logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Augustus principatusának jellege

Az Augustus által létrehozott uralmi forma megítélése a modern szerzők között sem egységes. Miután Octavianus Kr.e. 43-ban megszerezte a praetori imperiumot, tíz éven át triumvirként gyakorolta, illetve consulként egészen a Kr. e. 28-ig rendelkezett vele. A Kr.e. 27-től gyakorolt hatalom jellegének megítélésében több nézet is napvilágot látott a szakirodalomban. Az egyik ilyen - melynek fő képviselője Grenade - abban áll, hogy általános egyetértés (consensus universorum) eredményeképpen ruházta fel a senatus teljhatalommal (potitio rerum omnium) Augustust.
Vannak olyan nézetek is, hogy Kr.e. 27-től imperiuma a hagyományos, köztársaság kori consuli volt, amelynek alapján a provinciákban már nem bír hatalommal. Egy harmadik felfogás szerint proconsuli imperiummal rendelkezett azon provinciákban, amelyeket a senatus felhatalmazása alapján saját maga igazgatott. Ennek a felfogásnak tehát része az is, hogy a consuli imperiummal egy időben proconsulival is rendelkezett, ami ellentétes a köztársasági kor közjogi gyakorlatával.

Egy további megközelítés értelmében rendkívüli imperiummal rendelkezett, amely jogilag pontosan nem meghatározható és körülhatárolható tartalommal bírt, mivel nem kötődik egyetlen magistratusi vagy promagistratusi tisztséghez sem. A rendelkezésre álló források alapján úgy vélem, hogy a Kr. 27-től Kr. e. 23-ig terjedő időszakban proconsuli imperiummal és a consuli hatalommal is rendelkezett. Kr. e. 23-ban consuli hatalmáról lemondott, de továbbra is megőrizte proconsuli imperiumát, amely ettől kezdődően imperium maius is lett, így eljárhatott a senatus által felügyelt provinciákban is, annak ellenére, hogy ezek a senatus által kinevezett promagistratusok kormányzata alatt álltak.

A proconsuli imperium jellegét tekintve állandó (continuus), azaz Róma pomeriumának átlépésekor sem szakad meg, de nem örök (perpetuus), mivel tízévenként megújításra szorult. A princepsnek Róma városa vonatkozásában azonban semmiféle hatalmat nem adott, így Kr.e. 23 után, mivel consul már nem volt, a tribunicia potestas biztosította számára polgári imperiumot.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezzel a hatalommal bírt anélkül, hogy a néptribunusi tisztséget betöltötte volna, s ezáltal a többi tribunus plebis vétójától függetlenül gyakorolhatta. Ezzel szemben a princeps tribunicia potestasa alapján a többi magistratus döntésével szemben vétójoggal élhetett, védelmet nyújthatott a hatóság által fenyegetett polgároknak (ius auxilii), összehívhatta a senatust (ius agendi cum senatu) és a comitiákat (ius agendi cum populo), ahol elnökölhetett, s ennél a jogánál fogva törvényjavaslatra (rogatio) vagy senatusi határozathozatalra (relatio) is indítványt tehetett. Ráadásul tribunicia potestasa a köztársasági magistratusok jogkörétől eltérően nem korlátozódott csak Róma városára, hanem a teljes birodalomra kiterjedt.
Robert Étienne találó megállapítása alapján ugyanakkor az egyetlen személy elsőbbségére épülő principatus rendszere meglehetősen homályos, hiszen a princeps anélkül szerezte meg az egyes magistratusok hatalmának többségét, hogy az alapjukat képező hivatalokat ténylegesen gyakorolta volna, ami törvénytelen. Ráadásul ezeket egymás mellett, egy időben tette, amely szintén ellentétes volt a római köztársaság közjogi rendjével. Ugyanakkor az újonnan kialakított rendszernek sikerült megőriznie a köztársaság látszatát és megkülönböztetnie a principatust a kialakuló és majd a későbbiekben kiteljesedő monarchiától.

A principatus erényei közé tartozott, hogy a magistratusok hatalmából levezetett uralomnak legalább a jogi körvonalai léteztek, és nem tette lehetővé aprincepsi hatalom öröklés útján történő átszállását.
Ugyanakkor az imperium és a tribunicia potestas alapján nem lehet jogilag kielégítő magyarázatot adni a princeps valamennyi jogkörére. Így nehezen értelmezhető Augustus censori tevékenysége, amelynek alapján többször is módosította a senatus névjegyzékét (lectio), a lovagrendűek listáját (probatio equitum), illetve a személyek vagyoni állapotának felmérését (lustrum). Ezeknek a jogköröknek az alapja lehetett egy időlegesen megszerzett censoria potestas és egy az adott helyzetben gyakorolt consuli imperium is.
Álláspontom szerint a köztársasági hagyományoknak jobban megfelelt és az Augustus által tanúsított hatalomgyakorlási mechanizmus természetével is jobban összhangban áll, ha ezt censori tisztség nélküli censoria potestasnak tekintjük. A szakirodalomban emellett még felmerült annak a lehetősége is, hogy a törvények és erkölcsök őreként a cura legum morumque tisztséget is ellátta, hiszen Kr. e. 18-ban a társadalom etikai rendjét befolyásolni szándékozó jelentős törvény is született. Ezek a törvények azonban tribuniciapotestasa alapján születtek.

