Claudius idejében a császári provinciák már túlsúlyba kerültek a szenátusihoz képest, mind területük, mind számuk alapján. Ezeket a provinciákat a princeps által a consuli vagy praetori tisztséget már betöltött szenátorok köréből kiválasztott bizalmi személy, a legatus Augusti pro praetore címet viselve irányította akár több éven keresztül.

Tiberius császársága alatt Macedonia provincia kormányzója, Poppeus Sabinus több mint húsz éven keresztül volt hivatalban. Claudius idejében ezek a provinciák a következők voltak: Belgica, Cilicia, Corsica-Sardinia, Gallia Comata, Galatia, Lusitania-Asturia-Callaecia, Syria, Tarraconensis és az általa meghódított Britannia.
A legatus Augusti hatalma széles körű volt, a közigazgatási és bírói funkciók mellett a princeps imperium domi et militiae jogkörét is gyakorolta átruházott hatáskörként. Így a provinciája területén állomásozó katonai csapatok parancsnoka is volt. Helyettesei közül a legati már a provinciai székhelytől távol eső területeket kormányoztak, ami lehetővé tette a kormányzó tehermentesítését, megkímélve a hosszú ideig tartó utazásoktól.

A szenátor által vezetett császári provinciákban - miután katonai csapatok is állomásoztak területén - létezett az itteni légiók parancsnokaiként eljáró legati legiones tisztség is. Ezeknek a provinciáknak a pénzügyi igazgatása a császártól függött, mivel ő nevezett ki egy a kormányzótól független lovagrendű procuratort, akinek éves fizetése 200 000 sestertius (procurator ducentenarii) volt. Az általa beszedett jövedelmek közvetlenül a fiscust illették.