logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A keleti származású császárok kora, a Severusok dinasztiája (193-235)

Commodus meggyilkolását követően a római testőrgárda és a senatus 193-ban P. Helvetius Pertinaxot választotta princepsszé. Rövid (kevesebb, mint 3 hónapos) uralma alatt a katonai és pénzügyi fegyelem megszilárdítását, a senatus tekintélyének visszaszerzését és a takarékos gazdálkodás megvalósítását tűzte ki célul.
Meggyilkolása után 193-ban még négy császárt is választottak, közülük csak M. Didius Iulianus (193) és L. Septimius Severus (193-211) kapott senatusi megerősítést. Miután Didius Iulianus csak néhány hónapig maradt életben, a hatalmat a Pannoniában állomásozó légiók támogatottja, Septimius Severus szerezte meg. Ő az első nem európai származású uralkodó, hiszen afrikai lovagrendi családban született, ráadásul még nagy befolyással rendelkező felesége, Iulia Donna is egy syriai főpap lánya, azaz keleti volt.

Bár a római arisztokrácia eleinte bizalmatlanul fogadta, a kezdeti polgárháborús időszak után 197-től már egyeduralmat gyakorolt. Első intézkedésként a több császár halálában részes, megbízhatatlan testőrgárdát feloszlatta, és a provinciai katonákból egy tízezer főből álló, új praetorianus gárdát állított fel. Emellett még egy katonai légiót is Róma közelében állomásoztatott, hogy az új testőrcsapatok engedetlensége esetén legyen kire támaszkodnia.
A katonaságra alapozta uralmát, így a birodalomban felállított légiók számát tovább növelte (30-ról 33-ra), és a katonák zsoldját is megemelte. Ezen felül a katonáknak járó kedvezmények körét is bővítette, szolgálati idejük alatt házasságot köthettek, így a táboron kívül családjukkal is tölthették idejüket.

A Vespasianus idejére egységesülő császári földtulajdont újra kettéosztotta: míg a res privata a császári hivatali és állami földeket jelentette, a 193-197 közötti polgárháborúk során elkobzott földek a császár személyes vagyonába (patrimonium privatum) kerültek. A katonai tisztséget betöltők mellett a jogászok jutottak befolyáshoz, számos jelentős jogtudós lett consilium principisének tagjává (Paulus, Ulpianus, Papinianus).
A praefectus praetorio tisztségét 205-től megkettőzte, s ettől kezdve rendszerint egy katona és egy jogász töltötte be a hivatalt. A császári hivatalnoki szervezetben a lovagrendiekre támaszkodott, köztük egyre több volt a keleti és afrikai származású. A senatus hatásköre csak Rómára és Itáliára terjedt ki. Az intézkedések folytán egy katonai bürokratikus állam épült ki.

Septimius Severus még életében kijelölte két fiát, Caracallát (211-217) és Getát utódául. A kettős császárságra irányuló kísérlete azonban meghiúsult, mivel a halála után egyeduralomra törő Caracalla egy év uralkodás után 212-ben testvérét meggyilkoltatta, a gyilkosságot elítélő praefectus praetoriót, Papinianust pedig kivégeztette.
Rövid uralkodásának legfontosabb közjogi eseménye a 212-ben kibocsátott constitutio Antoniniana volt, amely a feltétlen megadásra kényszerített peregrini dediticii kivételével a birodalom minden szabad lakójának megadta a római polgárjogot. Az intézkedésnek pénzügyi okai is voltak, ugyanis ezzel egy időben a szabad rómaiak által fizetendő adót a korábbi 5%-ról (vicesima hereditatum) 10%-ra emelte. Igyekezett apja hódító törekvéseit folytatni, s éppen egy hadjárat idején gyilkolta meg őt testőrparancsnoka, M. Opelius Macrinus (217-218), akit a hadsereg egy része császárrá is kikiáltott. A Caracalla-pártiak vele szemben Avitus Elagabalust választották császárnak 2018-ban, majd a Macrinusszal folytatott háborúból ő került ki győztesen.

Elagabalust (Heliogabalus, 218-222) és utódát, Alexander Severust (222-235) is a Severus- dinasztia syriai származású nőtagjai segítették uralomra. Miután azonban Elagabalus vallási rajongása és az általa Rómában erőszakosan meghonosítani kívánt keleti kultusz (Hélios főpapja volt) erős ellenszenvet váltott ki, ezért családtagjai előbb unokaöccsének örökbefogadására kényszerítették, majd a tekintélyét vesztett császárt testőreivel gyilkoltatták meg.

Alexander Severus fiatalon került a trónra, így helyette valójában nőági felmenőinek, a nagyanyjának, Iulia Maesának és az anyjának, Iulia Mammeának az akarata érvényesült, de jelentős befolyással bírt Ulpianus is, aki a praefectus praetorio tisztségét töltötte be. Alexander Severus kormányzata alatt a korábbi katonai egyeduralom helyett a bürokratikus kormányzásra való visszatérés volt jellemző. A senatorokból és lovagrendiekből álló császári tanácsnak hetven tagja lett, s közülük mintegy 20 jogász is volt.
A Severusok - és különösen Alexander Severus - idején élénk császári jogalkotási tevékenység is folyt, s maga Ulpianus határozta meg a korszakot jellemző két jogi maximát is: „quod principis placuit legis habet vigorem” (azaz „ami a császárnak tetszik, törvényerővel bír”), és „princeps legibus solutus est” (azaz „a császár a törvények felett áll”).
A birodalmat keletről és a germán törzsek felől fenyegető katonai veszélyt azonban ő sem tudta elhárítani, így a germaniai hadjárat során kitört zendülés alkalmával a katonák anyjával és a praefectus praetorio Paulus-szal együtt megölték. Így halálával a Severus-dinasztia uralma is megszűnt, s vele együtt a római principatus viszonylagos stabilitása is a múlté lett.

A Severusok az Antoninusok örököseinek kívánták láttatni magukat. A közjogi elemzések azonban a princeps monarchikus hatalmának erősödését mutatják, amelynek eredményeképpen katonai monarchiáról beszélhetünk. A dinasztia császárai közül egyesek despotikus hatalmat kívántak kiépíteni, s ennek megfelelően a birodalom közigazgatása is ekkor érte szervezettségének csúcspontját.



Pókecz Kovács Attila tanszékvezető egyetemi docens (PTE AJK)

Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus államszervezetének fejlődése Tiberiustól Diocletianusig (Kr. u. 14 - Kr. u. 284)