Jogilag tisztázatlan az a kérdés, hogy az egyes újonnan felállított polgári (praefectus annonae, procuratores) és katonai (praefectus vigilium, praefectus praetorio) jellegű tisztségek létrehozására milyen felhatalmazása volt. Ez a jogkör létrejöhetett akár senatusi, akár a népgyűlési határozat alapján is, azonban ezzel kapcsolatban nem rendelkezünk megfelelő ismeretekkel.
A Vespasianus korában keletkezett jogforrás, a lex imperio de Vespasiani ugyan utalást tesz arra, hogy Augustus imperiumának köszönhetően rendelkezett a háború elrendelésének, a békekötésnek és a nemzetközi szerződések megkötésének jogával.

Imperiuma alapján igazságszolgáltatási hatalommal rendelkezett a hadsereg tagjai és a provinciákban a peregrinusok felett is, ez utóbbit főként legatusai révén gyakorolva. Hozzá érkeztek a fellebbezések, s e területen a római polgárok tekintetében is nőttek jogkörei. Ennek alapján - feltehetően a Kr. e. 19-ben elfogadott lex Iulia de vi publica következtében - a köztársaság korában a cives Romanust megillető provocatio adpopulumot a provocatio ad Caesarem váltotta fel, amelynek alapján a halálra ítélt római polgár fellebbezhetett a princepshez, s csak ennek elutasítása esetén lehetett végrehajtani az ítéletet.

Augustus a választási eljárások menetébe is beavatkozott, ami súlyosan sértette a comitiákban képviselettel rendelkező római polgárok szuverenitását. A princepsi befolyásszerzésnek változatos eszközei alakultak ki.
Augustus összeállította és közzétette a tisztségviselői helyekre - különösen a consuli és a praetori magisztratúrákra - jelentkezők listáját (nominatio), ajánlási joggal (commendatio) rendelkezett a saját jelöltjei (candidati Augusti) vonatkozásában, sőt a Kr. u. 5-ben hozott lex Valeria-Cornelia értelmében a senatorok centuriáit tízről tizenötre növelték, s ezek jogosultak voltak a consuli és a praetori választások előtt privilegizált jelölteket (destinati) állítani (destinatio). Így a nominatio, a commendatio és a destinatio intézményén keresztül a princeps a néptől kapott „küldetések” (curae) eredményeképp - így különösen a gabonaellátás terén (cura annonae) - lehetőséget kapott arra is, hogy speciális tisztségeket, nevezetesen a praefectus annonae hivatalt létrehozhassa. Ez alapulhatott a lex de imperio Vespasiano törvénynek azon a rendelkezésén is, mely szerint felhatalmazást kapott a princeps Augustus óta, hogy megtegyen mindent, amit az állam érdekében jónak lát.

A modern szerzők közül többen is érzékelték a köztársasági magistratusok és a princeps ténylegesen gyakorolt hatalma közötti ellentmondást, ezért többen egyetlen tényezőben igyekeztek megfogalmazni Augustus egyre növekvő hatalmát. A szakirodalmi álláspontok közül elsőként szükséges megemlíteni Premerstein nézetét, aki szerint Kr. e. 27-ben Augustus teljhatalmat kapott a teljes birodalom területén, amit a görögök aprostasia szóval jelölnek, és aminek latinul a cura et tutela felel meg. Igaz ugyan, hogy Dion Cassius művében használta a prostasia kifejezést, de nem jogi értelmet tulajdonítva neki, hanem inkább magyarázatként az egyre szélesebb körben gyakorolt hatalom kapcsán.
Ugyancsak egy Kr. e. 28-tól kapott teljes körű felhatalmazással magyarázza Augustus korlátlan imperiumát Grenade, egyúttal elismerve, hogy erre nézve megbízható bizonyítékkal nem rendelkezünk. Sajátos álláspontnak tekinthető Piganiol nézete, aki úgy vélte, hogy Augustus a princepsi címmel együtt minden tényleges hatalmat is megszerzett.

Ezekkel a felfogásokkal szemben a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy Augustus hatalma főként a proconsuli impériumán és tribunicia potestasán alapult. Ezeknek a jogi alapoknak kölcsönzött még politikai többletet a princeps tekintélye, auctoritasa.


Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284)