek során is mérsékletet mutatott: először még Caligula uralkodásának idején, 37-ben, másodszor 42-ben, harmadszor 43-ban, negyedszer 47-ben és ötödször 51-ben. Csak első consuli évét töltötte ki teljesen, a második, harmadik és negyedik csupán két hónapig, míg az ötödik több hónapig tartott ugyan, de az év eltelte előtt már októberben befejeződött.

A régi hagyományok szerint a római városfal, a pomerium közjogi szempontból elhatárolta egymástól a falakon belüli polgári főhatalmat (imperium domi) és az azokon kívülit, a katonait (imperium militiae). A princeps hatalmának egyik alapja éppen a parancsnoklási jog volt, ezért Augustus Kr. e. 23-ban consuli hatalmáról lemondva ezt kivételesen megőrizte Rómán belül is.
A praetori magisztratúra, amelyet 33 éves kortól lehetett ellátni, őrzött meg legtöbbet a korábbi jogállásából, mivel a politikától távolabb állva tisztán jogi kérdések felügyelete tartozott jogkörébe. Számukat Tiberius 12 főre emelte, majd Claudius 44-től kezdődően két praetores aerarii kinevezésével átszervezte a feladatköröket, s így ők a pénzügyi kérdések felelőseként az államkincstárnál dolgoztak.

A tribunus plebisi és az aedilis curulisi magisztratúrát 27 éves kortól tölthették be a rómaiak. Az aedilisek vásárrendészeti és vásárbíráskodási jogköre megmaradt, azonban a többi hatáskörüket a császári hivatalnokok vették át. A néptribunusok a tribunica potestas princepsre való átszállása miatt korábbi szerepüket elvesztették, ebben a korban csupán a plebeius tisztviselőket megválasztó consilium plebis gyűlésein elnököltek.
A quaestorok száma továbbra is 20 maradt, magát a hivatalt 20 éves kortól lehetett betölteni. A quaestorok egyik jelentős része a szenátusi provinciákban teljesített szolgálatot, ketten a szenátus és a princeps, négyen pedig a consulok és a szenátus között láttak el feladatokat.

A cursus honorumon kívüli magisztrátusok közül a censorit megszüntették, a census elvégzésének a terhét maga a princeps vállalta. Így tett Claudius is, aki 47-48-ban maga látta el a censori teendőket. Claudius ebben a jogkörében apomeriumot is megváltoztatta, kiterjesztette az Aventinusra, a Tiberis partvonalára, ahol a raktárak voltak, valamint a Testaccio dombra.
A régi köztársasági magisztrátusok szerepet kaptak az új Augustus által Kr. e. 7-ben 14 kerületre (regiones) osztott Róma helyi ügyeinek intézésében is. Az egyes kerületek élén álló magistert sorshúzással jelölték ki a még működő egy évre választott aedilisek, tribunus plebisek és praetor ok közül. Így az egyes kerületek igazgatása olyan személyek, a magisterek által valósult meg, akik ismerték kerületüket. Ők közreműködtek a közrendért felelős magisztrátusokkal, nyilvántartották a lakókat, amivel elősegítették a vagyoni census elkészítését, valamint részt vettek az egyes vallási jellegű kultuszok szertartásainak és az ünnepi játékoknak a szervezésében is.


Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284) .