A principatus időszakára a Római Birodalom irányítása a jelentős számú provincia következtében strukturáltabb és szakértőbb szervezetrendszert követelt meg. Valamennyi provincia kormányzásánál szerepet játszott egy a tartományi vezető mellett kialakult központosított közigazgatás, amelynek élén a helytartó titkárságának a vezetője, a principalis állt.
Az irányításával működő hivatalban a nyilvántartások elkészítéséért felelős commentarienses, a testőri és jogi feladatokat is ellátó speculatores és a provinciái kormányzók védelmét szolgáló singulares működtek. A hivatali segédszemélyzetet a provinciabeliek köréből állították össze írnokokból, számvevőkből, titkárokból, börtönőrökből, idézéseket kézbesítőkből (viatores) és kikiáltókból (praecones).

A már korábban megindult fejlődés eredményeként a principatus időszakában a provinciák közigazgatása alapvetően négy fő irányítási modellt követett. Megkülönböztették a szenátus és a római nép által igazgatott provinciákat, valamint a princeps által irányítottakat, amelyeknek élén állhatott szenátori rangú procurator vagy praefectus is.