Caius Ocatavianus Kr. e. 63-ban szegény campaniai családba született, édesanyja Julius Caesar unokahúga volt. Caesar - anélkül, hogy Octavianusszal közölte volna - Kr. e. 45-ben örökösévé tette, miután a pontifexek kollégiumának tagja lett.
Octavianus 18 éves volt, amikor Caesart megölték. Korán politikai érettségről tett tanúságot, így ennek is köszönhetően előbb praetori imperiumot, majd Kr. e. 43-ban a consulit is megszerezte. Antoniusszal és Lepidusszal Bolognában folytatott tárgyalások eredményeként a Kr. e. 43-ban elfogadott lex Titia alapján részvételükkel létrejött a második triumviratus (tresviri rei publicae constituendae).
Ezzel egy fordulatos eseményekkel és véres összecsapásokkal teli időszak vette kezdetét, amelynek során elsőként közösen leszámoltak a köztársaságpártiakkal (Kr. e. 42-ben Philippinél), majd ezt követte Sextus Pompeius ellenállásának letörése.

Miután Octavianus főbb ellenfeleit legyőzte, triumvir-társától, Lepidustól is megszabadult úgy, hogy Kr. e. 36-ban lemondásra kényszerítette. Ezt követően Octavianus Itáliát és a nyugati provinciákat nagy hozzáértéssel kormányozta, míg Antonius keleten Kleopátra társaságában töltötte idejét.
A triumviratus kezdetben ötéves időtartamra jött létre, azonban ezt Kr. e. 38-ban Tarentumnál újabb öt évre meghosszabbították. Ez az újabb öt év is lejárt Kr. e. 33-ban, így Octavianus az Antonius elleni keleti háborúra készülődve csak magánszemélyként, az itáliaiak hűségesküjét (iuratio Italiae) bírva, a háborúk irányítójaként (dux belli) tarthatta meg az impériumát Kr. e. 32-ben. Miután ez a háború Kr. e. 31. szeptember 2-án Octavianus Actiumnál aratott tengeri győzelmének köszönhetően sikeresen végződött, a polgárháborús időszak lezárult Rómában és egy hosszú ideig tartó békés korszak vette kezdetét (pax Romana)