logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A katonai anarchia időszaka (235-284)

Ötven év alatt - az ellencsászárokkal együtt - negyven császár követte egymást a trónon, s közülük csak keveseknek adatott meg a természetes halál lehetősége. A feltételek nehezebbé válása ellenére a birodalom monarchikus jellege tovább erősödött. A senatus jelentősége a korszak végére megszűnt, így amikor a katonák 285-ben felszólították a senatust, hogy jelöljön princepst, ekkor a senatorok azt válaszolták, hogy ez a jog a hadsereget illeti meg. A több császárt is felvonultató korszakban csak Gallienus (253-268), Aurelianus (270-275) és Probus (276-283) uralkodása nyúlt hosszabb időre, így érdemi közjogi jellegű reformokat is csak nekik volt lehetőségük kezdeményezni.

Gallienus (253-268) a súlyos válság közepette katonailag stabilizálta a birodalom helyzetét, s rövid időre lélegzethez jutva katonai és közigazgatási reformokat hajtott végre. Elsősorban senatus-ellenes politikát folytatott, mivel úgy vélte, hogy a trónért zajló harcok, a párhuzamosan jelentkező uralkodói igények mögött gyakran a senatori csoportok ambíciói húzódnak meg. Ezért a senatori rendűeket a hadsereg vezetésében és a provinciák élére történő kinevezéseknél háttérbe szorította. Így a provinciák élére a távollévő szenátori rendű kormányzók helyett praeseseket nevezett ki, akik már lovagrendűek is lehettek.
Gallienus meggyilkolását követően elsősorban illír katonacsászárok kerültek a trónra. Aurelianus (270-275) uralkodása idején több külső veszélyt is elhárított (Galliában az alamanok és a frankok, Kis-Ázsiában a gótok, a Duna mentén a vandálok támadását).

A birodalom politikai egységének helyreállításán is sikerrel munkálkodott, így joggal viselte a restitutor orbis terrarum („a földkerekség rendjének helyreállítója”) címet. Emellett állami kontroll alá vonta a létfenntartáshoz szükséges mesterségek szervezeteit (pl. corpus pistorumot, a pékek testületét), és rendszeresítette a kötelező ingyenes közmunkákat (munusok, a görög városállamokban leiturgia), így a magántevékenységek felsőbb állami érdekek alá rendelésének gondolatát valósította meg.
A rend helyreállítására tett kísérletei azonban sem a provinciai, sem az itáliai polgárokat nem nyugtatták meg. A rómaiak ekkor kezdték el falakkal körülvenni városaikat, így Aurelianus kezdeményezte a róla elnevezett, (aurelianusi városfal) Rómát körülvevő fal építését (19 km hosszú, átlagosan 8 méter magas).

Probus (276-283) kezdetben Aurelianus egyik alvezéreként, katonaként szolgált, majd sikereinek köszönhetően császárrá választották. Megszilárdította a Rajna-Duna határt, és Egyiptomot is pacifikálta. Az állandó háborúk és a járványok miatt elnéptelenedő provinciákba a legyőzött barbár népeket igyekezett betelepíteni, a császári birtokokon pedig örökös kishaszonbérlői (colonusi) jogállást kaptak. Győzelmei után elterjedt az a hír, hogy a légiók egy részét is leszerelné, ezért az ellene kirobbant katonai lázadás során megölték.

A korszakot végül egy illír testőrtiszt, G. Valerius Diocles 284-ben császárrá történő kikiáltása zárta le, aki Diocletianus néven (284-305) több mint két évtizeden keresztül uralkodva egy új közjogi berendezkedés, a dominatus rendszerének megalapítója lett.


Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284)