Ezek a provinciák korábban a Rómával cliensi viszonyban lévő helyi uralkodó irányítása alá tartoztak. Ezt a történetileg kialakult királyi funkcionáriusi réteget váltotta fel a lovagrend köréből a princeps által kinevezett és fizetett kormányzó, a procurator, aki katonai és civil jellegű, közigazgatási és bírói feladatokat is ellátott. Parancsnoksága alatt a légiókhoz nem tartozó, kiegészítő jellegű katonai alakulatok álltak.
Claudius uralkodásának idején ilyen provincia volt Cappadocia, Iamnia, Iudea, Mauretania Caesariensis, Mauritania Tingitana, Noricum, Raetia és Thracia. Az is előfordult, hogy légiókat kellett ezekbe a provinciákba küldeni, ilyenkor a kormányzást kezdetben egy szenátori rendű, majd fokozatosan egy lovagi rendhez tartozó procurator pro legato vette át.

A lovagok provinciák élére való kinevezése pro legato csak fokozatosan történt: először 44-ben, Mauritania provinciában. A rómaiak által ekkor már megszállt Pannónia területén Claudius uralkodása alatt került sor Savaria (Szombathely) városának megalapítására. Pannóniában, mint császári provinciában Claudius utóda, Néró uralkodásától kezdődően már pénzügyi procurator működött.

Septimius Severus Mesopotamia irányítására már egy praefectus pro legatót nevezett ki, aki a lovagrendhez tartozott, s évi 200 000 sestertius fizetést kapott.

Sajátos státusszal rendelkezett Sardinia provincia, mivel kormányzója kettős címet viselt: egyúttal praefectus és procurator is volt (procurator Augusti et praefectus).

A 2. században a tartományi kormányzók megjelölésére (akár a senatori, akár a lovagrendiek esetében) a praeses kifejezést kezdték használni.